Tetszik, vagy sem, el kell fogadnunk, hogy a kupadöntőnek ára van. Mégpedig az az ára, hogy mire eddig jutunk a szezonban, a csapaton rendszeresen érezhetők a heti kétmeccses terhelés negatív hatásai. Rendszeresen, mert most már sorban öt éve eljutunk a döntőig és sorban öt éve érezhető ez a tendencia. Volt olyan év, amikor „csak” a játék lett lassú/körülményes/pocsék, és volt/van olyan, amikor bajnoki pontokat is áldoz(t)unk a szezon egyik lehetséges trófeája érdekében.

És, hogy némi statisztikát is tegyek az állításom mögé, januárban 5 bajnoki, 5 győzelem 19-2 gólarány, februárban eddig 2 bajnoki, 2 döntetlen, 1-1 gólarány. Kiegészítve azzal, hogy már a januári utolsó bajnokit is „csak” 2-1-re nyertük hazai pályán. Mindeközben lejátszottunk hat kupameccset, amelyek közül egyedül a Celta elleni hazai 5-0-t lehet simának minősíteni, a többi távolról se volt az. Se az ellenfelek, se az eredmények.

Mindezt ráadásul olyan kerettel toltuk végig, amelyet nem kerültek el a sérülések, lett egy nagyon érzékeny veszteséget jelentő távozónk és lettek új érkezőink is, akiktől értelemszerűen irreális elvárni, hogy azonnal állandó pluszt adjanak a csapatnak. 4 bajnoki pontot áldoztunk be azért, hogy áprilisban kupadöntőt játszhassunk, ha úgy tetszik, adtunk valamit a szezon egyik megnyerhető trófeájáért. De vajon nem éri meg a kupadöntő azt, hogy „csak” 7 ponttal vezetjük a bajnokságot 11 helyett?

Egyéni értékelő:

ter Stegen – talán nála tűnt fel legjobban, hogy mennyire kényszervédelem volt előtte. Én legalábbis azt gondolom, a hibás kifutása jele volt annak, hogy (nagyon) nem értik (meg) egymást ők hárman. De annak is, hogy úgy érezte, segítenie kell a védelmet akkor is, ha az kockázatos döntés volt - 7

S.Roberto – pályafutása során eddig „csak” a „péesgé hatodik” volt, ami feltette őt a világfutball térképére, pedig alaposabban figyelve, bámulatos játékos. Számára idegen poszton ma gyakorlatilag hozott egy olyan „danialvest”, akinek éveken keresztül bérelt helye volt a „világ legjobb jobbhátvédje” díjátadókon - 8

Mina – valószínűleg ő se gondolta volna, hogy ilyen hamar kell élesben bizonyítania, de akárhogy is, abszolút rendben volt. Sőt, kis híján a meccs hőse lett. Érdekes volt látni egy olyan focistát, aki nem harcol, nem „verekszik”, hanem egyszerűen csak szorosan odaáll az ellenfél mögé. És megnyeri a párharco(ka)t - 7

Digne – kényszerposzt, ahhoz képest pedig abszolút elégedettek lehetünk vele. Volt egy nagy mentése is, általában a helyén volt, miközben még előre is tudott némelyest játszani. Ez szerintem teljesen rendben volt - 7

Alba – évek óta „keressük” a csapatot, amely képes lesz hatékonyan tenni Messi keresztlabdái ellen, amelyek rendszeresen hatalmas szabad területtel együtt találják meg őt, és most láthattunk is ilyet. Hiába jöttek a keresztlabdák rendszeresen, a Getafét nem tudtuk annyira széthúzni, hogy a terület is meglegyen hozzá. Én azt gondolom, ez is egyik jele volt annak, hogy fizikálisan távolról sem voltunk csúcsformában - 6

Busquets – valószínűleg utasításra se volt szüksége, automatikusan tudta, hogy jobban be kell segítenie a középső embereknek, mint ahogy az megszokott. Cserébe áldozatot is kellett hoznunk, mert így nem maradt labdaosztogató emberünk, a támadók meg - logikus módon - az ellenfél védelmi vonalában akartak maradni. Így viszont előjött egy régi problémánk: a túl nagy távolság a védelem és a támadósor között. És előjött egy másik régi problémánk is: Messinek mélyen vissza kellett lépnie, ha találkozni akart a labdával - 7

Rakitic – ha ez így megy tovább, tendencia lesz, hogy a szezon második felében jobb, mint az elsőben. Én legalábbis ezt veszem észre nála az utóbbi szezonokban és idén is. Busquets-hez hasonlóan nagyon odafigyelt, hogy megtámogassa a kényszervédelmet, emellett még néhány kiugratási kísérletre is futotta tőle. Persze lehet kifogás, hogy egyik se lett végül döntő, de a tendenciát figyelve én azt gondolom, jó irányban halad. És éppen a legjobbkor - 7

Coutinho – alig pár nap alatt még mindig nem lett belőle „teljes értékű csapatjátékos”, de ezt nyilván korai még számon kérni rajta. Az biztos, hogy benne megvan a kreativitás és az ügyesség, hogy tökéletesen illeszkedjen a Barçába, de bőven kell még idő ahhoz, hogy „kiváltsa” Iniestát. Ez utóbbira nem is kell nagyobb bizonyíték, mint az, hogy akkor kezdtük el a játékot kicsiben, amikor Andrés jött helyette - 6

Alcácer – kellemesen aktívan kezdte a meccset, folyamatosan feltűnt Sergi Roberto közelében, aztán bement középre és mivel – főleg az első félidőben – esélyünk nem volt eljuttatni hozzá (se) a labdát, csendben el is tűnt - 6

Messi – a végére kiderült, hogy arra várt, mikor fárad el az ellenfél. Így se tudott végül döntő faktor lenni, nem ez volt élete meccse. Bővebben lásd a Busquets-nél leírtakat - 6

L.Suárez – én azt gondolom, a szezon második felére csúcsformában lesz. Van. A(z érvényes) gól most ugyan elmaradt, de önmagához képest most már folyamatosan nagyon stabil az összjátékban. Arra persze ne számítsunk, hogy majd oda se nézve félérintésekkel dobálgatja a többieknek a gólpasszokat, de eltűntek nála a buta hibák, amin gólhelyzetek/meccsek mentek/mehetnek el - 7

Iniesta – vele együtt megérkezett a középpálya bal oldalának stabilitása, de azonnal érzékelhető volt az is, hogy a személye milyen sokat jelent támadásban.

Dembélé – rajta látszott leginkább a különbség Coutinhóhoz képest. Mert hiába egy sérülésből jött vissza és hiába van rajta nagy nyomás, fél év után már kapásból sokkal könnyebben illeszkedett a csapatba, mint a nemrég érkezett brazil. A korához, a rutinjához, a csapaton belüli komfortérzetéhez képest nagyon ígéretes volt ez a kevés idő a pályán.

Paulinho – gyanítom, Valverde azért küldte pályára, hogy a fáradó ellenfelet meglephesse majd a sokadik hullámban érkezve, de a Getafe ezúttal nem fáradt el annyira, hogy teljesen szétessenek. Ennek valószínűleg az volt az egyik oka, hogy mi is tompábbak voltunk, így nem volt meg az a sebesség(különbség), amivel fizikálisan kinulláz(hat)tuk volna őket a meccs végére.