Ugyan a bosszú sikerült, még ha kissé nyögvenyelősen is, a katalán kupa ismét egy katalán csapatnál van, nem pedig a király talpnyalóinál és ez is siker, de azért….
… a hajtás után mondom tovább.

Még ha figyelembe is vesszük azt, hogy a Barca tartalékos (később kiderül, hogy ez sem igaz) csapattal állt ki a formálisan informális ámde 2014 óta hagyományos mérkőzésre, a játék képe és a teljesítmények semmiféle komolyabb bizakodásra nem adnak okot - mondom ezt írom ezt úgy, hogy én alapvetően egy optimista faszi vagyok. 

Menjünk sorban.

Áh, tartalékos csapat!
Lószart, mama. Cilessen,  Yerry Mina, Denis Suarez, Andre Gomes, Aleix Vidal, Ousmane Demble és Paco Alcacer. Ezek a csávók papíron egytől-egyik felnőtt, komoly sztárfutballisták, olyan árral költségekkel, amiből kis túlzással még a spanyol első osztályban is meglenne egy kisebb klub teljes kerete fizukkal. Ehhez képest a teljesítmény a kibrándítóan fostos kategóriában volt. 

Nem voltak kreatív játékosok!
Denis Suarez és Dembele is azért kerültek ide, hogy egyéni képességeikkel, kreativitásukkal segítsék a csapatot, egyben adjank neki taktikai választékot, ha úgy tetszik mélységet, Alcacert meg azért vettük, hogy a kreativitás előtt legyen egy vérbeli befejező ember. Na ebben az összefüggésben gondoljuk újra a látottakat.

Nem sztárigazolások kellenek, hanem a fiatalokat kell beépíteni!
Ez után a meccs után kit kellene beépíteni és hová? Hacsak nem az új Camp-Nou monolitszerkezetét szeretnénk megerősíteni némi humán kötőszövettel. 

Lehetőséget kell adni a bizonyításra!
Ez volt az, fiúk. 

Kellenek a meccsek, hogy szokják a Barca-stílust!
A stílust remekműveken keresztül tanítjuk, nem paródiákon keresztül. A tegnapi az volt, paródia, amit kínos volt nézni, de a legkínosabb a belátás volt, mégpedig annak belátása, hogy nem a stílusunk győz, nem a stílusunk a meghatározó hanem a karaktereink. Messi, Busquets, Iniesta, Lalyos, meg persze az összerakott védelmünk. 

A tegnapi mérkőzésen a karakterek hiányoztak, a kreativitás és a sebesség. Mivel azonban szinte ugyanzokat problémákat lehetett tetten érni, mint amikor az első csapat húzóembereinek nem megy a játék, tartok tőle, hogy ez mélyebb, sokkal mélyebb gondokat mutat. Azt mutatja meg, hogy a stílusunk nem játszható élesség, sebesség és tökélyre fejlesztett formulák nélkül. Azt mutatja meg, hogy könnyen dőlünk be annak, hogy a zenijeink által kontrollált meccsek és hozott eredmények a stílus látszatát keltik, pedig nem stílusról van szó, hanem néhány figura összeadódó, de egyéni futballfelfogásáról és gigantikus tehetségéről. 

A tegnapi pont az a mérkőzés volt, ahol tök boldogan álltam volna fel a gép elől, ha szép, attraktív, de kevésbé tökéletes játékkal kikapunk 3:2-re, ami helyett egy rémes 0:0 végén meg kellett állapítani, hogy Cilessen a meccs embere, ami ha komolyan vesszük azt, amiről a Barca futballja szól, több, mint aggasztó, különösen egy tét nélküli meccsen, ahol nyugodtan lehetett volna felelősség és nyomás nélkül megmutatni a legjobb tudást.

A teljesség igénye nélkül néhány játékosról:

Cilessen:  A meccs embere és nem is kizárólag a kivédett tizi miatt. A legfelnőttebb teljesítményt ő hozta. 

Palencia: Egészen tisztességes munkát végzett védőként, de a támadásvezetésben nem hozott erőtöbbletet. 

Mina:  Megbízhatóan játszott végig, sokkal érettebben futballozott, mint a társai, látszott rajta a rutin, első csapatba való. A tánca meg gifbe. 

Digne:  Pontosan ugyanúgy játszott, ahogy az első csapatban szokott. Nagy akarattal, kevés taktikai érzékkel és sok pontatlansággal. 

Alena:  Zavarban vagyok vele kapcsolatban és tartok tőle, hogy a reménység kategóriában reked, mert nem hozza azt a többletet, azt a váratlanságot, kreativitást, amit a posztja elvár. 

Denis Suarez: A lábában maradt a meccs legszebb jelenete, mert nagy gólt akart rúgni, így nem született gól, pedig Dembele üresen várta a labdát a tizenhatoson belül. 

Vidal:  Digne tökéletes párja. Mindenben. 

Alcacer: A felnőttek egyike volt, de kiszolgálás híján nem sokat veszélyeztetett. 

Dembele: A srácban iszonyú tehetség van, remélem marad míg megtanul focizni. Hozzá kell majd igazán türelem és személyes törődés. Ha ezt megkapja, benne van a lehetőség, hogy világklasszis legyen, addig meg nézzük azt, hogy szélen megver mindenkit majd kilő egy távközlési műholdat. 

Addig is azonban míg ez nem történik meg marad nekünk a hála, hogy az első csapatban még ott vannak, akik és az aggodalom, hogy mi lesz, ha már nem lesznek.