Megkezdtük hát a bajnoki szezont, jól is kezdtük, illetve lényegében ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk. Még mindig domináns a játékunk, a kiscsapatok erre nyilván visszaállással reagálnak, mi pedig labdát járatunk, keressük a területeket, amik eleinte nincsenek, aztán ahogy fárad az ellen, egyre jobb eséllyel találjuk meg azokat. Jellemzően a meccs vége felé, de leginkább azután, hogy Messi egy pontrúgással kikényszeríti őket a bunkerből.
Egyéni értékelő:
ter Stegen – emlékeim szerint két alkalommal volt szükséges érdemben közbeavatkoznia: kivetődött egy beadásra és higgadtan érkezett egy kiugratásra, ami úgy jött, hogy a védőtől akár baj is lehetett volna belőle - 7
Semedo/S. Roberto – párba vettem őket, mert az első félidőt meghatározta az, hogy nagyon magasan helyezkedtek, aktívak voltak és róluk érkezett szinte az összes kontra. Egy szélső védő játéka mindig nagyon kényes határvonalon mozog, a legjobbak attól a legjobbak, hogy fel tudják mérni a helyes/biztonságos arányt a védekezés és a támadás között. Ha pedig ez nem megy/sikerül mindig, akkor bajok tömege lehet belőle. Jól mozogtak együtt, ígéretesek voltak a kombinációk a párosukban, de nagyon sérülékeny volt az oldaluk. A második félidőben azután biztosabbá is vált minden, amikor S. Roberto visszalépett a megszokott helyére – 6-7
Piqué – ahogy az előbb említettem nem volt véletlen az első félidőben, hogy szinte az összes kontrát ő kapta az arcába, és hiába voltak bizonytalanságai, nem fogom számon kérni rajta. (Vagy csak én érzem bizonytalanságnak gyakran a megoldásait, mert nem bízok benne teljes mértékben? Lehetséges.) Mert a szituáció évtizede ugyanaz: nincs annál nehezebb feladat egy védőnek, mint hogy egy-egyben versenyt fusson vissza ötven méteren keresztül a saját kapuja felé. A helyzet továbbra is a csapat (stílusának) sajátja, valószínűleg az is marad jó ideig, én azt gondolom, érdemes súlyozni is a körülményeket, nem csupán azoktól függetlenül minősíteni egy játékost. A mögötte maradó hatalmas üres terület miatt sokkal nehezebb dolga van egy középső védőnek a Barçában, mint majdnem bármelyik másik csapatban - 7
Umtiti – az előbb leírtak tulajdonképpen igazak is lehetnének, ha nem lenne itt ez a Piquénél hét évvel fiatalabb „éretlen kölyök”, aki olyan magától értetődően oldja meg a legnehezebb szituációkat, hogy nem is értjük, miért okozhat ugyanez problémát másoknak. És nem csak védekezésben kiemelkedő, hanem higgadtságban/ügyességben is, amikor a labdát kell kihozni, miközben az ellen meg a saját tizenhatosunknál támad le - 7
Alba – számomra a meccs legszebb hozadéka az volt, hogy ezúttal nem Messi volt a (kizárólagos/elsődleges) játszótársa, hanem Rakitic, Dembélé és Coutinho. Nagyon ígéretes ez, mert ha felépül egy Messitől független hatékony játék a bal oldalon, akkor Messinek nem kell mindenhol ott lennie, illetve megoszlik az ellenfelek figyelme, könnyebben széthúzhatóvá válik a pálya, ezzel pedig hamarabb és gyakrabban lesznek megnyithatók területek az ellenfél vonalai között. Ez pedig létkérdés a csapat játékstílusában - 8
Busquets – nem akarok nagyon előreszaladni, de azt érzem, hogy pillanatnyilag nincs meghatározva pontosan a szerepköre. Persze folyamatosan benne van a labdajáratásban, persze gyakran szerel, persze gyakran ütközik, mégis olyan érzés, mintha csak egy „szimpla védekező középpályás” lenne bármelyik csapatban. Persze messze már a Guardiola-rendszer, így aztán ő is kevésbé újszerű és egyedi eleme a játéknak, illetve persze lesznek majd kiváló meccsei ebben a szezonban, mégis azt érzem, hogy lesz még mit dolgozni a középpálya játékán, dinamikáján - 7
Rakitic – az első félidőben érezhető volt, hogy nincs a helyén, a másodikkal együtt viszont már nagyon is jó lett az összkép róla. Egyébként pedig toronymagasan ő passzolta a legtöbbet (135) a csapatból, a két leggyakoribb passzkombinációja pedig Alba és Sergi Roberto felé irányult. Vagyis ő volt a kulcsa az oldalváltásoknak, az ellenfél folyamatos mozgatásának, a pálya szélesítésének, azaz ő volt a csapat középpontja. Tehát játszott már nálunk „Rakitic-et”, „Busquets-et”, most pedig már „Xavit” is - 8
Dembélé – azt hiszem, rajta keresztül láthatjuk egy új játékos integrálódásának evolúcióját. Az első fázis a bizonytalanság, a második az erősödő önbizalomra épülő jó egyéni megmozdulások, a harmadik pedig amikor az egyéni játék már kiegészül a jó összjátékkal. Vagy az összjáték alapvetően felülírja az egyéni játékot és az egyéni játék már csak akkor dominál, ha arra a csapatnak éppen nagyon szüksége van. Én azt gondolom, ő még/pillanatnyilag valahol a második és a harmadik szakasz között helyezkedik el. Olykor zseniálisak az egyéni húzásai, viszont az összjátékba még belecsúszik olyan hiba, ami miatt megakad az egész elképzelés. A fejlődési íve eddig töretlen, okkal bízhatunk abban, hogy hamarosan meghatározó játékosa, majd akár döntő faktora is lehet a csapatnak - 8
L. Suárez – nem mondok újat azzal, hogy kevésbé hullámzó, inkább már folyamatosan lefelé tartó ágban van a teljesítménye. Ha aktív egy meccsen, kiütköznek a technikai hiányosságai, ha nem aktív, akkor meg akárki lehetne a helyén, csak az akárkinek nem kell megfizetni a „klasszis státuszát”. Mert persze lehet hasznos egy csatár gólok nélkül is és persze lehetne legyinteni rá, mert valaki más majd úgyis hozza a gólokat, de ez nagyon nem lesz magyarázat akkor, ha mondjuk rajta megy el egy eredmény. Ráadásul ő most már abban a helyzetben van, hogy néhány jobb meccs kevés lesz a dicsérethez, az egész szezont jó/magas színvonalon kell(ene) ledarálnia, ha vissza akarja nyerni a szurkolók bizalmát - 6
Messi – most szólok előre, hogy amikor majd döntetlent fogunk játszani, neaggyisten’ kikapunk, akkor majd fogjuk azt hallani, hogy de hát a Messi csak sétafikál és nem is fut!!!! És most szólok előre, hogy az nem fog semmit jelenteni, mint ahogy akkor sem jelent, amikor neki köszönhetjük, hogy elmozdulunk a holtpontról és győzelemhez vezet az „unott sétafikálása”. Egy jó ideje ő már nem futkározik, alig melózik a pályán, senki ne várja azt, hogy minél idősebb lesz, annál inkább mégis elkezd majd kilométerek a pályára vinni. Mert nem fog. Sőt, valószínűleg egyre kevesebbet fog. Tehát felesleges is a bevitt fizikai munkával mérni a teljesítményét, inkább érdemes azzal, hogy milyen hatással volt az események alakulására. Most például abszolút és kiemelkedő hatással volt - 9
Coutinho – amióta érkezett kettő darab 100+ milliós játékos, azt gondolom, az elvárások is világosak velük szemben: le kell venni Messiről a terhet, ilyen tudással/tehetséggel, ennyi pénzért meg kell tudniuk oldani, hogy döntő faktorok legyenek. Én azt gondolom, Dembélé is nagyon jó úton jár, Coutinhóra pedig lényegében már most rábíznám a csapat sorsát.
Arthur – bejött negyedórára és adott egy gólpasszt. Ez elég jó kezdetnek.
Vidal – a beállásának tulajdonképpen annyi volt a lényege, hogy a hazai közönség – amolyan köszöntő jelleggel – megéljenezze a legnevesebb új érkezőnket.
