FC Barcelona - Athletic Bilbao 1:1

Két dolog jut eszembe a baszkokról a tegnapi meccs után. Az első az, hogy ezeknek a többsége már 19-20 évesen olyan szőrös, mint a „főszereplő” egy török pornófilmben a nyolcvanas évekből. A második, pedig, hogy rohadtul kiváncsi lennék honnan a heréből húzzák elő ezeket a fantasztikus kapuspalántákat.

Ami a meccset illeti, tök jó, hogy Leó és Fred Lalyos is összefoglalták a nyilatkozataikban a meccs után a szituációt, így nekem nem maradt más hátra, mint lepontozni ezt az egyébként katasztrofálisnak azért nem nevezhető teljesítményt... igaz, túl sok vigyorogni valónk sincs a londoni kiruccanás előtt.

Egy kisebb gödörben van a csapat, nincs ezen mit szépíteni. Azért mondom, hogy kicsi, mert a hétközi alulmotivált raklap trágya után a banda szemmel láthatóan akart, hajtott, küzdött, valamint Messi (és Busquets) hiányában mindenki egy kicsit többet is vállalt. Sőt, az első 15 percnyi idegeskedős adok-kapok után a csapat lehiggadt, és némi kontrollt is vitt a játékba. Persze távol volt ez az igazi "Barcás focitól", de megvolt a labdatartás, megvolt az elképzelés is Coutinhóval (és Lalyossal) az élen... meg persze a szokásos bénázás is hátul.

Taktikailag talán a 442 gyémánthoz hasonlítható a felállásunk. Coutinho a támadók mögött teljesen szabadon mozoghatott, így fordulhatott elő, hogy hol középpályások, hol a támadók előtt bukkant fel. Továbbá az is így fordulhatott elő, hogy Rakitic a bal szélen(!), Vidal pedig az ellenfél tizenhatosánál jelent meg, és igyekezett egy-egy alkalommal labdát szerezni.

Eduardo Berizzo munkásságát ismerve két lehetőség volt várható. Bivalyerős center játék, vagy egy megerősített középpálya, amely a széleket lezárva két egymáshoz közel helyezkedő támadóval próbálja megzavarni a játékunkat. A két támadó – Inaki Williams és a börtönben aranyrúd értékű húskonzevrek reklámarca, Raul Garcia – nemcsak egymáshoz, de Piquéhez(!) is közel helyezkedve próbálja kiharcolni a fellőtt labdákat, s adott alkalommal versenyfutásra kényszeríteni az enyhén indiszponált Gerardunkat és a szélvésgyors tőzsgyökeres baszkot.

Természetesen a második opció volt a „nyerő”, amelyet a második félidőre Valverde egyszerűen úgy zárt le, hogy labdavesztéskor Semedót közelebb rendelte Piquéhez. Így megvoltunk magasságra és sebességre is.

Egy kép, ami többet mond ezer szónál. Az ott kérem Messi..

Ha a múltkori vereség után úgy nyitottam a mondókámat, hogy rezzenéstelen arccal vettem tudomásul a vereséget, akkor ma úgy illene, hogy elmondjam, régen csapkodtam így asztalt Barca meccs alatt. Tegnap este megvoltak a helyzeteink (és a kapufáink is), megvolt a hit és az akarat is,.. igaz, érezhetően kissé görcsös, de megvolt. Idő kell és türelem. A morgolódás mellett mást úgysem tehetünk...

Ter Stegen – amit lehetséges volt fogott... sőt, még Inaki Williams villanásait is megoldotta valahogy. Még mindig hihetetlen, hogy nevetséges 12 millióért vettük. (7,5)

Semedo – Na emberek, meccs közben olvastam a srácról fűt-fát, de ez nekem kifejezetten tetszett. Belement a párharcokba, az ellenfél térfelén hozátett a csapatjátékhoz, hátul pedig megmentette a seggünket Williams helyzeténél. A kombinációs játéka Messivel és/vagy Dembélével még mindig ”zsenge”, de ahhoz meg ugye játékidő kell, hogy beletanuljon. Abból márpedig most úgy fest lesz elég. (7)

Egy dolog Pique hibája, de hogy lehetett ennyire üresen Susaeta... 

Pique – sokkal pengébbnek tűnt, mint hétköznap, de sajnos így is sikerült hoznia 1-2 otromba hibát. A kapott gólnál is például megintcsak ő bambult el. Az utolsó negyedórában aztán folyamatosan fellépett a támadók közé, hogy létszámfölényt harcoljon ki, ami majdnem be is jött.. de csak majdnem. Lehet jót tenne neki a kapitányi szalag súlya... hátha még érezni rajta Puyol hónaljszagát. (6)

Lenglet – elegancia és intelligencia. Szoknia kell még az apróbb feladatait (pl. labdakihozatalok esetén bátrabban fellépni, megjátszható pozícióba helyezkedni, stb), de úgy tűnt Piquével és Albával is egészen jól megértették egymást. A múltkori pirosa után állítólag két órát pityergett az öltöző sarkában.. egyem a szívét. (7)

Alba – az az igazság, hogy többet vártam tőle, de az Athletic Bilbao egyrészt jól zárta a széleket, másrészt meg látni, hogy Rakival nem sűrűn játszanak közel egymáshoz. Elmaradt kiugratások, lefoglalt pozíciók... majd jött Messi cseréje és Iván hátravonása, amivel sikerült széthúzni a pályát is, így területet kialakítani Jordinak is. Védekezésben nem lehet rá panaszunk, de azért jót tenne neki egy rivális. (7)

Sergi Roberto – Raul Garcia nem egy kellemes ellenfél, így az egyik szemét a széparcú baszkon tartva kellett kisegítenie gyakorlatilag minden irányba, ergo nem sok energiája maradt a játékszervezésre. Ha Busquetsel hasonlítjuk össze – ami nem fair – akkor egyetlen dolog dől a javára: a sebesség, amiből egy-egy felfutással nagyszerűen profitálhatott volna a csapat. A szeme tudjuk, hogy megvan hozzá (lásd pl. Real elleni 3-2 győztes gólja), de mivel elmaradt, jöhetett a kulimunka, illetve a hátulról építkezés lepasszolása Piquének. A sérülése nem tűnik súlyosnak, mindenesetre sokkal jobban festett a középpályán, mint a múltkor jobb bunkóban. (6,5)

Vidal (7) vs Rakitic (4,5?) – emberek, nekem ez rendkívül tetszett. Mármint a tarajos gőte. Befutotta az egész pályát, ütközött, fejelt, labdát szerzett elöl és hátul is, passzolt, kiugratott, adott egy kvázi gólpasszt Lalyosnak is, hogy aztán Ernő érthetetlen mód lecserélje az helyett az Iván helyett, aki szemmel láthatóan fejben totál ki van purcanva. Vagy fogalmam sincs, hogy mi a pöcsöm van vele, de a hosszabítás mindhárom perce tulajdonképpen rajta ment el. Pontatlanság, idegeskedés, oldalpasszok tömkelege... Az az egy szerencséje, hogy Ernő erdőtűz esetén úgy nyúl a gálakezdő után, mint öregfater másnaposan a húsleves-féldeci kombó után.

Mondja már meg valaki, hogy a f_szba nem képes egy Barca játékos oda letenni a labdát????????

Coutinho – Cou ha lendületből viheti a védelemre a labdát az mindig renkdívül vérpezsdítő látvány. Amolyan „na most valami történni fog” feelingje van az embernek. A tegnapi után pedig már azt is tudjuk, hogy miért nem lett belőle középcsatár. Azon túl, hogy szvob egy sörrel a kézben rákönyökölhetne a fejére, minden egyes alkalommal, amikor gólhelyzetbe került sikerült őt elnyomni, mint a csikket...  igen, olyan simán. Kapufa megvolt, helyzetek és látványos megoldások megvoltak,.. csak az a rohadt gól hiányzott, az. (7)

Suarez – ahhoz kérdés sem férhet, hogy Lalyos sokkal jobban játszik, mint néhány hete... más kérdés, hogy ez még mindig kevés. Amikor Coutinho kapufája után próbálta visszahúzni a labdát és pofánrúgta magát, az maga volt a „Lalyos-féle beteljesülés”. Jó lenne, ha végre elkapná azt a bizonyos fonalat, de ezt már hónapok óta mondogatjuk. Biztos ami fix megint sikerült eltohonyáskodnia egy-két ziccert. (6,5)

Dembélé – a dagi, az igazi, a fenoménó Ronaldónak voltak olyan meccsei, hogy ha nem lőtt gólt, akkor gyakorlatilag fel sem tűnt, hogy a pályán van. Mondjuk ha ugyanakkora karriert fut majd be majd Oszmán, mint a brazil „kollégája”, akkor nem bánom, de addig igen, úgyhogy többet is várok tőle... minden szinten. Gyorsabban. Pontosabban. Erősebben... pöti Dembélé. (5,5)

Busquets – stabilizálódott vele a középpálya, sőt, a szokásosnál kissé előbbre is helyezkedett, hátha sikerül egy-egy gyors összejátékkal kiugratni valakit. Jó lenne még valaki a középpályára, aki így tud passzolni... vagy, várjunk csak. (7)

Messi – mindent neki köszönhetünk. Az egyenlítő gólt, a kapufákat, a napfelkeltét, Pamela Anderson melleit.. mindent. (7,5)

Munir – Pákó Alcacer marokkói kiadásban.