Így az év vége felé sokan észreveszik magukon, többek közt én is, hogy az ember már nem olyan hévvel indul el csinálni valami produktívat, mint mondjuk néhány hónappal ezelőtt. Már nem tervezgetés van a fejekben, hanem lezárás.. illetve inkább halogatás. „Majd januártól” jelszóval dőlünk hátra, és nézzük unottan a tornyosuló feladatokat, csak jöjjön már a jó kis hazai mákos bejgli, amire már csorog a nyálad... aztán a bejgli megjött, te meg csak tömöd magadba, s egy idő után a bejgli már nem a jó kis hazai bejgli lesz, hanem csak bejgli... mint tegnap az első, meg a második félidő. Januártól minden más lesz.. ugye?
Régen vártam ennyire Barca meccs végét, mint tegnap este (ez a mondat mostanában mintha egyre többször térne vissza a blogon is), pedig az első félidő aztán végkép nem erre predesztinálta a második játékrészt. Az „egyre anti-Barcásabb” kezdő kifutásnál még volt koncepció a játékban, még voltak látszólag begyakorolt elfutások, háromszögezések, s a Celta indokolatabbnál is magasabbra tolt védekezése meg is adta az esélyt, hogy egy-egy beindulással vagy csak ráijesszünk, vagy rá is borítsuk a bilit a védelmükre...
Indokolatlan, mert ha a letámadás nem elég masszív, a Barca szélsői széthúzzák a területet, Lalyos pedig hosszában nyújtsa meg a pályát Messinek... Ergo van hely. Ha van hely, van időd. Az meg mindannyian tudjuk mit jelent Leónak.
Majd jött a második félidő, a Celta pedig Lobotka becserélésével és agresszívabb letámadással rendezni tudta a vonalait. A mélységi irányító segítségével a bugyikékek jóval kevesebb labdaeladással és persze effektívebb labdakihozatallal képesek voltak magukhoz ragadni a kezdeményező törpefarkú alfahím szerepét. De hiába a biztosabb labdajáratás, hiába a középpálya stabilitása, ha elöl nem voltak képesek gólra váltani azt a lepkefingnyi helyzetet, amit nehézkesen kipréseltek magukból.
Ernőbá ezt előbb Arthur beállításával igyekezett ellensúlyozni, azaz direktebb, elsősorban labdaszerző játékost labdatartó, kreatívabb fickóra cserélt, (akivel így Messi válláról is próbálta levenni a terhet,) majd egy, a labdával elméletben szintén jó barátságban lévő szintén brazillal igyekezett a középpályás fölényt kiharcolni/visszaszerzni. A húzás valamelyest be is jött, hisz a Celta nyomása néhány perc elteltével visszakunkorodott abba a bizonyos bugyellárisba, a Barca előtt pedig egyre sűrűbben adódtak támadási lehetőségek. Mindhiába.
Szeretném azt hinni, hogy ez a gányban való tocsogás, ez az esetenként meghökkentően passzív játék, amit a csapattól látunk csupán ideigelenes helyzet, ha úgy tetszik álca, vagy megtévesztés... Ernő ravasz mód előbb beépíti Semedót, Dembélét, és Vidalt a csapatba, majd február környékén benyúl a cilinderébe, és előhúz egy olyan Barcát, akit a Tottenham, vagy az Inter ellen láttunk. Domináns, kemény, bátor nagypöcsű alfahímet. Addig meg várok, mi mást tehetnék...
Ter Stegen – a kapus posztra azt mondják bizalmi poszt. A germánus pedig meg is hálálta, vagy inkább úgy mondanám újra AZT érzem, amit nála kell, amit nála megszoktam. Igaz, köszönhető is a csapat védekézésének és kemény munkájának is, de lényeg a lényeg, nagyjából 2-3 komoly eresztése volt a Celtának a valagnyi beívelés mellett. Zuversichtlich! (7,5)
Semedo – Azért bírom rohadtul Jordit, mert pontosan tudja mit, mikor és hova. Futni, passzolni, cipelni, beadni. Ebből a szempontból a kis spanyol a liga talán TOP 5 játékosa közt szerepel. Semedo úgy fest a futásokat már kezdi felismerni, a védekezésben is érezhető a növekvő magabiztossága, de ezek a labdacipelések és kései passzok még mindig az idegeimre tudnak mászni. Néha a kevesebb a több, lásd a szupermókust a másik oldalon. (7)
Lenglet – amellett, hogy hoz egy megbízható (még nem klasszis) szintet, a passzjátéka még egy óriásit dob is a megítélésén. Egyre nyugodtabb vagyok, ha labdaközelben látom. (7)
Pique – szerintem ha Gerard formában van, akkor valóban a világ legjobb középső védői közt szerepel a neve... sőt. Tekintve, hogy alapfontosságú labdakihozatalok során, emellett szinte minden beívelést ő távolít el, valamint kissé alacsonyabb végsebessége mellett a földön is rohadt nehéz megverni, nem nagyon tudok tökéletesebb középsővédőt mondani. Egyet igen, de ő már jelenleg is nálunk játszik, a másik meg remélhetőleg nálunk fog.. (8)
Jordi Alba – lásd fentebb, ezen felül kulcspassz, gólpassz és állandó terror a bal oldalon. (8,5)
Busquets – nem értek egyet az őt szidókkal, Busi még mindig az egyik sarokköve ennek a csapatnak. A „darálós” foci sosem volt az ő stílusa, ebben Lucho alatt is csak kínlódott, Ernőbá pedig úgy fest magasabb letámadást és pozíciós játékot vár el tőle... ami biztosan faszán is működne, ha a csapat is vele együtt mozogna és támadna le. Érdekes mód, amikor valóban birtokolni kívánta a labdát újra Sergio volt az Origo (Arthur mellett). (7)
Rakitic – csúszik, mászik, fut, hajt... és egy kicsit dadog is nála a labda. Fogaskeréknek nagyszerű, de a Barca digitalizált középpályájára lehet nem ártana némi „upgrage”. Értem én, hogy Ernőbá a labdajáratást vizionálva inkább őt hagyta fenn, mint a tiki-takával kevésbé kompatibilis Vidalt, de megint csak olyan nyögvenyelős volt az egész.. ahogyan az egész csapat is. Védekezésben rendben volt, előrejátékban meddő... (7)
Vidal – ebben az amorf 442-ben úgy fest Iván helyett övé lett a jobb oldal, aminek egyrészt örülök, de Barcásként nem tudom hova tegyem ezt az egész koncepciót. Szóval Ernő kezd egy Busi – Rakitic – Vidal kombóval, ami ugye még csak véletlenül sem azt a látszatot kívánja sugallni, hogy mi itt majd a saját taknyukba futtatva fojtjuk majd meg a vigóiakat.. míg egy labdapolírozásban magasan jegyzett Arthur, és egy mondjuk úgy (joggal) kegyét vesztett Coutinho malmozik a cserepadon. Mi tagadás, Ernő elég komolyan pálcát tört a stabilitás vs. kreativitás között, de ez persze Artúrón múlik a legkevésbé. Artúró ha kell védekezik. Artúró ha kell támad. Artúró ha kell karácsonyfát díszít. Artúró ha kell disznót vág. Artúró fasza gyerek. Még mindig imádom. (7)
Dembélé – Az van, hogy a gyerek kezdi szépen lassan kibérelni a támadósor harmadik placcát, amibe még a klubot és a szúnyogot sztereóban szidók sem nagyon köthetnek bele. Tíz gólban vállalt aktív szerepet idén (7 gól, 3 gólpassz), és fix, hogy ez a szám akár a duplájára is nő majd még az év végéig.. Elképesztő, amilyen könnyedséggel kezeli labdát, ahogyan imbolyog a védők közül, aztán megsuhintja a pálcika lábait.. Esküszöm mostanság az ő góljainak örülök a legjobban a TV-m előtt ülve (underdog-effect, tudom). Igazat adok a BeIn Sports kommentátorának: „Mi lesz, ha megtanul focizni is?” (7,5)
145 perc / gól átlag (csak Messi jobb nála a csapatban 77/gól... meg Pákó...)
Messi – Néha az az érzésem, hogy elég lenne kiküldeni 8 Rakiticet, egy Messit és egy Albát a pályára... akkor is Leó-Jordi-Leó háromszögezésből lőnénk a gólokat.. Az „elönzőzött” helyzetek miatt megorroltam rá egy picit meccs közben, de ki vagyok én, hogy a világtörténelem legjobbjának egóját bíráljam. Szokásos 7-8 kilométert két-három sprinttel megbolondítva lesétálta, tekert kettőt (ebből egy beakadt), majd megvárta, míg lepörög második negyvenöt is. (8)
így issza a kakóját valaki, aki az idei szezonban már 33 gólban játszott szerepet. Harcminchárom... ráadásul kihagyott egy hónapot is és még csak december vége van... Van aki szerint ez normális?
Suarez – hát ha valakinek a bejglin járt az esze, az tutira ő volt. Dagi megint esett, kelt, széthúzta a védelmet, helyet csinált, belevezette a pettyest minden arra járóba, hogy a ziccert mellépuffancsa olyan igazán Lalyosossan. Egyébként nem tudom megfigyeltétek-e, de jobban felkapja a vizet, ha Messivel szabálytalankodnak, mint ellene.. Lehet tudja, hogy ott tényleg volt faul. (6,5)
Arthur – remélem Ernő okkal jegeli a srácot. Imádom nézni ahogyan akarja a labdát, ahogyan tologatja maga előtt épp annyit, hogy az ellenfél ne érje el, ahogyan lefordul, ahogyan felnéz és passzol... Kár, hogy a többiek már a karácsonyfa alatt hevertek fejben. Évek óta a legjobb igazolásunk.
Coutinho – egyik százmilliós játékos le, másik százmilliós játékos fel. Micsoda gondok. A teljesítménye a béka segge alatt, de egy fasza kis téli alapozással reméljük megnehezíti Ernőbá dolgát..
Alena – a csere inkább a publikumnak és a sajtónak szólt azt hiszem.
Köszönjük a részvételt hölgyek és urak! Köszönjük az üzeneteket, a kommenteket, a megjegyzéseket. Köszönjük, hogy vagytok! Jövőre ugyanitt! Boldog karácsonyt mindenkinek!
