Pár hete megfogadtam, hogy nem jósolgatok, ez viszont egy beharang, hát nyilván muszáj írni róla valami jövőbe mutatót. Is. Ám ennek szellemében javaslatik figyelembe venni, hogy talán egyetlen bötű nem valósul meg abból, amit pillanatnyilag sejtek.

Legelőször is azt gondolom, hogy nem győzni megyünk Manchesterbe. Ha végül mégis az lenne belőle, kétségbe esni nyilván senki nem fog, de abban eléggé biztos vagyok, hogy az elsődleges célunk nem ez. És persze indokaim is vannak.

Minősítettük már Valverdét taktikusnak, tutistának, olykor egyenesen beszarinak, de ha van esemény(sorozat) ahol ez a felfogás hatványozottan (vagy egyáltalán) tolerálható, az a Bajnokok Ligája. Valverde pontosan tisztában van azzal, hogy a továbbjutás két meccsen dől el, ha mást nem, az idén jó néhányszor kiderült ez már több csapat számára is. Valverde azzal is tisztában van, hogy a BL különlegessége az, ahogyan egyik csapat jó – a másiknak meg rossz – negyedórája taccsra vághat mindent. És Valverde azzal is tisztában van - ahogy mi, meg a statisztika is – hogy valami óriási baj van velünk idegenben. Szerencsés lenne, ha legalább ő rájönne, mi az oka ennek, de ha nem, elég az is, ha elébe megy. Mégpedig a maga „beszariságával”, amire talán nincs jobb időpont, mint a mai meccs.

Vagyis jó esélyünk van arra, hogy nem fogunk ragaszkodni mindenáron a magasra tolt labdabirtokláshoz, hanem bizony lesznek időszakok, amikor visszaállunk 4-4-2-ben a saját kapunk elé, a MU pedig csináljon vele, amit tud. Arra is jó esély van, hogy a szélsővédőink nem fogják a meccs javát a másik térfélen tölteni, de arra is, hogy folyamatosan több emberünk fog a labda mögött helyezkedni, nem pedig előtte. Ha úgy tetszik, részben fel fogjuk adni a játékunkat, mert Valverde számára fontosabb lesz a minimális kockázatvállalás és a teljes koncentráció az egész meccsen, mint a mindenáron való idegenbeli gólszerzés.

Ugyanakkor Pep óta nem láthattunk olyat, hogy bizonyos játékelemek elkezdenek felbukkanni a csapat játékában, amik aztán egyszer csak berobbannak a köztudatba is egy egész világ által látott alkalommal. Márpedig mostanában szokásunk lett váratlant húzni azzal, hogy bekezdünk egy meccsen, de úgy, ahogy azt a csapat fénykorában láthattuk. Olyankor van az, hogy - mintha visszaforgatnánk az idő kerekét,- konkrétan nekiesünk az ellenfélnek az első perctől kezdve. Felhagyunk a labdázgatással hátul, azonnal és direktben keressük a helyeket a középpályán támadásban, mindenki folyamatosan ellép az emberétől, az összes labdás ember folyamatosan az előrepasszt keresi, ráadásul találja is, köszönhetően az intenzív csapatszintű futásmennyiségnek. Lalyos pedig boldog, mert nem tökegyedül kell – ránézésre majdnem kilátástalanul – verekednie az ellenfél védőivel. (Azután pedig látványosan mutogatnia, hogy miért úgy és miért nem amúgy?????)

A boldogsághullám ráadásul hatványozódik, mert nem csak irgalmatlanul direktben keressük a támadási vonalakat, de szemet gyönyörködtető módon azonnal és brutálisan visszatámadunk labdavesztésnél, mindenhol folyamatosan három-négy ember kergeti a labdát, szűkíti a területet. Bizony, feltámasztottuk a dicső múltat, megmutattuk, hogy csupa nagybetűs értelemben tudjuk játszani a Guardiola-féle focit! Összegezve itt egy csapat, amelyik érdemben tud játszani támadó és védekező felfogásban is – nem tűnik rossz kombinációnak.

Na meg persze itt van Messi, akiről immár mindenki tudja, hogy nem tervez semmiféle megöregedést és visszavonulást a közeljövőben, inkább tervezi azt, hogy azok is kénytelenek lesznek fejet hajtani előtte, akik zsigerből gyűlölik őt, emiatt pedig azt gondolják, hogy bármiféle álságos kifogásokkal kisebbíteni lehet az érdemeit.

Messi, aki most már úgy tud BÁRMIT eldöntő faktor lenni, hogy közben egy szemernyit nem homályosítja el a csapatot maga mögött. Én legalábbis azt érzem, hogy azért nem indokolt Messi-függőségről beszélni, mert olyan karakteres emberek a csapattársai, akik önmagukban is jelenségek, és akik önmagukban is bőségesen bizonyítják hétről-hétre saját értékeiket. Azt gondolom, hogy még akkor is ordít a társulatról a csapategység, ha minden kiemelt hír – joggal persze - Messiről szól. És talán ebben a szezonban érezni igazán azt, amit sokan elmondtak már: Leo abban a legnagyobb, hogy mindenkit jobbá tesz maga körül. Mert ő is akkor lehet pályafutása csúcsán, amikor a csapat is csúcskategóriás mellette. És pillanatnyilag úgy tűnik, az idei: az.

Egyszóval minden frankó, de mi történik, ha nem jön be fele sem a sok pozitívumnak, amit leírtam, hanem vereséget szenvedünk? Nos, leginkább semmi. Halálosan komolyan gondolom, hogy a világ BÁRMELYIK csapatát képesek vagyunk legyőzni akár négy-öt góllal is hazai pályán. Vagyis itt hatványozottan igaz lesz a közhely: a párharc 180(+x) perc alatt dől el. A továbbjutó pedig az a csapat lesz, amelyik ennyi idő alatt bizonyul jobbnak.

Bajnokok Ligája negyeddöntő, első mérkőzés

Manchester United FC - FC Barcelona

21:00 M4 Sport