No hát hölgyek és urak, azt kell hogy mondjam igencsak nekünk áll a zászló ezen a héten. Sőt, szinte tálcán kínálja magát az a bizonyos bajnoki trófea, amely olyan, de olyan közel van hozzánk, hogy szinte látjuk rajta Jordi Alba fogainak villanását, ahogyan eloson a bal szélen. Két meccs a világ, ráadásul a nyerhetőbb fajtából.. Kell!

De még mielőtt bajnokká avatnám Messiéket, bújjunk csak egy kicsit bele don Ernesto fejébe, és próbáljuk meg a baszk guggolós fényképész szemeivel nézni az előttünk álló néhány hetet. Először is simogassuk meg belülről a kis buksiját, mert bizony tényleg nem normális dolog egy ilyen mezőnyben ilyen korán berántani a bajnokságot (semmi jinx fiatal barátaim), másrészt pedig nem árt néha megemlíteni a mélyen tisztelt szurkolóknak, hogy ez egy nagyon nem normális folyamat, amit mi élvezhetünk sok-sok éve folyamatosan... a többiek kárára.

Szóval visszatérve a mai, Alavés elleni mérkőzésre, a cél teljesen egyértelmű, de az egyenletünk szokás szerint több tényezős:

• Első forgatókönyv: “sima liba”, azaz ma győzünk, majd a hétvégén is a Levante ellen odahaza egy félig-meddig rotált csapattal, és akkor az Atleticótól függetlenül a Camp Nouban ünnepelheti a csapat a huszonhatodik liga elsőséget.

• Második forgatókönyv: “(dene)véres matrac”, azaz ma győzünk, az Atletico pedig szerda este széttett lábakkal és unott arccal nézi végig, ahogy a hamvaiból feltámadó Valencia 0-1-re céerezi dömöcköli szét Griezmannékat Wanda könnyes szemei láttára. A Cholo és a Tico beletörődik, Vidal pedig végre nem csak zugiban húzhatja meg a laposüveget a csapatbusz vécéjén.

• Harmadik forgatóköny: “gyalog galopp”, azaz nem kötelező nekünk itt a Liverpool meccs előtt ünnepelgetni mindenáron, így a mai meccs berántása után, a hétvégén feltoljuk a B csapatot, és Boateng herceg ollójával egyenlítve a kilencvenedik percben kihúzzuk döntetlenre, amivel picit előbbre is vagyunk, meg nem is, pontokat is veszítünk, meg nem is, bajnokok is vagyunk, meg nem is…

..és persze ez így mind szép és jó is egyben, csak hát előbb azt a bizonyos Alavés nevű “ismeretlent” kellene kiiktani a képletből. Azt az Alavést, aki idén járt már BL indulást érő helyen is, sőt, sokáig a Getafével és a Sevillával kakaskodott a 4.-6.-ig helyek egyikéért, köszönhetően elsősorban az elmúlt néhány hét gyötrelmes eredményeinek (LLDLD), illetve azt az – s ettől mentálisan talán kissé megroggyanó – Alavést, akinél Abelardo nem hajlandó meghosszabbítani az év végén lejáró szerződését, azaz hiába a kimagasló eredmények, vagy mondjuk úgy a csoda, hogy a csapat a hajrában is Európáért küzdhet, a mester köszöni szépen, új lóra ülne.

“Nincs veszítenivalónk a Barca ellen. Az idei célunkat már elértük, sőt, túl is teljesítettük. Az esélytelenek nyugalmával futhatunk ki a pályára..”

Az Alavés általában a klasszikus 442-es felállással vág neki a mérkőzéseknek, amit annak alakulásátől függően változtat 4231-re, dominánsabb középpályával, ahol a támadó KP rendszeresen fellép a csatár mellé. Ezen a fronton akadnak egészen jól csengő nevek is – legalábbis spanyol szinten – mint pl. Borja Bastón, Jonathan Callieri, Ruben Sobrino, vagy a meglepetésigazolás John Guidetti…

Abelardo csapatának titka egyértelműen az egységes, csapatszintű védekezésben rejlik, amire egy rendkívül kompakt, feljebb is említett 442-t használ. Az első, és legfontosabb dolog számukra az ellenfél támadásainak megállítása/megszűrése a pálya közepén. A védelmi vonaluk nagyjából a saját térfelük félköréig tolódik el, s amint az ellen átlépi a vonalat, a kék-fehérek azonnal megkezdik a letámadást, és megpróbálják a vonal mellé szorítani a labdás játékost, ahol jóval nagyobb az esélyük a labdaszerzésre.

A középső védőik kifejezetten jól fejelnek, ennek is köszönhető a kevés beívelésekből kapott gól, ergo a fejetlenül becenterezett labdáknak nem sok értelme lenne... Amennyiben az ellenfél szárnyvédőjéhez kerül a labda, a szélsőik egyike azonnal kilép rá, a maradék három középpályás pedig letakarja a felszabadult pozíciót, azaz hiába a kicsalogatott játékos, a védekezés kompakt marad.

szélső középpályás kilép, a többiek tolódnak/zárnak

A teljes pályás letámadásra kevesebb az esély, de azért előfordult, hogy Abelardo az eredmény tudatában teljes, rendkívül aggresszív presszingre kérte a csapatát, akik egy az egyben veszik fel ilyenkor a pozíciókat, s lépnek oda kőkeményen az ellenfélnek.

A támadásépítésekkel sem totojáznak sokat, ugyanis a statisztikák szerint átlagosan 7,23 passzból jutnak el az ellenfél kapujáig. Ezek a támadások pedig 75%-ban a széleken jönnek, azaz ma este Albának és Sergi Robertónak is rendkívül óvatosnak kell lenniük a felfutásokkal. A beívelésekre aztán középen érkezik a jó fizikai paraméterekkel rendelkező támadóik egyike befejezni a támadást. A másik jellemző Abelardo és az Alavés játékára a középcsatárra fellőtt ládbák, akik miután megszerzik azt, máris dobják a szélekre, ahonnan azonnal jön a beívelés a második sorból felrohanó játékosokra.

Pacheco szerepe

A kapus (ha valaki eddig nem tudta volna) szerepe szintén kulcsfontosságú a támadásépítések során. Az Alavés általában nem lacafacázik sokat, szeretik gyorsan átjátszani a pálya közepét, a kirúgások során pedig rendkívül tudatosan átvedlenek egy rövid időre 424-es felállásra, ahol a második/lecsorgó labdákra csapnak le. Pacheco odaíveli pl. Guidetti irányába a labdát, aki harcra kényszeríti a védőjét, a többi csapattárs pedig okosan a közelében helyezkedik, és várja a lefejelt labdát.

A védők lekötve, középpályások közelebb helyezkedve = jöhet a "lepattanó"

Veszélyforrás

Abelardóék legnagyobb fegyvere a pontrúgásokban rejlik. Hiába a viszonylag alacsony meccsenkénti szögletszám (3,23), ha azokat olyan effektivitással értékesítik, amilyennel, ugyanis a góljaik 45%(!!!) ilyen szituációkból született. Az ember ilyenkor azt gondolná, a kulcsember egy nagyon jól fejelő középső védő, vagy csatár lesz.. nos, nem teljesen. Míg az előbb említett játékos természetesen rendkívül fontos része az egyenletnek (ma ilyen matekos napot tartunk), addig az igazi kulcsember nem más, mint a – fiatalon az FC Barcelonát is megjárt - Jony, aki elképesztő rúgótechnikával tekeri be ezeket a labdákat...sőt, ha ez még nem lenne elég, a fickó bedobásokból is rendkívül veszélyes szituációkat képes teremteni. (lásd Huesca elleni vezető gól).

Azok tehát, akik könnyed három pontot számoltak ma estére, ki kell, hogy ábránduljanak. Az Alavés egy rendkívül szívós, kellemetlen ellenfél, akik borzasztó erőszakosan támadják a széleket, s hárítanak el mindenféle beívelt, betekert labdát. Pontrúgásoknál életveszélyesek, hátul ugyanezen szituációknál pedig rendkívül szervezettek. Ember és területvédezés kombinációját használják, ahol egy-egy védő őrzi a „kapufát”, ketten a tizenhatos vonalán figyelnek, a többiek pedig emberfogást gyakorolva tapossák az ellenfél játékosait.

Go(A)T edition

A mérkőzés kulcsemberei tehát - Messi mellett - egyértelműen a szélső védőink lehetnek (no mikor nem, hö-hö), de ma nem csak a bal oldalon számíthatunk erre. Az Alavés kompakt védekező felállásának természetesen megvannak a maga hátrányai is, azaz ha sikerülne egy-egy keresztlabdával átmozgatni, és tempóvesztésre kényszeríteni az ellenfelet, Alba, vagy Sergi Roberto akár képes is lehet majd megiramodni a széleken, ahonnan már csak egy pontos bepassz hiányozhat majd... mondjuk Messinek.

Barcelona: Ter Stegen; Roberto, Piqué, Umtiti, Alba; Busquets, Alena, Vidal; Coutinho, Messi, Suarez

Alavés: Pacheco; Navarro, Laguardia, R. Ely, R. Duarte; Wakaso, T. Pina, Brasanac; Rolan, B. Bastón, Jony

Kezdés: 21:30