Ha valaki azt meri mondani az év elején, hogy a Celta Vigo 2-3 fordulóval a vége előtt még az életéért fog küzdeni, azt kinevetjük. Közösségileg, egyénileg, sztereóban. Mindenhogyan. Erre vazeg, a 36. fordulóhoz kanyarodva az van, hogy a Celta Vigo, az a Celta Vigo, aki lólépésben pakolt oda havi szinten egy-egy La Liga nagyágyúnak, az most úgy fest, valóban az életéért küzd...

A halálmadarak (értsd: ügynökök) pedig már ott is köröznek a Balaidos felett, tenyereiket dörzsölve egy-egy kifejezetten jó nevű kelta legényre lesve a kijáratnál... és tegyük hozzá, teljes joggal, hisz rendkívül fura lenne a segundában látni olyan neveket, mint pl: a spanyol válogatott Iago Aspas, akit rendszeresen hírbe hoznak a felső hatossal, vagy azt az urugay-i válogatott Maxi Gomez-t, akit konkrétan a Barca figyelt hosszú hónapokig, vagy teszem azt a dán válogatott villámléptű Sistót, aki a bajnokság elején még igencsak ficánkolt, esetleg a liga egyik legjobbnak mondott jobb bunkóját, Hugo Mallót, vagy a két kis vigói hímestojást, Lobotkát és Emre Mor-t.. és persze ott van még Boufal, Araujo, vagy Brais Méndez..  tényleg érthetetlen ez a lejtmenet.

Az, hogy ez a csúfság ne történjen meg, két dolognak kell beteljesülnie: a következő két forduló során (36-37) kell legalább egy győzelem (Barca - otthon, vagy Athletic Bilbao ellen - idegenben), az utolsó, mindent eldöntő fordulóban pedig le kell pofozni a Vallecanót (szintén odahaza)... mindez persze azzal a feltétellel, hogy Ronaldo klubja (Real Valladolid) is hozza a meccseket. A képlet eléggé rázósnak tűnhet, de ha valahol örültek még a Barcelona idejekorán berántott bajnoki címének katalónián kívül, az bizony Vigo lehetett.

Ernesto Valverde ehhez a történethez pedig úgy fest örömmel asszisztál, hisz az utazó keretbe nyolc stabil kezdőt nem is nevezett, a maradék négy arc pedig kb. azért van a listán, mert Xavi Simons-t, vagy a kis Kluivert gyereket még nem szabad/illik/kellene nevezni az a profik közé...

Az nagyjából tiszta sor, hogy egy ilyen kezdővel nem sok keresnivalónk van a pontokat veszett vadként üldöző Celta otthonában, de – s ezzel biztosan sokan vannak még így – mindig örömmel tölt el a tudat, hogy láthatom a kis Riqui Puig-t a Barca első csapatában játszani. Ebben a kölyökben megvan az a természetesség, az a játszi könnyedség, az a bizonyos szikra, vagy nevezzük csak „szimplán” varázslatnak, ami miatt az ember mindig, de mindig elmosolyogja magát egy-egy jól sikerült megmozdulása után. És persze ott lesz Malcom, ott lesz Alena, Wague és Todibo. Vermealen, akit szívemből imádok és akinek a sors valamiért nem adta meg azt a lehetőséget, hogy a képességeinek megfelelő karriert futhasson be (talán a világ bármely klubjánál). Ott lesz Cillessen, aki a Barca talán minden idők egyik legjobb cserekapusa, és persze Boateng, akinek talán így négy hónap után lesz esélye eltalálni a kaput..

Persze nagykutyák is akadnak azért a listán, mert hát ez a Coutinho, Dembélé, Arthur, Umtiti névsor sem lónyál ugye itt a két friss világbajnokkal, de itt számukra most főleg a részvétel lesz a fontos, nem a dicsőség... kivéve Oszmánt. Oszmán rohadt gyorsan tanuljon meg üres kapuba gólt lőni még kedd előtt, ha kérhetném. Köszönöm!

Celta Vigo - FC Barcelona 

Kezdés: 20:45