Amikor Dembélé elé került a labda az első mérkőzés utolsó percében, az járt a fejemben, hogy ha beveri a kétlábas szúnyogarcú Houdini, a Barca döntőben van... A történet végét mindenki ismeri, én pedig ott ültem a labdarúgás isteneihez rimánkodva, hogy lehetett ezt így elcseszni. Az „elcseszni” persze egy három gólos győzelem után a BL elődöntőjében kemény szó, hisz előzetesen a Liverpoolt tartottam az esélyesebbnek a döntőre. Hogy miért, arról majd bővebben lentebb is ejtünk néhány szót, de előtte engedtessék meg, hogy kissé megpaskoljuk Ernesto Valverde vállát is.
Sokan, sokat kritizáljuk Ernőbát a beszari, vagy nevezzünk inkább pragmatikus hozzáállása miatt, de az a büdös nagy igazság, hogy a Liverpool ellen bármilyen más taktika maga lett volna az öngyilkosság. A mester kiválóan mérte fel a Barca gyengeségeit és erősségeit, majd alakította azt a vörösök képességeihez.
Klopp 433-as rendszere nem csak a formációban, de egyes taktikai elemeiben is nagyon hasonlít a Barca által játszott futballra. Támadásban a három villámgyors támadó (Mané-Firmino-Salah) fantasztikus összhangban mozogva tudja megbomlasztani az ellenfelek védelmi vonalait, mégpedig hol a széleket felbszabadítva (betömörülve a belső védőkre) a két szélső bekknek (Trent Alexander-Arnold, Robertson) ezáltal helyet csinálva:
Ellenfél a Man City: Mané behúzódik, így üres a terület Robertson előtt, akihez máris indul a passz hátulról = 1vs1 Walkerrel szemben, akin könnyedén átjut, majd csak Laporte ment szögletre a tizenhatoson belül.
Ellenfél a Man Utd: Robertson indul be az üres területre, akit Firmino egy visszalépéssel segít ki (Azpilicuetának kell kilépnie a brazilra). Gyors kényszerítő, a pool bal bekkje pedig suhanhat is tovább a spanyol mögött megüresedett területre.
Mondani sem kell, a két szélső bekk (TAA és Robertson) nagyon jól ismerik fel az ilyen nyílt területeket, és alakítanak ki innen helyzeteket a három (a védőiket magukkal) középre húzódó támadóhármasnak.
Megint Guardiola csapata az ellenfél, ahol újra Firminót nem képes lekövetni a City belsővédő párosa:
A brazil visszalépve a védelem és középpályás sor közé kéri el a labdát, s ezzel egyrészt kivonja a középhátvédek egyikét (Laporte), másrészt a felszabadult területre utat nyit Salah-nak a védelem és kapu közötti részhez.
A fincsi az egészben az, hogy a Pool képes ugyanezt mélyebbről is megjátszani - a támadók sebessége miatt - bármikor, és persze rendkívül nehezen is levédekezhető. Az ellenfél (még) Mourinho Unitedje:
Firmino visszalép a saját térfelének közepére, ahonnan az - változatosság kedvéért - egymás mellé helyezkedő támadókat indítja gyors ütemben.
Mané elindul befelé, így csinálva területet az egyiptominak, Salah szintén befelé indul meg a labdával, így újra ott az üres terület az akciót felpörgető Firminónak a jobb szélen.
A kulcsszerep tehát a fenti példákon bemutatva természetesen Roberto Firminóé, aki vitathatatlanul hatalmas kiesés volt a német számára az első mérkőzésen. Kloppnak ráadásul tovább főhet a feje lágya, hisz úgy fest a „kreativitásért felelős” brazil a visszavágóra sem jön rendbe, valamint az őt Barcelonában helyettesítő, rendkívül agilis Naby Keita sem épül fel kedd estére.
Valverdének tehát kulcskérdés lesz, hogyan reagál majd a Klopp által kifundált taktikára, hisz odaát bevethető még a mostanság centerben ügyeskedő Origi, valamint a kiváló technikai adottságokkal rendelkező Sturridge, vagy a szintén betyár löketekkel rendelkező Oxlade-Chamberlain is. A double-pivot (Rakitic-Busquets) ezért aztán nagyjából adott is, kérdés azonban kit milyen szerepkörrel lát majd el a mester. Hisz a két belsővédőnk és a középpálya közötti távolság lefedése kulcsfontosságú lesz, ugyanakkor a biztos labdakihozatalokat is „felügyelnie” kell valakinek kettejükből.
A történet azonban itt még nem ér véget, hisz hiábavaló lenne a kiváló támadójáték, és jól szűrő, rengeteget futó középpálya, ha az adott csapat védekezése ingatag lábakon áll. Klopp azonban úgy fest, csapatának ezt a gyenge pontját is kiválóan orvosolta a Coutinho árának megfelelő összegből szerződtetett Van Dijk – Alisson kettőssel. A hollandot nem véletlenül választották meg a PL legjobbjának, a brazil kapus pedig Mignolet és Karius után valódi felüdülésként hat az Anfielden.
A magasra tolt szélső védők, valamint a masszív letámadások miatt a kétlábon járó német colgate reklám csapatának Achilles-pontját az ellenfelek legtöbbször a gyors ellentámadásokban látják, amikor esetenként akár 7-8 mezőnyjátékos is az ellenfél kapujának környékén kóborol. Mint az alábbi példa is mutatja, ilyenkor próbálják meg leindítani hosszú indításokkal Van Dijkékat, de a 70 millió font körüli bekk hihetetlen dominanciával kapcsolja le/nyírja ki az efféle támadásokat.. is.
Még mindig MU: de Gea kapuja előtti szituáció után Matic(?) próbálja meg azonnal megjátszani a nem szotyizacsi méretekkel rendelkező Lukakut:
Próbálná, ugyanis Van Dijk sokkal jobban olvassa a labda ívét, és nemes egyszerűséggel lefutja/megelőzi a belgát:
A „transition” – azaz a védekezésből támadásba való átváltás ill. annak sebessége is megér egy bekezdést, s ebben rendkívül fontos a nyáron a rómaiaktól elcsábított kapus szerepe, aki magas letámadás esetén, vagy szögletszituációknál is szinte azonnal a leshatáron helyezkedő csatárok valamelyikét keresi
Az ellenfél a BL csoportkörben a Napoli volt, akik megpróbálták magasan letámadni a Liverpoolt. Alisson azonban ebből nem csinál nagy gondot, és azonnal Salah kobakját keresi a horizonton: így egyrészt a legkisebb rizikót sem kell felvállalnia a saját kapuja előtt,
másrészt meglepheti a Napoli magasra tolt védelmét, azaz 6-7 embert is "kiiktathat" az ellenfél csapatától a támadás során.
De akkor mi is történt az odavágón, s miért sikerült Vaverdének háromszor is megfenekelnie Kloppékat?
A válasz egyfelől rendkívül egyszerű, vagy inkább egyértelmű: Messi, másrészt pedig Valverde megtanította védekezni (is) ezt a csapatot. Azt már tudjuk a Sevilla elleni kupavisszavágó óta, hogy ha igazán szorul a hurok, Messiék képesek elképesztő támadófutballra, ugyanakkor mindig kérdőjelek merültek fel bennünk, ha "labda nélkül" kellett lehozni egy-egy mérkőzést, azaz inkább a védekezésre szorult a csapat. Nos, mivel a mesterben még mindig ott csörgedezik a szívós baszk oroszlánvér, amit az elmúlt néhány év bilbaói szerepvállalása még inkább megerősített benne, tudjuk, hogy don Ernesto inkább választja a stabil védekezést az ilyen jól kontrázó csapatok ellen, mint a labdatologatós kivárásos taktikát.
Van, aki ezt - Barca mértékkel mérve - bátortalanságnak nevezi, van aki tapasztalatnak... ez utóbbiból pedig ugyebár bőven akad idehaza is a tavalyi Róma elleni seggreesés óta. Ennélfogva Valverde védekezésben visszatért a jól megszokott 442-höz, amivel igyekezett leszűkíteni a területet a védelem és a középpálya között, támadásban viszont Coutinhóval azonnal váltottak 343-ra (Busival Piqué és Lenglet között), vagy 3421-re Sergi Robertóval és Albával a széleken.
A Liverpool erre egy 442 gyémánt felállással igyekezett válaszolni, ahol Keita természetesen a labdakihozatalok kulcsemberére, Busquets-re volt állítva, Salah és Mané pedig a két középhátvédre. Így aztán, hogy a hátsó hármast is szorosan figyelték, és a középső középpályásokat (Rakitic és Vidal) igyekeztek lecsapdázni, vagy leütközni (,vagy mindkettőt), maradtak a felívelések.
A Manchester United elleni labdavesztések akármelyike ezen a meccsen egyenlő lett volna nagyjából az öngyilkossággal, így a csapat, hogy minimálisra csökkentse azokat kényszerű volt hosszú labdákkal megjátszani a támadókat, főként Suárezt... Másik lehetőségnek persze mindig ott volt Messi visszalépése a középpályára, de ezt az első játékrészben - nagyon okosan - ritkán vállalta fel Valverde, mivel a kis argentint folyamatosan próbálták leütközni, vagy megállítani bármi áron. Messivel spórolnia kellett, ezért aztán inkább azt a forgatókönyvet választotta, hogy amíg a csapat szenved a nyomás alatt, addig Messi pihenhet a végjátékra.
Valverde erre feljebb vezényelte a csapatot, s a kulcsfigurával (Busival) magasabb pontra helyezte az origót, majd Coutinhót és Messit is beljebb rendelte a vonal mellől, ahol így sikerült területet nyitni Albának és Sergi Robertónak is (akikre a vörösöknek a gyémánt felállás miatt nem volt kirendelt/dedikált emberük).
Ami egyenesen köthető a Barca első góljához is: Alba bepasszát Vidal keresztlabdája előzte meg a pálya másik oldaláról (képen lenn látni a kis tarajost, ahogyan próbál felérni és támadni a Liverpool jobb oldalát).
.. és a másodikhoz is, amikor Messi a védelem és a középpálya közé sodródik, ahol egy gyors labdaátvétel után megindul Alisson kapuja felé. Az akció másik kulcsfigurája Roberto, aki a jobb bunkó pozíciójából zavartalanul ronthat rá a védelemre, összekócolva ezzel a védők felállását... Suarez ekkor már üresben (Joe Gomezt Vidal tartotta kinn a szélen)
Messire ketten is azonnal kilépnek (Matip és Milner), de mindhiába, az argentin tol egy ütemen kívüli kulcspasszt Sergi Roberto elé, aki Lalyos elé tálal...
Ahelyett, hogy még tovább bonyolítanám/elemezném a végletekig a mérkőzést, kiemelnék még egy elemet az angolok repertoárjából, amitől a leginkább féltem a mérkőzés előtt.
Az első félidőben ugyebár főleg Mané jelentett veszélyt, a másodikban pedig főleg Salah, nos nem véletlenül. A szenegáli ekkor még rendszeresen lépett ki a "halfspace-be" (szélső bekk és középhátvéd közötti terület), s próbálta lefutni egy az egyben Piquét... szerencsére inkább kevesebb, mint több sikerrel. A második játékrészben pedig ugyanezt játszották el Salah oldalán is, amikor Van Dijk próbálta meg kihasználni a Lenglet mögötti területet, valahogyan így:
Klopp csapatának elsődleges célja azonban a középpálya uralma volt, amit a gyémánt formációval nagyon szépen meg is fogtak (ezért is az elégedett nyilatkozat/dicséret csapata felé a mérkőzés után), s okoztak így megannyi kellemetlen percet a Barcának.
Így volt ez például, amikor elbillentették a létszámfölény miatt a pálya egyensúlyát az egyik oldalra, majd gyorsan fordítottak a másik oldalon üres területre felfutó szélső bekknek, vagy amikor a középpályásaik (Wijnaldum és Henderson) próbáltak egy-egy felfutással megbontani a Barca védekezését... szerencsénkre megintcsak kevés sikerrel.
Ha van tehát levonható konklúzió a szerdai összecsapás után, akkor az az, hogy ezt a Liverpoolt még így, három gólos hátrányban is illik igencsak komolyan venni. Az már bebizonyosodott, hogy fizikálisan jobbak, gyorsabbak, erősebbek. Az is köztudott, hogy Klopp mindig óriási figyelmet szentel csapatai mentális felkészítésére, azaz olyan feltüzelt vörös seregre számíthatunk az Anfielden, amilyet nagyon ritkán látni... ergo a Barca számára kulcsfontosságú lesz az első 20 perc "kivédekezése", valamint a játék megfelelő lassítása, és persze a talpalatnyi terület kialakítása a Messi számára.
Hiába van meg a bajnokság utcahosszal, hiába várjuk a Valenciát a spanyol kupa döntőjében, az igazán fontos serleget idén számunkra a madridi Bajnokok-ligája döntő tartogatja, oda pedig ez ellen a borzasztóan erős Liverpoolon keresztül vezet az út az év legfontosabb mérkőzésén.. Visca!
Kezdés: 21:00
Várható kezdő: Ter Stegen - Semedo, Piqué, Lenglet, Jordi Alba - Busquets, Rakitic, Vidal - Sergi Roberto, Messi, Suarez
(forrás: @Nimfooty, @FMS)
