Az, hogy egy szezon gyengén kezdődik, az elmúlt pár évben már megszokott. Hogy a szezon eleje nekünk tulajdonképp az előszezon, az is megszokott. Hogy keressük a formát az első néhány meccsen, tulajdonképpen, az is megszokott. Viszont, ami az elmúlt három meccsen történt az semmiképpen mondanám normálisnak, de óva inteném magunkat attól is, hogy ebből túlságosan messzemenő következtetéseket vonjunk le és nem csak a kötelező szépségtapaszokról beszélek, hanem a játék azon elemeiről, amire egy sikeres/elfogadható szezont építeni lehet.

Az első félidőt teljesen fogalmatlanul, ötlettelenül és elképzelés nélkül kezdő Barcelona az első félidőt teljesen fogalmatlanul, ötlettelenül és elképzelés nélkül fejezte be egygólos hátrányban, úgy, hogy igazából egyetlen egyszer sem volt veszélyes a pamplonai újonc kapujára.

Látszottak ugyan azok a szituációk, amikből kulcspassznak, vagy épp gólhelyzetnek kellett volna következnie (22. percben Busquets mélységi passza, vagy Alba védelmen átlőtt labdája a 35.-ben), de ezeket olyan slendriánul sikerült kivitelezni, majd pedig olvasni a csapattársaknak, hogy azokat inkább írtuk fel az eladott labdák sorába, mint a helyzetekébe.

A második félidőben aztán jött Arthur és Ansu Fater és hopp! Lett futball. Mármint olyan, amit érdemes is nézni. Megjött a lendület és a kreativitás a pályára, amit a labdától az osasunai védelem és a Barca középpálya által hermetikusan elzárt Griezmanntól korábban hiába is vártunk. Mindezek eredménye 2 gól lett, ami papíron meg is fordította a meccset, mindaddig, míg az elnöki jobb nem teremtett egy tiszta tizenegyest, amit be is nyaltunk becsülettel.

Nem mondhatjuk, hogy valami hihetetlen pechszéria üldöz minket, azt sem, hogy összefogott ellenünk a végzet és a soros, de azt igen, hogy ezzel a formával és attitűddel nem eszünk meg sok babot az idén. Szerencsére azt is kimondhatjuk viszont bátran, hogy ez biztosan nem marad így! Részint visszatér a két doajen és velük együtt Messi géniusza is, részint pedig rém igazságtalanok lennénk, ha nem látnánk, hogy mekkora játékpotenciál van de Jongban, milyen izgalmas tud lenni az Arthur – Frenkie – Sergi középpálya, hogy Griezmann eléggé effektív tud lenni, ha helyzetbe kerül, a Fati, Perez, Puig reménységhármasról pedig már ne is beszéljünk. Vagyis dehogynem.

Számomra azonban mégis talán a legjobb hír, hogy Roberto végre középpályán játszik. Sergi tesvérem sosem lesz villámléptű, soha nem lesznek szemkápráztató cselei, vagy hálószaggató lövései. Neki egyszerűen csak olyan esze és szeme van a futballhoz, amit igazán jól a középpályán tud hasznosítani. Kicsi üröm vegyült az örömömbe persze, mikor a félidei nagy átalakításkor mégis jobbhátra kényszerült, de reméljük, nem itt ér véget ez a bíztató kísérlet.

De nézzük részletesen:

ter Stegen, 7 – Sokat nem tehetett a góljairól, további kettőt viszont biztosan megakadályozott (jó, baszki, ez a dolga), adtam is volna több pontot, de aki két gólt kap, nem kaphat többet.

Semedo, 6 – Nem csak rajta múlt az első félidei szerencsétlenkedés, de a levét ő itta meg, a félidei csere méltatlan áldozata lett.

Lenglet, 6 – Brandon úgy csinált belőle hülyét, ahogy gondolta, így kaptuk többek közt az első gólt is. Máskülönben nem volt nagyon rossz. Mint Piqué.

Piqué, 6 – Ha a büntetőt nem hozza össze, akár egy 6,5 is járt volna, de ez a takarékos üzemmód ennyi eredményt hoz.

Alba, 6,5 – Talán Messi hiányzik neki, talán valami más, de a tavalyi Alba még (már) messze van. Jött-ment, különösebb veszély nélkül.

Busquets, 7 – Még leírni is borzongató, de ő volt a középpálya legjobbja. Az első félidőben ő sem nyújtotta élete alakítását, de a második félidő első felében határozottan jól érezte a presszinget, aminek gól is lett az eredménye.

Roberto, 5 – Remélem (ahogy fent is írtam), nem itt ét véget a középpálya-kísérlet, mert ennél több volt a srácban az eredeti posztján. Sebessége nem sok van, esze és passzképessége sokkal inkább, arra pedig igazán Messi (és Griezmann) mögött lehet és lesz szükség.

de Jong, 6 – Nos, hát nem a labadacipelés a kenyere, az kiderült, ennek okán nem is szabad abba a helyzetbe kényszeríteni, hogy sokat legyen nála. Take the ball, pass the ball. Ő ezt megtanulta, mi meg lassan elfelejtjük, ezért is kell ő ide. Meg persze az is kell, hogy a képességeit maximálisan kihasználjuk, az pedig nem fog menni vonalszélsőként.

Perez, 7 – Atyaég, de sok van ebben a gyerekben!  Nincs még készen, a bizonyítási kényszer sokszor önzésbe csap át, ami részben érthető is sajnos. Ki akar tűnni és arra is számít, hogy mi lesz, ha két öreg visszacsoszog a kórteremből. Én kifejezetten örülök, hogy ennyire akar, még akkor is, ha olyan ziccert ront, ami után konkrétan falhoz vágtam az előttem az asztalon álló kétliteres kólásüveget (pet) majd filmszerűen szuperlassított felvételen néztem a becsapódást és reménykedtem, hogy visszatekertem a kupakot. (Visszatekertem, különben már hajléktalan lennék, tekintve, hogy 36 napja végeztünk a ház felújításával.)

Rafinha, 6 – Ismét utoljára láttuk, amit kicsit sajnálok, mert épp belelendülőben volt/van, de talán jobb lesz neki máshol. Sosem volt eléggé stabil és erős egy állandó kezdőhöz, ahhoz pedig nem elég mentálisan, hogy kiszámíthatóan jó csere legyen és a játékában sincs meg egy olyan különlegesség, amiről lehet tudni, hogy bizonyos helyzetekban arra van szükség.

Griezmann, 5 – Labda nélkül nehéz. 30 labdaérintése volt, ami azért ilyen beszédes, mert a karrierje során egyszer (!!) volt ennél csak kevesebb. 26-szor passzolt az egész meccs alatt, Fati 21-szer egy félidő alatt.

Cserék

Ansu Fati, 7 – Ha futballrajongó tinilány lennék, beszereznék egy Ansu Fati posztert, hogy mikor majd híres futballblogger-lány leszek és Ansu Aranylabdát kap lefényképezhessem a facebookra, hogy nekem már akkor volt Ansu Fati poszterem.

Arthur, 7 – A számtalan negatívum mellett, amiért lelkesedni vagyok képes, az (Ansu, Perez, Puig mellett) Arthur képességei és stabilitása. A jövő az ő irányukban van és ezt bizonyítja is a brazil. Egy ilyen gólt már vártam tőle.

Vidal – Nem volt lehetősége megváltani a meccset és nem is sikerült neki.

Ernő, 6 – Botrányos kezdés után kifejezetten okosan alakította át a csapatot, hogy aztán végül ne sikerüljön, bár ugyanennyi erővel sikerülhetett is volna és akkor hetest kap, mert az első félidőre és erre az első félidei bénultságra nincsen sem mentség sem magyarázat.