Slavia Praha - FC Barcelona 1:2

Prága. Knédli, kozel, olcsó sör, Švejk, Lady Karnevál. Igen, kibaszott Prága...

...azaz, ha az FC Barcelona valós tudásának megfelelően játszott volna, most dumálhatnánk ezekről az igazán fontos dolgokról is, vagy elmesélhetném, hogyan kínált meg egyszer egy helyi hajléktalan éjjel kettőkor a Vencel téren egy korty okenával, de a tegnapi döbbenet után már megint csak csóválom a fejem, és ugyanoda lyukadunk ki: kínlódás, egyéni villanások, egyéni hibák, mentális és fizikális felkészületlenség, esetleges koncepció és ami a legszomorúbb a csapatjáték, valamint a dominancia teljes hiánya.

Értem én valahol Valverdét is, a játék változik, és a Barcának is változnia, illetve ahogyan hangya mester is mondja: „alkalmazkodnunk kell az ellenfélhez”, de mesélje már el nekem valaki, hogy a rücskös fasirtzsírba mártott kaffogós orrú lepkefingbe lehet az, hogy egy, a Barca költségvetésének aprócska töredékéből gazdálkodó cseh csapat, aki az első tíz percben még konkrétan bámulva nézi, ahogyan Messi bepofozza tizenegy méterről a pettyest, később lefutja, ledózerolja a világ egyik legjobb/legdrágább/legsikeresebb/legkreatívabb csapatát? Minek kellett ahhoz történnie, hogy egy De Jong – Arthur – Busquets – Messi négyes ne tudja elrejteni a labdát néhány percre, hogy a csapat és a tempó is lenyugodjon. Mi kell ahhoz, hogy észrevegyük, Lalyos minden jó megoldására jut legalább tíz rossz? Hogy az akciók 90%-a megakad, beakad, elhal a suta lábai alatt? Aztán ha bever egyet, akkor jön a „naugye bazzeg..”, és marad minden a régiben. Hogy amint bekeményíti a farpofáit az ellenfél azonnal becsípődik a lankadt pöcsünk, és vinnyogva próbálunk meg szabadulni ... minden értelemben. Esküszöm, tegnap este a meccs után meg is húztam volna azt a kék Okenás flakont.

Mesélhetnék most újra taktikáról, De Jong okos felfutásairól, Messi visszavonásáról a középpályára, vagy arról, hogy a Slavia csak nem akart elfáradni a folyamatos rohanás és presszing ellenére, de csak hegyezném a fingot. Annyi történt ugyanis, hogy a csehek néhány perc Messi ámulat után úgy jöttek nekünk, ahogyan az Atletico szokott. Leszűkítették a pályán a területet és fizikai párharcokra bontották a játékot. Ezzel pedig, ahogyan láttuk AKKOR, meg AKKOR.. vagy nem is olyan rég a Granada ellen, bizony rendesen ki lehet rántani a Barca alól a szőnyeget.

Ter Stegen – Tizenöt év múlva, majd amikor Jogi Löw egy berlini lebujban a pultnak támaszkodva húzza ki épp a kezét az alsógatyájából és hörpinti fel sírva a sokadik pohár schnaps-ot csak arra tud majd gondolni, hogy élete legnagyobb hibája volt nem kezdőként játszatni ezt a fickót. (9)

Jordi Alba – csak az járt a felyemben meccs közben, hogy ez a mogyoróagyú, pökhendi, öntelt kis pofázógép még mindig nagyon messze van önmaga legjobbjától. Persze megértem, hogy frusztrált, és nekem sem tetszene, ha a vacakul játszó csapatomat leizmozná egy ilyen „semmiből jött” csapat, de az már inkább aggasztó, hogy nagyjából tavaly április környéke óta satnya árnyéka önmagának. (6)

Semedo – a portugál ezzel ellentétben a másik oldalon elképesztő javuláson ment keresztül, és sokkal nagyobb veszélyforrást is jelentett a Slavia számára... nagyjából a 70. percig. Onnantól meg, ahogyan az egész banda, ő is elfáradt – főleg fejben – s jöttek a rossz megoldások, totojászások a labdával, rossz passzok. (7)

Piqué - Lenglet – ha vacakol a védelem Piqué az első, akit elővesz a népharag, holott tegnap is szinte egyedül fejelte ki az összes beívelést, beadást, vagy feküdt az ellenfél lövéseinek útjába. Ezerszer elmondtuk már, de elmondjuk megint: az FC Barcelona védekezése azért működött jól, mert az egész csapat részt vett benne. Mindenki tudta hol a helye, mikor és kit kell letámadni, hova és hogyan kell visszazárni. Ha nincs rend a fejekben, ha mindenki futérol, mint a mérgezett egér, vagy ha Griezmannak kell visszajárnia a bal szélről, hogy ne kapjunk gólt, akkor olyan is lesz az egész,... amilyen tegnap is volt. Két ember nem tud lefedni ekkora területet, pláne nem ekkora túlerővel szemben.. (7-7)

Busquets – továbbra is tartom, nem a víz a hülye, ha a kacsa nem tud úszni. (6)

De Jong – Frenkie volt a legmobilisabb játékosunk a középpályán, és megkockáztatom, egy korábbi Busquets – Vidal csere során ha egy sorral hátrébb kerül, sokkal többet tudott volna segíteni a csapatnak védekezésben és támadásban is... (7)

Arthur – ami a leginkább feltűnő volt a csapat tegnapi játékán, az a tanácstalanság. Arthur általában az ilyen „patt helyzetek” megoldásával véteti magát észre, de tegnap ő is sokszor tanácstalanul forgott a labdával, majd nyomott egy-egy hátrapasszt a védőknek. A gólpassza rutinmunka volt, aztán őt is felőrölte a cseh mozdony... (7)

Suarez – vagy nevezzük levághatatlan szent tehénnek? Kezdem a pozitívumokkal: a győztes gólban vállalt munkája újabb bizonyítéka annak, hogy minden idegszálával a kapura összpontosít. Összehozta, nem tudom hogyan, de összehozta. És nagyjából itt ki is merült a dolog. Nem tudom, nem akarom elhinni, hogy ennyi elvesztegetett helyzet, ziccer, eladott labda és elpazarolt akció után nem érné meg kipróbálni inkább a szőkét Messi mellett. Évek óta kvázi zsákutca a támadásaink nagy része, amiből rengeteg ellentámadást kell kihordania lábon a csapatnak. Több ellentámadás = több futás. Több futás = gyorsabban fáradó lábak. Gyorsabban fáradó lábak = több hiba. Több hiba = több labdavesztés. Több labdavesztés = több helyzet az ellenfélnek. Több helyzet az ellenfélnek = több Ter Stegen bravúr... Értem, hogy ezeknek a játékosoknak megvan a „státuszuk” (és a hétvégi teljesítménye után sokan kérdőn néztek volna Ernőre), de nehogy már a farok csóválja a kutyát jóbarát. (5,5) Igen, ebben benne vannak a kung-fu mozdulatok is a győztes gólhoz.

Griezmann – félek, csak akkor jövünk rá az igazi értékére, amikor végre Lalyos helyén láthatjuk majd játszani. Addig meg marad a rengeteg futás, meló és védekezés a bal szélen.. (5)

Messi – nem kicsit lepődtem meg azon, hogy a kecskét kiáltották ki néhányan az egyik leggyengébb játékosnak. A második félidőben konkrétan az ő visszarendelése a középpályára mentette meg a csapatot a teljes összeroppanástól. Megannyi alkalommal cipelte át a labdát az utolsó harmadba, megannyi alkalommal vitt magával 2-3-4 cseh védőt, vagy szabadította fel a nyomás alól a csapatot, nem beszélve a csínbe kapott labdákról, amiket két védő között tartott meg... hogy azt a néhány kiosztott kulcspasszt már ne is említsük. Igaz, kihagyott egy olyat, amilyet Lionel Messi szökőévente hagy ki, és eladott egy labdát a végén, amikor három az egy ellen vonultak Lalyossal és Oszmánnal Kolár kapujára... de a mérkőzéshez hozzáadott értéke még így is magasan a legjobb a támadóink, vagy a középpályásaink közül. Stégát azért nem dönti le a meccs trónjáról. Sajnos... (7,5)

Az igazi triumvirátus

Vidal – az ilyen mérkőzéseket neki találták ki, ezért sem értem miért kellett ennyit várni a beállításával...

Dembélé – a másik hosszan várt csere. Speciel én Lalyos helyett vártam az érkezését, ugyanis a sebességével képes az utolsó harmadból felcipelni a lasztit egészen az ellenfél tizenhatosáig, ami iszonyatos taktikai fegyver, csak néha gondolkodnia is kellene a széparcúnak, azzal meg - mint tudjuk - erősen hadilábon áll. Játékgyorsítás, passzoljunk, vagy inkább próbáljuk egyedül megoldani? Esetleg vigyük üres területre és lassítsuk a tempót... Nem csak a spanyollal vannak gondok..

Rakitic – az egyik legnehezebb, és leghálátlanabb dolog egy ilyen intenzitású meccsbe belecsöppenni.