Vereséget szenvedtünk, „logikusan” jöhetne az, hogy Valverde kerül a poszt középpontjába, pedig nem ez fog történni. Először is azért, mert már megtettem idén, de azért is, mert nem akarok mindenki számára nyilvánvaló dolgokat ismételgetni. Egyebek a hajtás után.

Valószínűnek tartom, hogy mindenki számára egyértelmű: Valverde alkalmatlan edző, ez már több alkalommal világosan kiderült számunkra. A hibák közismertek, az elmúlt évek megnyilvánulásaiból kiderül, hogy ő maga is tisztában van a többségükkel, kijavítani ezeket azonban képtelen. És ilyen sorozatos, évek óta fennálló, állandósult problémák mellett nulla okunk van abban bízni, hogy valaha is képes lesz. Ugyanakkor valamilyen érthetetlen oknál fogva maradt, ezt a szezont ki fogja tölteni, és ezen az se változtat, ha napi szinten ismételgetjük a kritikát vele szemben.

Valverde azt mondta tegnap utólag, hogy ezek a meccsek az ellenfelek számára az év eseményei, nekünk pedig reagálnunk kell erre. Nos, ez tévedés. Az valószínű, hogy egy Slavia számára valóban évekre meghatározó pillanat, hogy a(z onnan nézve) hatalmas Barcelona ellen léphetnek pályára, ugyanez viszont egyáltalán nem állja egy spanyol csapat esetében. Számukra nem Playstation legendák varázsolnak a pályán, sokkal inkább csak egy csapat a sokból, amelyik se nem legendás, se nem félelmetes. A varázs elmúlt már Valverde érkezése előtt, ő „nem tett mást”, mint egyértelműen bebizonyította, hogy a Barcelona mostanra leginkább csak nevében, múltjában Európa egyik bármire képes topcsapata. Meg persze anyagi erőforrásaiban.

Természetes helyzet az, hogy amikor egy sportcsapat karrierívébe megérkezik a sportsiker, akkor anyagi természetű előnyökre fogja azt váltani. Nincs ezzel semmi probléma, a klubvezetés hülye lenne kihagyni a lehetőséget erre. Ugyanakkor érzésem szerint eljutottunk a pontra ahol megmutatkozik az eredménytelensége annak, hogy a "nagy emberek ott fenn" éveken keresztül elhanyagolták a sportszakmai szempontokat. Dübörög a marketing, évről-évre döntjük a bevételi rekordokat, a Barcelona közismert világmárkává nőtte ki magát, csak a probléma az, hogy a szurkolói táborának többségét közel tíz évvel ezelőtti eseményeknek köszönheti. Hiába akarják ők ott fenn hinni az ellenkezőjét, bizony erősen halványul a csillogás a klublogó hátterében.

Ami ugyanakkor nem lenne baj, ha már annyira elhalványulna, hogy drasztikus lépésekre kényszerülne a vezetőség. Csak amíg ámíthatják magukat a csillogó számoszlopokkal a könyvelésben, ez valószínűleg nem fog megtörténni.

Fel kellene ismerni, hogy a foci szórakoztatóipar. A valóban elkötelezett szurkolótáboron túl szélesebb körben csak akkor érdekes egy focicsapat, ha tud valami olyan pluszt adni, amely azok számára is tartogat érdekességet, akiket amúgy nem különösebben érdekel konkrétan a Barcelona. Mert ha már világmárka, akkor olyan terméket kell előállítani, amely világszerte fogyasztható. Érdekes ellentmondás, hogy bár a marketing szempontjai mindent felülírnak nálunk, ez a pofonegyszerű tény nem jut fel az elefántcsont-toronyig.

Viszont azt gondolom, ez a szezon a pillanat, amikor fel kellene ismerni ott fenn is, hogy csomagoljuk bárhogy, a termék egyszerűen vacak. Mintha kimaradt volna az alaptézis, hogy sok mindent lehet jó marketinggel vonzóbbá tenni, de ahhoz, hogy eladhassuk, magának a terméknek attól még (kimagaslóan) jónak kell lenni. És a termék itt alapvetően a foci, amit nem lehet egyszerűen a gyártósor egyszeri helyes beállításával állandó színvonalon tartani, mert annál sokkal összetettebb.

A kérdés az, hogy ki fogja újrakalibrálni a jövőben, mert az egyre inkább valószínűnek tűnik, hogy ez a vezetőség az utánuk következőkre kívánja ezt a feladatot hagyni.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – úgy kapott három gólt, hogy konkrétan nem hibáztatható a vereségben – 5

Semedo/Sergi Roberto – azt láttam, hogy a tervünk alapvetően nem volt eleve hibás elképzelés, miszerint a szélső védők gyakori felfutásaival akartuk szélesíteni a pályát. Az már inkább gond, hogy mindketten elég gyakran egyszerre léptek fel, ez pedig olyan szintű kockázat, amit a jól működő Pep-csapat sem vállalt fel. Pláne rizikós akkor, ha amúgy középen sincs rendben minden – 5

Piqué/Lenglet – ha már a szélső védők magasan helyezkednek, a kockázat itt is jelentkezni fog, már az első félidőben több alkalommal kellett versenyt futniuk, ami egyiküknek sem erőssége, pedig akkor a Levantének még csak kapura lövése sem volt – 4

de Jong – eljutottunk oda, ahol egy belőle már nem is elég. Kellene még egy klón, mert olyan szinten visz életet a játékszervezésbe, amit elsősorban magasabban helyezkedve tudunk hasznosítani – 5

Vidal – mégpedig azért, mert itt pont kijött Vidal hiányossága: a döntő pillanatokban sorra benne volt az a hiba a passzaiban, ami miatt meg is akadt minden elképzelés. Alapvetően jól bánik a labdával, azonban a támadóharmadban már kell az a plusz, amitől nem lesz éppen csak egy kicsit hosszú, vagy éppen csak egy kicsit rövid a kulcspassz - 4

Arthur – évek óta kérdés, hogyan tudnánk labdabirtoklásra épülő középpályát felépíteni, az emberek most már meglennének hozzá, viszont lópikulát nem ér, ha nincsenek meg az állandó(!) bemozgások. Mert passzolni is csak akkor lehet (érdemben), ha van kinek. Ez annyira tökegyértelmű feltétel, hogy nincs mit csodálkozni azon, ha bárki is kínjában csak forgolódik, végül hátrapasszol, mert előre nincs kinek. Amúgy a recept sem nagy titok: rengeteg gyakorlás az automatizmusok felépítésére - 4

Griezmann – a szélső védők felfutásaival kezdtem, amiben pont benne volt, hogy teljesen védtelenül hagyják a pálya széleit. Semedo ezt rendszeresen meg is tette, cserében ő volt, aki visszalépett a helyére. Az első félidőben nyolc labdaszerzése volt, ebből négy konkrétan a saját tizenhatosunkon belül. Becsületére válik, értékeljük az áldozatos védőmunkát, csak ugye egy támadónak nem kimondottan ez lenne a dolga - 6

Messi – egyre inkább azt gondolom, hogy vagy rendesen mögé/mellétesszük a támadások építésére is alkalmas középpályát, vagy továbbra is kitesszük őt annak, hogy amikor képes rá, „egyedül” tegyen csodát. Miközben egyértelmű, hogy erre a csodatételre nem képes következetesen, az pedig valószínű, hogy szezonról szezonra egyre kevésbé lesz az. Tudomásul kell vennünk, hogy nem véletlenül beszél most már folyamatosan a korából fakadó fizikai problémákról, tehát vagy megoldjuk csapatszinten a támogatását, vagy a pillanatnyi kondíciójára bízzuk, mi lesz a végeredmény - 5

Suárez – korábban már megállapítottam egyszer, hogy amelyik meccseken nem szerez gólt, a játéka kritizálható lesz. Rég túlvagyunk azon, hogy mennyire hasznos azzal, amikor leköti az ellenfél védőinek figyelmét és helyet csinál Messinek. Ósdi és elcsépelt játékelem. Bár nem feltétlenül az ő hibája, ha nincs új ötlet - 4

Busquets – ha jól tippelek, a szándék a behozására nem volt feltétlenül rossz. A cél ugyanis minden bizonnyal az lett volna, hogy de Jong eggyel feljebb léphessen, éppen azért, hogy végre legyen elképzelés a támadójátékunkban. Nem mellesleg Messi is kapjon némi értelmes támogatást. Csak mire bemelegített és sor került a cseréjére, már nem is vezettünk.

Pérez/Fati – valószínűnek tartom, hogy a vezetőség is érezte, milyen szintű ellentmondás a mésqueunclub és a La Masia siralmas helyzete az utóbbi néhány évben, kapóra jött hát a szezon eleji sérüléshullám és a két fiatal váratlan felbukkanása. Ezzel aztán máris kéznél lett az ellenérv a kritikusoknak, „a La Masia újra teljes fényében ragyog”, mert lám, itt vannak az újabb csodagyerekek. Francokat! Mert Pérez egyrészt nagyon távol áll a csodagyerek kategóriától, másrészt pedig ugyanezzel a lendülettel el is lett cseszve a karrierívük. Tudtuk, hogy kétélű ilyen szinten telekürtölni a közvéleményt a berobbanó fiatalokkal, azt is, hogy irreális elvárás rájuk azonnal világklasszis kaliberű játékosok cseréjeként tekinteni. A klubnak pedig rohadtul meg kellett volna védeni őket – főleg Fatit – a média ártalmaitól és rohadtul nem kellene kizárólag akkor pályára kerülniük, amikor egyszerűen nincs más opció! Rohadtul most kellene tervszerű koncepciót mögéjük tenni, amivel okosan felépíthetőek lennének, nem pedig kizárólag akkor betenni őket, amikor éppen azt adja ki a keret, meg a pillanatnyi meccs! Nem kizárt, hogy vissza lehet ezt még egyenesíteni valahogy, de attól tartok, azt nem a sportvezetés fogja megoldani. Így pedig a játékosokon múlik, hogy mi lesz belőlük.