Csak egy. Egy olyan ikszet sikerült összehozni ugyanis az andalúz fővárosban, ami végül is senkinek nem volt jó, noha ebben a meccsben jóval több is lehetett volna.

A mérkőzés elején még minden rendben ment. Vagyis majdnem. Taktikailag tökéletesen látszott a terv: Messi rendszeresen húzódott középre, Braithwaite és Lalyos két dedikált támadóként mozgott elől, aminek eredményeként a szélek szabadok maradtak Semedo és Alba felfutásaihoz. Jól érezte Q, hogy az elején lehet igazán megfogni őket és a végén. Nos, ez majdnem be is jött kétszer is. Először az elején, aztán meg a végén.

Aztán végül nem jött be egyik sem.

A Sevilla tökéletesen zárta le a pálya közepét, a széleken pedig hiányzott az a kreativitás, ami széthúzza a betolódó falakat a tizanhatosba lőtt labdákhoz. És ha már itt tartunk, a támadóharmad közepén is hiányzott ugyanez, Messi ugyanis fájdalmasan pontatlan volt – magához képest legalábbis mindenképp. Ha úgy vesszük, a meccs közepén az ő géniusza hiányzott nagyon, az elején és a végén pedig a csapatszintű koncentráció, meg egy hangyafasznyi szerencse.

No pasaran!

Mondták az andalúzok és meg is valósították. Hogy mennyire, arra itt van ez a kép, tessék:

Egy kicsit zizis, de mutatok egy egyszerűbbet, amin még plasztikusabb, hogy mi is volt a helyzet. Arthur és Busi passzai:

Ott ért véget a tudomány.

A közösségimédiás kánonnal szemben én nem láttam viszont a játék képét sem tragikusnak, sem kilátástalannak. (Gyorsan leszögezem, hogy jónak sem.) Ami nekem előrelépés, hogy hogy teljesen máshol volt a gond, mint Valverde esetén. Míg Ernő esetén egy defenzív, kishitű tutizmus ült tort, addig most sokkal inkább a jól működő automatizmusok hiánya okozott gondot.

Ezért sok az elrontott utolsó passz, ezért pontatlanok a háromszögek, a kreatív szektorban ezért sok általában hiba. Oda kellene az éles pontosság, amire egyénenként képesek a támadóink (na jó, Lalyos nem), de csapatként még (és ez a még lényeg!) nem.  

Hiszek abban, hogy az irány az adottságokhoz képest nem rossz és a játék is jobban fog működni, de ne felejtsük továbbra sem, hogy egy barommód összerakott, aluledzett, taktikailag visszafejlesztett csapatról van szó, akik között ott vannak a világ élvonalának játékosai.

Meg a legjobbja.

Marc-André Ter Stegen: Könnyed első félidő után nagyot fordult a világ a némettel, egyben teljesen nyilvánvaló kit utál most legjobban Ocampos és Munir. Hosszú mezőnypasszok most nem voltak, de nem is olyan volt a Sevilla szerkezete, hogy erre szükség lehetett volna. 8

Nelson Semedo: Az elsőfélidős teljesítményt kissé zárójelbe tette a második félidő kétharmadáig tartó passzivitás. Ettől függetlenül teljesen oké teljesítményt hozott, a plusz viszont hiányzott, a fent említett taktika okán. 7

Gerard Pique: Egyik kiállítást érő játékosunk volt Geri, aki ha öltözőbe megy se lehetett volna különösebben megbántva a világhírű igazságérzetében - az amúgy tetű Regulion lekönyöklése nagyon nem volt szép és szigorúbb büntetés is járhatott volna érte. A meccs előrehaladtával, mintha összeszedte volna magát, viszont ennek ellénére is csak 6.

Clement Lenglet: A kontrák sem neki, sem Gerinek nem feküdtek, a magasra tolt védelemre rátámadó andalúz hadak az elvártnál sokkal többször okoztak gondot (mindig), így hiába nem kaptunk róla (se) gólt, az eredmény ugyanaz, egy jó 6.

Jordi Alba: Szerintem a meccs legjobbja volt, különösen, hogy meg is érkezett tőle a gólpassz, pontosan a helyére, csak épp gól nem lett belőle. A 76. percben pedig még a seggünket is megmentette egy tökéletes blokkal. 8

Sergio Busquets: A meccs előrehaladtával kifejezetten érződött, hogy fárad, lábban és fejben is, pedig a végén kellett volna a sebessége és ereje mindkét fronton. 6

Arturo Vidal: Különösen sokat nem mutatott, de az intenzitást megtartotta a csapat közepén és jól oldotta meg a pressing és labda-visszaszerző feladatait. Az utolsó negyedórára Griezmann jött a helyére. 6.5

Ivan Rakitic: Az egy hónapra kidőlt De Jong helyén lépett pályára és egyáltalán nem okozott csalódást, sőt tökéletes első félideje volt. Ahogy az idő telt, láthatóan fáradt, cseréje is későn jött, pedig Puig talán hozhatott volna szerencsét, ha korábban érkezik. 7

Lionel Messi: Ez nem a varázslat estéje volt. Sem önmagában, sem a társakkal nem tudta megmutatni az igazi erejét, pedig az akarással nem volt gond. Sőt, olyannyira sok volt belőle, hogy az kis híján egy zuhanyzást eredményezett. Elrontott passzok, ügyetlen cselkísérletek, hosszan cipelt lasztik, minden volt itt, csak az nem, ami kellett volna. És most nagyon kellett volna. Most ugyanis világosan kiderült, miért igaz az a mondás, hogy ő jelenti a különbséget, mert most nem jelentette. 6.5

Luis Suarez: A kihagyott helyzete beárazta a meccsét, ahogyan az is felülárazta volna, ha belövi és ezzel nem teszi a csapatot abba a helyzetbe, ami. 5

Martin Braithwaite: Mezőnybe sokat tett, támadásba keveset, pedig talán most jobb lett volna fordítva. A balszél relaítv gyengeségét többek között az ő fékezett habzása okozta, ami láthatóvá tette, ha nincs terület, amin nyargalászhat, vele sem vagyunk beljebb. 6

Arthur: Annak ellenére, hogy frissíteni jött, úgy szürkült bele a meccsbe, mint macska a ködbe. 5

Antoine Griezmann: Ő sem hozott forradalmat. Most sem hozott forradalmat. 5

Riqui Puig: 2 perc semmire nem elég, még arra se, hogy azt mondjam: N/A.