Csalódást keltő döntetlent hozott a Championship alsóházi összecsapása hétfőn este.
Az egykor sokkal szebb napokat látott és nagyságrendekkel esélyesebbnek tartott házigazdák anyagilag és morálisan is megtépázva, sérültek sorától sújtva vágtak neki a sokkal gyengébb déli ellenféllel szembeni összecsapásnak, azonban még így is mindenki egy kötelező győzelem elvárásával ült le az alig telt lelátókra vagy a tévékészülékek elé.
A korábban simának gondolt találkozó azonban már a második percben meglepetéssel szolgált, hiszen egy meglehetősen érthetetlen helyezkedési hibát követően a vendégek kerültek előnybe. A balszélről érkező beadás zavartalanul szállt át a házigazdák védelme felett, majd az őrizetlenül felejtett vendégvédő lábára hullott, aki gond nélkül pofozta azt a hazai kapuba.
Hidegzuhany, 0-1.
A vendéglátók ekkor kezdték meg az ellen felőrlésére szánt nem túl pallérozott, remélhetően csak erre a találkozóra szóló alapjátékukat: támadásba lendülő szárnyvédőkkel igyekeztek szélesíteni a pályát, hogy a szélekre duplázó védelem miatt megritkult belső zónába íveljék a labdát, amivel aztán majd lesz valami.
De nem lett.
A hazaiak helyzetét tovább nehezítette, hogy a korán vezetést szerzett déli vendégek önbizalomtól duzzadva kezdték meg az időhúzó taktikájukat a 7. percben, amit sikerrel folytattak egészen a második félidőt lezáró hármas sípszóig.
És ha már a sípszónál tartunk, az egyik önjelölt kommentátor szerint ha a játékvezető helyett egy random sípgenerátort vetett volna be a szövetség ezen a mérkőzésen, hozzávetőlegesen ugyanilyen következetességgel vezethette volna le az összecsapást.
A játék képe a második félidőben sem változott, a gyengébb csapat mélységi védekezésre állt be, míg a házigazdák a szigetországi tradíciókhoz hűen folytatták a szélre kihúzott labdával induló, majd a sűrű albioni ködbe ívelt játékszerrel folytatódó és végződő akcióikat.
A legérdekesebb taktikai húzás is a vendéglátók nevéhez köthető, amikor a mérkőzés végjátékában a házigazda csapat már öt védővel a pályán játszott, amiből egy jobbhátvéd volt, míg a többiek középhátvédek. A jobbhátvéd viszont a balhátvéd posztján kapott szerepet, az egyik középhátvéd centerben sürgölődött, a többiek pedig össze-vissza jöttek-mentek a pályán, bármiféle ész, értelem és rendszer nélkül.
A 90. percben azonban a később a mérkőzés játékosának is választott dél-amerikai belső védő egy okosan beemelt labdát a hálóba bólintott, így fényesen igazolta az edző törekvéseit – ívelgetni kell, előbb-utóbb valami csak bemegy.
Bement, 1-1.
Ezzel be is állt a végeredmény.
Összességében csalódás volt a mutatott játék képe, még itt az angol másodosztályban is, így nem csoda, hogy azóta is áll a bál a hazaiak háza táján. A sajtó már kikezdte a holland vezetőedzőt, állítólag a klubvezetés is új ember után nézne, de be kell látni, ez most semmiképp nem könnyű feladat, ráadásul úgy, hogy az esetlegesen megnyíló állás nem különösebben vonzó komoly emberek számára.
