Nem kedvelem a médiát. Mostanában pedig egyre kevésbé. Különösen azért, mert Bartomeu meghajolt az akaratuknak, ezzel közvetve átengedte nekik a klub irányítását, Laporta pedig most a sok egyéb mellett azzal is küzdhet, hogy ezt az irányítást visszavegye. Mintha nem lenne enélkül is éppen elég baja.
Ahogy én látom az elmúlt hetek folyamatát, az egész Koeman-kérdés leginkább egy jól(?) felépített akció a média felől. Nyilván mindenki látott már filmet, ahol politikai konfliktust gerjesztenek. Az a folyamat is úgy kezdődik, hogy különböző érdekcsoportok a maguk céljai szerint „kiszivárogtatnak” valamit, amire aztán ráugrik a média, feltesznek kérdéseket az érintetteknek, akik válaszolnak valamit, amit pedig a média aztán újfent a maga érdekei szerint továbbít kifelé, amolyan (ön)igazolásként.
Szeptember elején érkeztek a hírek arról, hogy Laporta és Koeman között konfliktus eszkalálódott. Akkor még nem tudhattuk, mi a konfliktus forrása, tekintettel arra is, hogy az átigazolási szezon végére éppen csak sikerült egyenesbe hozni a fizetési kereteket, nyilván a sokadik problémája volt a klubvezetésnek az edzőkérdés. Sőt, valószínűleg örültek annak, hogy Koeman vállalta a folytatást, legalább ezzel nem kellett foglalkozni. Én viszont azt gondolom, hogy a média nem vállalt nagy kockázatot ezzel a szivárogtatással.
Tulajdonképpen jól kezdtük a szezont, két győzelem, egy döntetlen a bajnokságban, de az is tudható volt, hogy közeleg a Bayern meccs, nem kellett hozzá nagy jóstehetség, hogy annak az eredménye „igazolni fogja” a konfliktus létjogosultságát. Be is jött, a hangok pedig nyilván erősödtek, a média tulajdonképpen alig pár nap alatt eldöntötte, hogy Koeman megy. Azóta pedig ugyanezt sulykolják folyamatosan mindenkibe. Annyira, hogy a többség számára nyilvánvaló is a távozása. Csak azt nem értik, hogy mire várnak még? Nos, több dologra is.
Laporta egyrészt azért vár, mert egyelőre nincs SENKI a helyére, de valószínűleg arra is vár, hogy az ügy elhalkul, jönnek hozzá eredmények is, a közvélemény könnyen hajlik, vereség=mindenkiout, győzelem=háttulajdonképpen…
Én azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzet komoly pillanat a Laporta-elnökség életében. 2004-ben egyszer már ellentmondott a közhangulatnak, kitartott Rijkaard mellett, a döntés pedig őt igazolta. Most ugye itt áll a romok tetején, próbálja toldozni-foldozni a dolgokat, csak közben meg volt egy gyenge elődje, aki „hozzászoktatta” a médiát ahhoz, hogy már nem csupán véleményezhetnek, de majdhogynem döntéseket hozhatnak a klub ügyeivel kapcsolatban. És ehhez semmi mást nem kell tenniük, mint ötletelni, azt közzétenni, a többit meg majd elvégzi a „népakarat”. Egy gyenge vezető meg úgyis meghajol az akarat előtt, hiszen az erős(?) maga vezérli a médiát. Középút pedig nincs.
Én azt gondolom, a jelenlegi folyamat most részben arról szól, hogy Laporta lesz-e elég erős kezébe venni a média kezelését, képes lesz-e ellentmondani olyanok akaratának, akik maguk csak a döntéseket akarják meghozni, a következményeket vállalni azért azonban nem hajlandóak. Gondolom ezt azért, mert bocsánatkérést én még nem tapasztaltam a média felől (sem), ha egy korábban általuk erőltetett elképzelés, terv valóra válik, majd rosszul sül el. (Hisz ugye "az ötlet jó volt", a megvalósítást cseszte el valaki. Mondjuk egy következő ideális célpont.)
Én azt látom, hogy nagyon sok párhuzamot mutat a klub jelenlegi helyzete azzal, amit az ezredforduló elején megtapasztalhattunk. Irdatlan pénzek ostoba elköltése, sorozatosan besült igazolások, morális válság, vezetőségváltás, kétséges pénzügyi egyensúly, sorozatos edzőváltás, szakmai folyamatosság hiánya többek között. Ugyanakkor annak az időszaknak volt egy másik sajátossága is: a háború a médián keresztül. Ahol különböző érdekcsoportok a médián keresztül akarták megkaparintani az irányítást, akkor pedig konkrétan egy ütközési pontra felfűzve: cruyffisták vs. anticruyffisták. És én azt gondolom, most is van valami ilyesmi a háttérben.
Utálhatjuk zsigerből, mert hát Koeman közeli barátja, de Lluis Canut nemrég azt mondta, hogy ez a (média)harc a Xavi-hívőkről, az anticruyffistákról, de most újonnan felbukkanó elemként a Puig-rajongókról szól. Azért gondolom újonnan előkerült elemnek, mert ez már a közösségi média hatása is, ahol a félamatőr arculatépítés vége amikor a szegény, szerencsétlen, és mindenki által szeretett kisgyereket merő korlátoltságból folyton bántja a csúnya, gonosz, de mindenekelőtt buta, ezzel együtt alkalmatlan (ráadásul kövér!) vénember. A média meg pláne ugrik rá, hiszen halivúdi álomsztori. (Ahol persze a legkisebb királyfi végül győzedelmeskedik a csúf sárkánnyal szemben, hisz ez benne van a filmekben is. Más nem is lehet a vége.)
Én nem utálom zsigerből sem Koemant, sem bárkit, aki pozitív kapcsolatban áll vele, azt gondolom, lehet igazság Canut szavaiban, a Barca szurkolóit most különböző érdekcsoportok használják fel a maguk céljainak eléréséhez, teszik ezt pedig a közhangulat tudatos manipulálásával, a közvélemény vezérelt irányításával.
Hatalmi harcokról szól ez az egész Koeman-ügy, nem sok köze van ahhoz, hogy ténylegesen ki ül a Barca kispadján, vagy ki nem. Egy éppen támadható ürügy, ha már éppen nincs ideálisabb.
Egyéni értékelő:
ter Stegen – ha volt meccs, ahol szót sem kellene ejteni róla, a tegnapi volt, aztán a végén mégiscsak két fantasztikus védésre kényszerült. Régen az volt a mantra, hogy a Barça kapusának azért nehéz a dolga, mert egész meccsen nincs dolga, amikor néha meg mégis, akkor nagyon ott kell lennie fejben. Is - 8
Mingueza – példája volt annak, hogy nem mindenki alkalmas minden posztra, csak azért, mert La Masián nevelkedik és elvileg mesterszinten képzett a foci alapelemeiben. Védekeznie neki se nagyon kellett, de az a rengeteg ramaty beadás… - 6
Piqué – nem lennék meglepve, ha ez lenne az utolsó szezonja, de legalábbis a következőben már csak sokadik lehetne a keret rangsorában. Itt vannak a fiatalok, akiknél nem tud jobb lenni, Araújóval pedig azt se mondhatjuk, hogy a magassági párharcokhoz mindenképpen elengedhetetlen Piqué személye a pályán. Ezenkívül azt érzem, hogy ő nem az lesz, aki a végletekig és ostobán ragaszkodna a pályafutásához, ő fogja kimondani, hogy ennyi volt, amikor úgy érzi, hogy itt az ideje. Nem fog rátelepedni a klubra, se nem fog ragaszkodni egyéni dicsőségéhez, ha érzi, hogy az már többet árt, mint használ. Ebben pedig csatlakozni fog „elődeihez” és méltósággal fejezi majd be - 7
Garcia – pár hete azt mondtam a podcastban, hogy képességeik alapján az Araújo-Umtiti páros lehetne a legerősebb, pár meccs után már nem vagyok ebben biztos. Ami tetszik benne, hogy Angliában „megtanult” megfelelni a versengésnek, megtanulta kemény fellépést, ami ebben az esetben inkább magabiztosság, nem pedig ámokfutás a pályán. Teszi a dolgát, aztán bármi is az eredménye, szenvtelen arccal megy tovább. És koncentrál a továbbiakra. Ha van valami, amit érdemesnek tartanék „áthozni amonnan”, az a játékvezetés minősége és szellemisége. Fárasztó tud lenni a folyamatos hiszti, reklamáció, műbalhé a pályán, még akkor is, ha a forrása ennek a nagyon is kritizálható spanyol bírói színvonal. Lenne mit tenni a spanyol bajnokság színvonalának emeléséért, ennek egyik eszköze, ha csökkentik a játékmegszakítások számát és idejét - 7
Dest – egész meccsen az idegesített a legjobban, hogy folyamatosan kénytelen a gyengébbik lábával beadni, vagy pedig kénytelen tologatni még pluszban a labdán, hogy megpróbálja a jobbikra kihozni a következő mozzanatot. Mindezt csak azért, mert rossz oldalon van. A szezon kezdete óta érezhető, hogy jelentőset lépett előre színvonalban, ez a tegnapi produkció -, a szerény ellenfél mellett is – minimum kiváló - 9
Busquets – nagyjából hasonló módon tudott tegnap érdemi látványt hozni a játéka, ahogy tette azt nyáron, amikor végre beszállhatott a válogatottba az Eb-n. Látványnak nevezem, mert ez az a pont, amikor látható is az erénye, nem csak sejthető, vagy tudható, ha már szakemberek folyton felhívják rá a figyelmet. Ugyanakkor azt gondolom, akkor lesz hibákkal tűzdelt a játéka, ha kényszerítik is rá. Mert tegnap az ellenfél ezt nem tette meg. Igazán nagy nyomás alatt nem volt, de nyilvánvaló, hogy ez nem minden meccsen lesz így - 8
Nico – végül szerencsés együttállásnak bizonyult, hogy elfogytak a középpályások, valamint jókor sorsolt ellenfél is érkezett ehhez a leosztáshoz. Nagyon tetszett a játéka, ő maga pedig jó egyvelege annak, hogy beleáll(hat) a test-test elleni küzdelembe, de nem is falábú. Egyelőre nehéz eldönteni, milyen szerepben lenne a legjobb, gyanítom inkább akkor, ha fizikai erőre/kontaktokra is szükség van a pályán - 8
Gavi – kezdem a hiányosságával: amikor belép a tömegbe a tizenhatoson belül, egyszerűen pattog lefelé a védőkről, és tenni sem tud ellene nagyon, ott olyan a népsűrűség, hogy valakibe óhatatlanul bele fog akadni. Ezentúl pedig: első megmozdulásaiban tartottam attól, hogy a bizonyítási vágy miatt túlpörgi a meccset hazai közönség előtt, de a bekapott sárga után ez a bizonyos pörgés már csakis pozitívum volt. Kistermetű, fordulékony, eléggé gyors is, de nem csak ennyiben „sajátgyerek”: piszokul érti és érzi a kombinatív játékot kicsiben. Agya is van hozzá, szándéka is folyamatosan támadni az ellenfél kapuját, NAGYON ígéretes a szezonra nézve. Még akkor is, ha az ellenfél ezúttal ideális volt a csillogáshoz - 8
Coutinho – ha nem is eredményezett gólt -, közvetve sem kipattanóból -, hasznosak ezek a rá jellemző befelé indulásai, aminek rendszerint lövés a vége. Ha nem lövünk kapura, nem szerzünk gólt sem, ezek pedig akkor is szándékok, ha éppen nem is hoznak konkrét eredményt - 7
Memphis – van benne némi „suárezi” hozzáállás, szeret megindulni, aztán ha meg elakad, akkor fekszik és várja a sípot. Vagy mondhattam volna „alvesinek” is ezt a felfogást, vannak azok a típusú, győzelmi vággyal átitatott játékosok, akik szeretnek műsort rendezni a pályán. De azért is gondolom ezt a győztes mentalitást megemlíteni, mert a tizenegyesnél is látszott, milyen piszokul magabiztos, ahogy pár lépésből erőből beverte. Nagyon kell most ez a csapatnak, nagyon kell az is, hogy érkezzenek a jelenlegi hiányzók, akkor lehet stabil a csapat, ha minél inkább megoszlik a felelősség, a teher a játékosok között. Minél több emberre számíthatunk, aki adott meccsen megoldja a nehezét, annál könnyebb dolga lesz mindenkinek - 8
L. de Jong – inkább nem írom ide be egymás után a Barca közelmúltjának támadóit, elég, hogy én belegondoltam abba, mivel kell megelégednünk mostanra. A személyében. A minőségében. Ugyanakkor két momentum: kihasználta a helyzetét, ami nagyon fontos volt a nyugodt folytatáshoz, illetve volt egy félérintésből, sarokkal letett kényszerítője, ami ráadásul pontos is lett. Nem várunk sokat nyilván, elégségesnek tűnik, ha legalább az alsóházi csapatokkal szemben lesz egynéhány szerzett gólja - 8
Puig – mivel nem tudok egyetérteni a hisztériával (ez nálam már az), ami körülötte kialakult, nem szívesen mondok semmit róla. Nekem is az a jó, ha minél több játékos tud a csapat hasznára lenni, ezért ellene nem vagyok, ugyanakkor részben őt tartom felelősnek a klub körül kialakult káoszhelyzetért, sokat kell azért tennie, hogy dicsérjem a teljesítményét.
Araújo – azt sejtem, hogy az ellenfél miatt volt most pihentetve, jönnek azok a meccsek, ahol nagy szükség lesz rá.
Demir – ügyes, ígéretes, tudtuk előre, meglátjuk, hova futja ki magát.
Fati – előzetesen azt gondoltam, majd labdázgat kicsit, meg mozog, de hamar rámcáfolt, bátran vállalkozott, de főleg egyből érdemi pillanatokkal is. Lásd a meg nem kapott a tizenegyesét, ami inkább volt az, mint nem. Aztán jött a gólja is, amit pedig azért tartok kiemelten fontosnak, mert egyből felébredt a közönség is, hogy skandálhassa a nevét. Nagyon kell ez most. Nagyon kellenek a szerethető egyéniségek, nagyon kell most az ok, amiért/akiért ki AKAR menni minél több ember a stadionba.
