Papíron egy ilyen mérkőzés vagy mérkőzéspár végkimenetele semmilyen értelemben nem lehet kérdés, ennek okán nem is ez lesz az este érdekessége, hanem az, hogy Ernő Művész Úr, mit kezd egy sztártalanított, B csapat játékosokkal teletűzdelt Barcával, milyen játékot, taktitkát látunk majd, hogyan próbálja majd ki és próbálja majd beépíteni az arra érdemeseket egy leendő első csapatba.
Mert ugyan megvan a három pont, különösebb veszély és kockázat nélkül, stabilan, magabiztosan, de felmerül a kérdés: ennyi van, vagy ennyit mutatunk? Ennyi jön ki a csapatból egy ilyen meccsen, vagy Valverde ennyire nyitja ki a csapot? Mi alszunk vagy mi altatunk?
Na ezekre a kérdésekre nem adok most választ, mert nem tudok, de a kommentszekcióban mondjuk beszélhetünk róla.
Vereség, vereség, vereség, vereség, csúnya vereség, döntetlen, vereség, vereség. Ezt tette le eddig az asztalra a gyakorlatilag minden poszton gyengülő Malaga. A legnagyobb érvágás (ill. számunkra legnagyobb öröm) egyértelműen Kameni távozása. A kameruni francia rengeteg alkalommal mentette meg az egykoron spanyol topcsapattá pumpált, majd megalázóan magára hagyatott csapatot a pontvesztéstől, s úgy fest távozásának súlyát a mai napig nem sikerült kiheverni. Gond egy szál se, gondolhatná a spanyol fociban jártas szurkoló, hisz még mindig ott van a mexikói csodakapus Ochoa. Nincs, faszikáim. Elfogyott. Mindkettőnél betelt a pohár.
Túl sok hozzáfűzni valónk nem igazán lehet a meccshez. Brutális dominancia a régi köntösbe bugyolálva némi gólképtelenséggel fűszerezve a támadóktól. Szerencsénkre persze van egy Messink, aki úgy döntött 10-15 percre felpörgeti magát egészen 72,3 %-ra, amivel el is rakta a görögöket a sufniba.
Ezzel a színarannyal futattott faszkorbács-díjas szóviccel gondoltam egy erős felütést adni a baharangozónak.
Nem sikerült.
Nézzük inkább a tényeket és hogy mi lehet.