"Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt."

/Ady E.: Párisban járt az ősz (részlet)/

A Barça közelmúltjának eseményei magukkal hozták, hogy kiérdemeljük „a futball leghálátlanabb szurkolótábora” kétes értékű címet. Ugyanis Pep személye olyan szinten elhomályosít minden(ki) mást, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni a közelmúlt egy másik kiemelkedő alakjáról, akit bárhol máshol napi szinten (fel)emlegetnének.

A kép is elárulja, hogy Frank Rijkaardról van szó, ebben a posztban pedig arra törekszünk, hogy legalább egy napig nagyon is beszéljünk róla, egy – a hajtás után olvasható – interjú okán. (Ez a hálátlanság ügy persze messze nem igaz, de valamivel muszáj volt kitöltenem a kép melletti helyet.)

Az interjú 2008. júniusában, közvetlenül a távozása után készült, mégse idejétmúlt. Mégpedig azért nem, mert örök érvényű gondolatok vannak benne, meg azért sem, mert – ha kissé késve is, de – betekintést enged nekünk abba, milyen is volt ő.

Szokásom szerint itt is igyekeztem kigyomlálni a felesleges köröket, ahol eredetileg hat mondatban találtam két érdekes gondolatot, az nálam egy, legfeljebb két mondat. Szintén igyekeztem lenyirbálni a „házisajtó” (Barça magazin 2008. júniusi szám) túlzó ömlengését, az eredetiben hétszer(!) szerepel a „több, mint egy klub”, nálam „csak” kétszer, az is csak azért, hogy érthető legyen a teljes szöveg.

Elegen, elég kitartóan és elégséges intenzitással szorítottunk, hogy kijöjjünk a januári-februári kupaterhelés apátiájából, most már bátran kimondhatjuk, hogy magára talált a csapat. A játékosok testben/fejben/csapatként is rendben vannak, szóval minden heppi!

Az van, hogy szerda óta a tabella élén dekkolunk, amire legutóbb az első fordulóban volt példa (értsd: nem csak 1-2 óra erejéig voltunk ott). Ha a Real hozza is az elmaradt meccsét (épp a Celta ellen), akkor is csak két ponttal előz minket, vagyis ha mostantól nem hibázunk, miénk a bajnoki cím – erre viszont kár lenne alapozni 13 fordulóval a vége előtt. Lesznek még kemény meccseink bőven, szerencsére a Sevillával, a Valenciával, a Sociedaddal és a Villarreallal hazai pályán játszunk, viszont utazni fogunk még a Málagához, az Espanyolhoz és a Las Palmashoz, no meg ugye a Bernabéuba is.

Joan Francesc Ferrer Sicilia, ismertebb nevén Rubi, talán a világ egyik legszerencsétlenebb edzője. Végigtekintve edzői karrierjén a balszerencse gyakorlatilag folyamatosan a nyomában járt, s mikor végre megkapta volna élete nagy lehetőségét, hogy beléphessen a "nagyok ligájába", drágajó Titónk sorsa az övét is megváltoztatta... Tovább után értékelő.