Pokoli nehéz bármi okosat mondani egy ilyen meccs előtt. A szezon első felében mindig jobban van hely (és energia) mindenféle okoskodásra és eszmefuttatásra, hiszen "sok van még hátra", van idő változtatni, kiforrni, formát időzíteni. Most viszont már az a periódus zajlik, amikor a végzett munka gyümölcsét élvezzük ki - vagy rosszabb esetben szenvedjük el. Míg a legutóbbi BL-csorba után egy komoly, három hetes felkészülési lehetősége volt a csapatnak arra, hogy tűhegyesre csiszolja magát a visszavágóra (valójában nem sikerült, de így is elég volt), addig most gyakorlatilag azonnal kellene felépíteni magunkat - ismét szinte a semmiből. Nagyjából ez észlelhető kívülről.

Már többször is leírtuk, hogy milyen rendszerszintű problémákat látunk (Bendak ebből a szempontból alighanem kritikusabb, mint Jay Rayner a maga területén...), így most nincs más hátra, mint hogy megtámogassuk véleményünket néhány ki nem kerülhető atyai jótánaccsal.

Nagy adóssága a magyar blogszcénának, hogy az alábbi, alapvető fontosságú írás jó ideje nem volt elérhető semmilyen formában. Ezúton köszönjük bloggerpajtásunknak, wmittynek, a népsportos Sárga Lapok blog teljhatalmú urának, hogy az anyagot a rendelkezésünkre bocsájtotta. Korábban, egészen pontosan 2011. december elsején a Sárga Lapok feldolgozta ezt az cikket, de azóta a poszt - az ismert okok miatt - már nem elérhető, ezért kértük el tőle, és publikáljuk itt újra.

Következzen tehát a korábban Hollandiában is dolgozó magyar edző, Popovics Sándor írása, amely a Nemzeti Sport 1994. február 24.-i számában jelent meg, benne a rojtosra idézett Cruyff-törvényekkel - de még azon kívül sok egyébbel is.

(Akinek nem sikerül olvasható méretre nagyítani, nyissa meg itt.)