Vége! Végre véget ért ez a hihetetlenül hosszúra nyúlt, klubokat, játékosokat megalázó, a Barca mes que un club életérzését, nagyságának szobrát leromboló saga, mely számomra leginkább Rózsás Sándor megmutatomhogyénvagyokafaszagyerek kiáltványa, egyszersmint szavahihetőségének megcáfolása.

Fabregas visszatért tehát, ami egyfelől jó a klubnak, megnyugvás a szurkolóknak, másrészt pedig az Ibra-transzferhez hasonló érvágás a Barcának. Lehet gyűlölni, lehet szeretni (én személy szerint jelenleg egyszerre érzem mindkettőt), de vitathatatlan, hogy egy világklasszist igazoltunk, akinek a Barcában a helye.

Hogy is volt mindez?

A történet eleje teljesen megszokott Barcelonában: van egy hihetetlen jó  utánpótlás-központ, ahol szinte minden edzésen feltűnik egy minimum Xavi-szintű csatatörpe (dwarfus maximus), akiből viszont a felnőttcsapatnak négy-öt évente van lehetősége egyet beépíteni, elnyelni. A csatatörpéről  ugyanis tudni kell, hogy alapjában véve él-hal a Barcáért, így egész életében nem tudja magát máshol elképzelni, azaz 10-12 évet simán lehúz a csapatban. Három középpályás poszt van, ebből kiszámolható, hogy durván 3-4 évente van szükség egy új törpére, akkor, ha közben nem igazolunk középpályást.

Felismerte ezt Cesc barátunk is, s azt mondta, ő bizony nem akar elkallódni a süllyesztőben (ekkoriban a Barca B a harmadosztályban szerénykedett), inkább elmegy oda, ahol a cukrosbácsi majd keblére öleli, ha pedig elkezd esni az eső, kinyitja ballonkabátját, hogy megóvja a legkisebb szemerkéléstől is.

Itt jön a képbe a politikai vonal, ugyanis Spanyolország rendelkezik az egyik leghülyébb sporttörvénnyel a világon: 18 év alatt profi szerződést nem kaphat a játékos, míg Angliában már 17 évesen igen (sőt, igazából 16 éves gyerekek szüleivel már simán aláiratják), s ekkor csak egy jelképes összeget kell fizetni a nevelőklubnak. Cesc esetében ez ha jól emlékszem másfél millió euró volt, de erre vonatkozó adatot nem találtam a cikk írása közben. (Hozzá hasonlóan jó tucatnyi játékos távozott már Angliába a spanyol U-válogatottakból)

Namármost vannak olyan csatatörpék, akik elfogadják a helyzetet, a bárka árbócához köttetik magukat, s ellenállnak a csábító szirénéneknek: ilyen volt Messi, akit az Inter hívott akkori fizetésének sokszorosáért, de ő nem ment, mert ő igazi tökös csatatörpe.

Eltelt idestova hét év, Fabregas pedig posztján a világ legjobbjává nőtte ki magát, az Arsenal csapatkapitánya, Messi-ása lett, a hátán vitte a csapatot éveken keresztül. Közben pedig kis barátai mellé vágyott vissza, s ezt úton-útfélen hangoztatta. Leginkább akkor, amikor látta, mennyire beleillik a rendszerbe, hisz a válogatottal előbb EB-t, majd VB-t nyert, a Barca hadrendjét gyakorolva.

Törvényszerű volt, hogy a csillogás nem tart örökké, s jött egy (két) gyengébb szezon is, melynek során hírneve megcsappant, piaci értéke pedig szinte megfeleződött. Két éve ugyanis esélytelen lett volna 40 millió euróért megszerezni, ma pedig ezt az összeget részletekben kiköhögő, egy részét Fabregas fizetéséből átutaló Barcelona minden gond nélkül hazahozhatta a tékozló fiút.

(Hogy rizla szenzációs posztjának gondolatiságát továbbvigyem) Ugyanis eközben Barcelonában hatalomra került Palpatine Szenátor, aki felfigyelt ifjú Anakinunk gyötrődésére, s Fabregast a Sötét Oldal felé édesgette.

Hogy miért is? Sándor barátunk hatalmának szilárdsága nem az igazi, a szurkolók egy része elítéli, ami a klubnál történt az elmúlt évben: először jött azzal, hogy csődközelben van a klub, majd szotyiért továbbadta Ibrát, hozta a mezszponzort, s hogy a szegénységet érzékeltesse, elmondta, hogy már színes nyomtatópatronra sincs pénz, két hónappal később pedig leigazolta Alexist, majd egy pár héttel később Fabregast, összesen közel 70 millió euróért.

Nehezen szavahihető tehát az Elnök, éppen ezért szüksége van olyan látszatmegoldásokra, melyek tekintélyét növelik. Én ennek tudom be a Fabregas-körüli hisztit, semmi másnak.

Óriási összegekért igazoljuk, amikor nem biztos, hogy szükség van rá a csapatban. A középpályánk ugyanis az a poszt, ahol a leginkább el van eresztve a klub:

Xavi és Iniesta kitúrhatatlan, főleg, hogy ők a világ legjobbjai, s mindketten bírják akár az évi 60 meccses terhelést is. VKP poszton ott van egy világbajnok színészpalánta, Busquets, aki jóval fiatalabb Fabregasnál, s már a válogatottból is egyre inkább kihagyhatatlannak tűnik. (Azóta se értem, hogy miért, de a jelek szerint tényleg nélkülözhetetlen mindkét csapatból...)

Mellettük olyan játékosok várnak a lehetőségre, mint Mascherano és Keita, akik pont egyfajta ellensúlyt képeznek a csapaton belül, ők azok, akik akkor is észnél vannak, ha az ellenfél tizenhatosánál van a 3 támadó valamint Xavi, Iniesta, Alves és esetleg Abidal is.

Bár ne feledjük, Fabregas eredeti posztja pont a védekező középpályás, nem hiszem, hogy ezért olyan könnyen feladná az irányító posztot.

Az említetteken kívül még egy nevet megemlítenék: Thiagoét, aki szerintem a csapat következő nagy korszakos egyénisége lehet, ha megfelelő szintű terheléshez jut. Aki látta az Audi kupát, biztos észrevette, hogy mennyire része volt minden támadásnak, mennyire kihagyhatatlan volt a csapatból.

Ha csak ezt nézzük, Fabregas nélkül a 3 posztra van 4 spanyol válogatott, saját nevelésű, s szinte nélkülözhetetlen játékosunk, emellett két idősebb de szintén rendkívül fontos légiósunk, meg számos fiatal. (Oriol Romeunak például biztos, hogy Cesc miatt kellett távoznia).

Fabregas irányítóként 3-4., az egy védekező posztra pedig 3. a rangsorban, azaz 40 millióért igazoltunk egy kiegészítő embert, feltételezve, hogy Pep mester nem változtat a felálláson.

Mégis, örülni kell ennek, hiszen ezzel a variációs lehetőségek száma megnőtt a csapatban: Iniesta ha kell, felmehet szélsőnek, ahogy Rijkaard alatt sokszor láthattuk, Masch pedig beállhat Gabi Milito helyére belső védő-tartaléknak, ez ugyanis erősen hiányposzt a jelenlegi Barcában!

Emellett pedig kizártnak érzem, hogy a középpálya sérülések nélkül lehúzza a szezont, ekkor pedig Cesc beugorhat szinte bármely középpályás-posztra, úgy, hogy szinte észrevehetetlen lesz Xavi, Iniesta vagy épp Busquets hiánya! Ez pedig egy olyan megoldás, mely Guardiola vészes öregedését is lelassíthatja.

Hogy Rosellék jól döntöttek-e, azt jelenleg nem lehet tudni, mindenesetre mást nem tehetünk, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy amit Laportáék felépítettek, a nemes, jótékony klub abban a formában nincs többé, ha kell mi is beállunk a sorba, hazudozunk, alkudozunk, megtévesztünk, mindent bevetünk, csak hogy sikeresek legyünk. Számomra ez az eset nagy tanúlsága.

A végére pedig egy vicc az Útwenger facebook-oldaláról:

Cesc Fabregas: "Just got my new blackberry bold 9900. Its amazing!"

One guy responded: "I guess you need something to entertain you when you sit on the barça bench."

Azaz:

Cesc Fabregas: "Kaptam egy új Blackberry Bold 9900-ast. Egyszerűen lenyűgöző!

Egy srác válaszol: "Legalább lesz valami, ami szórakoztat a Barca-kispadon."