Joan Laporta meghatározó alakja a XXI. század Barcelonájának. Alapjaiban reformálta meg a Nuñez-éra Barçáját, kiemelten fontos szereplője a mostani sikereknek. Mivel a klub módosított alapszabályzata nem tette lehetővé, hogy egymás után harmadszor is indulhasson az elnökválasztáson, 2010-ben leköszönt.
Ezután – több korábbi elnökhöz hasonlóan – politikai pályafutásba kezdett. Megalakította a Democracia Catalana (Katalán Demokrácia) pártot, amelynek elnökeként indult a 2010. november 28.-i katalán helyhatósági választásokon. Az új pártnak ilyen rövid előkészületi időszak után is sikerült 4 helyet szereznie a 135 tagú katalán parlamentben, ezzel az ott jelenlevő hét párt közül a hatodik „legnagyobb” lett. Az ezt követő bonyolult egyezkedések eredményeként megalakuló Solidaritat Catalana per la Independència (Katalán Szolidaritás és Függetlenség) párt vezetőjeként tevékenykedett egy évig, azonban ez év nyarán lemondott tisztségéről. Ahogy magáról mondja jelenleg csak egy ügyvéd Barcelonából, viszont hét év után végre jutott ideje egy rövid nyaralásra, ahol az alábbi interjú is készült vele augusztusban.
Joan Laporta meghatározó alakja a XXI. század Barcelonájának. Alapjaiban reformálta meg a Nuñez-éra Barçáját, kiemelten fontos szereplője a mostani sikereknek. Mivel a klub módosított alapszabályzata nem tette lehetővé, hogy egymás után harmadszor is indulhasson az elnökválasztáson, 2010-ben leköszönt.
Ezután – több korábbi elnökhöz hasonlóan – politikai pályafutásba kezdett. Megalakította a Democracia Catalana (Katalán Demokrácia) pártot, amelynek elnökeként indult a 2010. november 28.-i katalán helyhatósági választásokon. Az új pártnak ilyen rövid előkészületi időszak után is sikerült 4 helyet szereznie a 135 tagú katalán parlamentben, ezzel az ott jelenlevő hét párt közül a hatodik „legnagyobb” lett. Az ezt követő bonyolult egyezkedések eredményeként megalakuló Solidaritat Catalana per la Independència (Katalán Szolidaritás és Függetlenség) párt vezetőjeként tevékenykedett egy évig, azonban ez év nyarán lemondott tisztségéről. Ahogy magáról mondja jelenleg csak egy ügyvéd Barcelonából, viszont hét év után végre jutott ideje egy rövid nyaralásra, ahol az alábbi interjú is készült vele augusztusban.
Gondolod, hogy a napvilágra került fotók negatívan befolyásolták a rólad kialakult képet? (A kérdés utalás a 2009. novemberi győztes clásico utáni buliról készült képekre, ahol Laporta erősen ittas állapotban érezte jól magát – a szerk.)
Nem is értem ezt a megjegyzést. Nos, lehet. Tulajdonképpen igen. Nem érdekel, mit gondolnak az emberek, az a fontos, hogy én mit gondolok. Tudom, hogy az ilyen alkalmakat, mint például az a győzelem, vagy a 2-6, meg kell ünnepelni. És nem tudok jobb módját az ennek, mint jó társaságban sokat nevetni. Nők? Szivar? Pezsgő? Igen, azt gondolom, ezek hozzátartoznak egy jó ünnepléshez.
Úgy gondolod, hogy megfelelsz a rólad kialakult képnek? Milyen képet szeretnél magadról mutatni?
A kép rólam legyen egyszerűen csak olyan, amilyen vagyok. Most éppen vakációzom, élvezem a tengert és a hajót, ami az egyik barátomé és most kölcsönadta nekem. A kép rólam? Legyen egy rendes fickóé. Legyek az a srác, aki sokat dolgozik és néha megenged magának egy kis lazítást. Olyan ember vagyok, aki szeret dolgozni. És amikor szórakozom, akkor mindent elfelejtek, de ezt sokkal ritkábban teszem, mint mások. A sok munka mellett a szórakozás legyen teljes lazítás, ne kelljen foglalkoznom semmivel. Nem fogok torz képet mutatni magamról. A szabadidőmben szeretek lógni, de ezzel senkinek nem okozok kárt. Néha nem értem miért kell rólam „híreket terjeszteni”… mindegy megszoktam már.
Volt időd az elmúlt tíz évben megállni és elgondolkodni, mi szerettél volna lenni? Elérted azt, amit szerettél volna megvalósítani?
Gyakorlatilag nem változott semmi az elmúlt tíz évben. Ugyanúgy sokat dolgozom, igyekszem mindig jól végezni a munkámat. A pillanat, ami megváltoztatott engem az volt, amikor szembe kellett néznem az erőszakos fenyegetésekkel. (A megválasztása után kitiltotta a Boixos Nois szurkolói ultracsoportot a Nou Campból. Ezután több halálos fenyegetést kapott, és hosszú időn keresztül rendőri és fizetett testőri őrizet alatt élte az életét ő és a családja is. – a szerk.) Ez valóban okozott némi változást az életemben, mert érintette a családomat is. Ebből a szempontból azt mondom: igen, változtam. A szakmai oldal nem változott semmit. Ügyvédként végzem a munkámat, az irodámban vagyok minden nap, az az én utam. Biztosítanom kell a megélhetést, próbálok dolgozni és boldogulni, mint mindenki más. Hol tart az életem? Hogyan élem az életem? Nem szeretek visszanézni, mert a régi dolgok már elmúltak, én mindig előretekintek, a jövő érdekel. Éveken keresztül félelemben éltem amiatt, hogy nem engedtem a Boixos Nois-t a Camp Nouba, a jelenlegi vezetés lehetővé teszi számukra, hogy visszatérhessenek.
Továbbra is kapsz fenyegetéseket a Boixos Nois-tól? Félsz, hogy megtalálnak a folyosón a Camp Nouban most, hogy úgy tűnik, ismét visszatérhetnek?
Sok éven keresztül ezzel a félelemmel éltem együtt, és talán mindig is fogok. Az elveimhez azonban hű maradok. Nagyon örülök, hogy akkor meghoztuk ezt a nehéz döntést és nem tettünk engedményeket az erőszaknak. Nem engedtünk, nem volt tolerancia azok számára, akik az erőszakos viselkedésben találták meg a show-t és nem a fociban. Hoztunk egy döntést, ami bizonyos kockázatokkal járt együtt, de megérte. Most mi történik? Az új vezetés az átláthatóságot hirdeti, azonban megállapodásokat kötött a Boixos Nois-val. Bizonyos engedményeket adtak azok felé, akik veszélyesek… ebben van némi kockázat. (Hosszú szünet után mostanában valóban újra felfedezhetők Boixos Nois transzparensek a Camp Nouban – a szerk. megj.)
A küzdelem az erőszak ellen bizonyosan az örökséged, de miről szeretnéd, ha emlékeznének Joan Laporta-ra?
Azt szeretném, ha arra emlékeznének, amit sikerült elérnünk a Barçaval. Joan Oliver, Txiki Beguiristain, Frank Rijkaard, Henk Ten Cate, Pep Guardiola, Tito Vilanova munkája mind-mind ezt igazolja. Pep sikerei mostanra már persze minden várakozást felülmúltak, de mindez egy folyamat eredménye és része egy folyamatnak. És mindenekelőtt persze a játékosok. Mi is csak a játékosok miatt lehettünk a legjobbak.
A politikában is hasonlóan sikeres lettél?
A politika nem könnyű. Azért kezdtem bele, mert azt hittem, megváltoztathatok dolgokat. Próbáltam ezt már párszor az életemben, de ezúttal ez egy nagy csalódás volt. Mindenki mond valamit, amit aztán nem tesz meg… ezt előre tudod, de akkor sem érhetsz el így eredményeket. Csak annyit mondhatok, hogy amit próbáltam, végül nem sikerült. Túl sokszor kerültem csapdába, végül feladtam.
Egyesek szerint az a különbség a régi generációk és a maiak között, hogy míg az előbbiek olvasták Segarra és Plá (katalán írók – a szerk.) műveit, most már csak a marketing és menedzsment könyvek divatosak. Egyetértesz ezzel?
Én ezek keveréke vagyok. Szeretem Germà Bel (neves katalán közgazdász – a szerk.) írásait is, de bármit szívesen olvasok, kivéve a használati útmutatókat. Lássuk, mit is szeretek... García Márquez „Száz év magány”-a mindig is a kedvencem volt. De szeretem például a könnyű műfajt is, John Grisham regényeit például különösen szeretem. (Grisham a jogi témájú regények kiváló képviselője – a szerk.) Szeretem a történelmi könyveket, az önéletrajzokat. Különösen megfogott Oriana Fallaci (olasz író, publicista, újságíró, riporter – a szerk.) élettörténete, vagy például Napoleoné. Több választ találok ezekben a könyvekben, vagy egy jó újságcikkben, mint a marketing és menedzsment könyvekben.
A média ... (nem hagyja, hogy befejezzem a kérdést)
Az én viszonyom a médiával? Tökéletes. Tökéletes. Felhőtlen a viszonyunk.
Miket olvasol leginkább: sportot? politikát? eseményeket? joggal foglalkozó írásokat?
Minden, minden. Szeretem mindet.
Valami, amit különösen kedvelsz?
Xavier Sala i Martín (neves közgazdász, 2006-2010 között a Barcelona elnökségének tagja – a szerk.) cikkeit mindig szívesen olvasom. Xavier a barátom és abban a kiváltságban lehet részem, hogy mindig megoszthatjuk egymással a gondolatainkat. Nagyon szeretem Victor Alexandre (kritikus, esztéta – a szerk.) írásait. Mindig elolvasom Joan Ramon Resina (nyelvész, spanyol és dél-amerikai történész – a szerk.) elemzéseit is, nagyon értékes meglátásai vannak. A jó újságírók véleményei számomra referenciák, sokat mondanak nekem. Antoni Bassas (katalán tévés személyiség – a szerk.) például… kihagytam néhányat tudom. A sport újságírásban sajnos gyakori, hogy egyoldalúan alkotnak véleményt.
Sport újságírás? Válasszuk külön az ocsút a búzától.
Sok szerző van, akik segítenek nyomokat felfedezni és válaszokat találni fontos kérdésekre. A sportmédiában is vannak újságírók, akik érdekes elemzéseket készítenek. Viszont az utóbbi időszakban nagyon radikálissá váltak. Nem tudom, hogy is mondjam… Az lehet a baj, hogy sok esetben minden fehér és fekete és nincsenek árnyalatok. A jó írásokban inkább színárnyalatok találhatók, ami mindig közelebb áll az igazsághoz. Ha találok olyan sport szakírót, aki árnyalt elemzést készít, mindig örülök. De nem szívesen beszélek a sport újságírókról. Nem merek. (nevet)
A 2003-as jelölésedkor úgy tűnt, hogy nagyon jól meghatározott profillal lépett fel a csapatod. Kiváló szakemberek alkották a pénzügyi menedzsment és a marketing területéről… de „csak” egy ügyvéd voltál. Min alapult a projekt?
A legfontosabb az volt, hogy hittünk a célunkban, így sokkal könnyebb volt. Néhány év előkészítő munka után az „Elefant Blau” („Kék Elefánt” néven jegyeztették be a szurkolói szervezetüket – a szerk.) világos javaslatokat tett a szavazók elé. Sok móka volt ebben a kampányban, imádtam a választást megelőző időszakot. Sokkal könnyebb volt vidámsággal átadni a szurkolóknak az üzenetünket. A tanácsadóim kulcsot adtak számomra és ellenőriztek minden szempontból. Az üzenetünk világossá tette az emberek számára, hogyan kell megmentenünk a klubot, boldog vagyok, hogy végül sikerült.
De utólag úgy tűnik, hogy egy nagyon heterogén csoportot alkottatok.
Kezdetben csak egy baráti társaság voltunk, akik hasonlóan gondolkodnak: Alfons Godall, Rafa Yuste az első időkben, később jött Xavier Sala, Josep Ignasi Macia, Xavier Begues... Ferran (Soriano) mindig megtalálta és remekül illesztette be az új embereket a csoportba.
Sok új barátot szereztél?
Igen, igen, igen. A választási kampány sokakat egyesít. Ez olyan, mint a katonaság, sok érzelem, mély barátságok születnek. Mi voltunk az új generáció… Célunk volt példát mutatni, eltűntetni a negatív dolgokat a klub életéből. Kezdetben még csak kívülállók voltunk a szurkolók szemében, de megértették az üzenetünket. Csatlakoztak hozzánk, támogattak minket és együtt csináltuk meg a forradalmat. Aztán a dolgok gyorsan megváltoztak. Le akarták váltatni a szakmai vezetést mindössze hat hónap után! Scolarit szerették volna Rijkaard helyén látni, Soriano távozását követelték, Pere Gratacós-t szerették volna a helyén látni. Miért? Arról szóltak a hírek, hogy viták vannak a vezetőségen belül. Arról beszéltek, hogy a pénzügyi és a marketingvezetés ellenségeskedik egymással és a saját emberüket szerették volna vezető helyre tenni. (Gratacós akkoriban a Barça B edzője volt, 2005-ben a Laporta vezetés leváltotta, 2010-ben Rosell ismét a klubhoz hívta, jelenleg a Ciutat Esportíva Gamper vezetője – a szerk.) Én pedig azt mondtam: várjanak még, ez az első évünk! Azt akarták, hogy elküldjem Txikit (Beguiristain – a szerk.) is, de végül helyes választ adtunk.
Az első évben majdnem megnyertük a bajnokságot. Ten Cate egy rendkívüli srác… ö javasolta, hogy hozzuk Davids-ot. Rijkaard és Cruyff megbeszélték a helyzetet és arra a véleményre jutottak, hogy kell egy játékos, aki középen képes egyensúlyt hozni a csapatba. Ez egyértelmű fordulópont volt, én teljes mértékben bíztam Johan tanácsaiban. Nem csak a sportbeli munkáját tisztelem, de az életfilozófiáját is, amivel teljes mértékben egyetértek. Nem tetszik, hogy a klub elvesztette őt, nagy szerencsétlenség számunkra. (Tavaly az új elnök egyik első döntése volt a megválasztása után megfosztani Cruyffot a tiszteletbeli elnöki címétől, ezzel gyakorlatilag nemkívánatos személlyé nyilvánította – a szerk.). Rosell olyan személy, aki a futball szempontjából nagyon sokat tud, de ennél vannak fontosabb dolgok is. Ő (Rosell – a szerk.) már a kezdetektől rossz néven vette a kapcsolatunkat Cruyff-fal, ez a második évben egyre erősödött, míg végül kenyértörésre került sor köztünk. (Rosell 2003-ban Laporta alelnökeként kezdte pályafutását a klubnál, 2005 decemberében személyes ellentétekre hivatkozva lemondott a posztjáról - a szerk.) Abszurd dolog volt megszakítani a kapcsolatot vele, mert Johan sokat beszélt Rijkaarddal és úgy ítélte meg, hogy jó a sportprojektünk. Ugyanígy sokat beszélt Txikivel, később Peppel is. Miért? Mert ugyanaz a sportfilozófia gazdagította a sportprojektünket, ők mind hasonlóan gondolkodnak a klubról, a csapatról.
Végül mi történt? Összeállt a csapat, megszereztük Eto’o-t és a második évben megnyertük a bajnokságot. Rosell ellenezte ezt a döntést is, én pedig nem értettem miért? Én döntöttem Eto’o leigazolása mellett, mert ezt kérte az edző, így számomra egyértelmű volt, hogy fontos számára. Megállapodtunk abban is, hogy sok lehetőséget adunk a saját játékosainknak. Ott volt Xavi, Puyol, Victor, Gabri, Andrés… úgy gondoltuk, ők nem csupán sportolók, inkább győztesek! Igazunk lett.
A BL győzelem után aztán rosszul alakultak a dolgok a csapat körül. Az első sikertelen év végén várható volt, hogy Guardiola ügyében nem tudunk megegyezni, ekkor még nem lehetett edző. De végül döntést hoztunk, és azt mondtam Rijkaardnak, ha a következő évben sem nyer semmit a csapat, akkor Pep váltja majd őt a székben. Pep kiváló személyiség. Játékosként is példaképem volt, biztos voltam benne, hogy edzőként is sikeres lesz. Rafael Yuste figyelte őt a szezonban (a B csapatnál - a szerk.), azt mondta, nagyon keményen dolgozik, kiváló motiváló, tökéletesen ismeri a klubot és nagyon szeretné a pozíciót. Azután beszéltem Johannal is, aki azt mondta, késznek érzi Guardiolat arra, hogy vezesse az első csapatot. Én megelőlegeztem Pepnek a bizalmat és azt mondtam neki: ha továbbra se mennek jól a dolgok az első csapatnál, akkor ebben a szezonban még irányítja az Atlétic-et, de nyártól átveszi az első csapatot.
Voltak emberek, akik mások mellett tették le a voksukat… Többen úgy gondolták, hogy talán jobb lenne egy tapasztalt szakember, a legesélyesebb Mourinho volt. Megkerestük őt, beszélgettünk, végül azt mondta, ha Pep elvállalja a felkérést, ő nem akarja elvenni tőle a lehetőséget. A döntésünk végül helyesnek bizonyult, a klub történelmének legszebb fejezete kezdődött. Pep Santpedorban született, saját nevelésű játékos. Johan idejében került az első csapathoz, részese a Dream Team sikereinek, BEK címet szerzett a Wembley-ben, a Barça csapatkapitánya lett, majd újabb bajnoki győzelmeket ünnepelhetett. Azután Barça B edzője lett, majd az első kerettel elérte, hogy minden idők legjobb csapataként említhessük őket. Mert ez a Barça történelmének legjobb csapata! Pep nagyon sokat tett azért, hogy most a klub a világ legjobbja lehessen. Ez egy fantasztikus történet, ráadásul még nincs vége.
(Egy telefonhívás félbeszakítja a monológot. Rövid szünet után folytatja.)
Szeretnék még valakiről beszélni, akinek talán nem ismerjük annyira az érdemeit. Egy ideje már a keret tagja Manel Estiarte. Az egyik legfontosabb sikere az volt, hogy nagyon közel került a játékosokhoz és ez hatalmas segítség volt Pepnek. Manel kiváló pszichológus, az érzelmi intelligencia mestere, ez a rendkívüli képessége a sikerek egyik kulcsa. Nem hálát vár ezért cserébe, csupán végzi a dolgát. Mi a titka? Megőrzi az örökségünket, nem engedi, hogy bármilyen vita, vagy probléma megtörje a csapat dinamikáját. A csapat egy bevehetetlen szentély és Manel az egyik kulcs ebben. Én nagyra értékelem ezt és fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy milyen hatalmas munkát végez. Sok címet szereztünk már, ő nagyon fontos szereplő abban, hogy ne omoljon össze mindez. Az egyik legfontosabb személy, ez biztos.
Gondolod, hogy a város leglátogatottabb múzeumát egy elítélt adócsalóról kell elnevezni? (A kérdés utalás Nuñez elnök kétes üzelmeire, illetve arra, hogy Rosell bíróság elé citálta Laportat hűtlen kezelés és adócsalás vádjával – a szerk.)
Húúúúúú ... Az én hivatali időmben visszatértünk az eredeti elnevezésre, egyszerűen „Museu del FC Barcelona” volt. A mostani vezetés azt a döntést hozta, hogy visszaveszik és használják az előző nevet (President Nuñez Museum - a szerk.). Én azt gondolom, hogy egyetlen fontos dolgunk van, emlékezzünk az alapítókra, de ezen túl kerüljük a személyi kultusz jeleit. (Utalás arra, hogy Nuñez huszonkét éven keresztül ült a klub elnöki székében, ez idő alatt többek szerint túl nagy hatalmat harcolt ki magának – a szerk.)
Az RCD Espanyol mit jelent az FC Barcelona számára? Ellenség? Szövetséges?
Az ellenfél lesz a legjobb megfogalmazás.
A Real Madrid?
Közvetlen rivális. A sportban mindig és mindenkor.
A többi katalán klub? Penya, Reus, Granollers, Santa Coloma ...?
Ezeknek a kis egyesületeknek szükségük van a Barçára az életben maradáshoz. Együtt kell működnünk velük, meg kell adni számukra az elismerést. Amennyire lehetséges, segítséget kell adnunk nekik, mert szerencsére a legtöbb ember úgy gondolja, a Barça Katalóniát képviseli.
Mit gondolsz, van jó dolog is a Barcelona új vezetésében, vagy csak rossz dolgokat tudsz mondani?
A jó az, hogy bármi történik, az nem érinti hátrányosan a sportprojektet. Sikerült jól folytatni a munkát, a klub sikeresebb, mint valaha. A csapat megnyerte a Bajnokok Ligáját és ez nagyon fontos, mert ezt a legnehezebb elérni. Nagyon nehéz! Mi a rossz? A hálátlanság és az átláthatóság hiánya.
Te vagy a Barça történelmének legjobb elnöke?
Én? Ezt nem nekem kell eldöntenem. A Barcelona valaha volt legjobb elnöke Joan Gamper, számomra az volt kiváltság, hogy a legjobb időszakban vezethettem a klubot. Több sikeres időszak is volt már a történelemben: az ötkupás csapat, a Dream Team és persze a hatkupás csapat és a 2-6 a Bernabéuban. Ezek mind egyaránt fontos időszakok.
Üzbegisztán vagy Katar? (Utalás a felvetődött lehetséges szponzorokra – a szerk.)
Katalónia
Eto’o vagy Ronaldinho?
A Barça összes játékosa.
Núñez vagy Gaspart? (A Barça két korábbi elnöke – a szerk.)
Gaspart közelebb áll a klubhoz. Miután a Spanyol (Labdarúgó) Szövetség alelnöke lett, mindig kész volt segíteni minket. Nagyon hasznos volt számunkra, hogy a Szövetség tagjai között egy culé is volt. Núñez, legalábbis az én elnökségem alatt nem jelent meg és rendszeresen visszautasította, amikor felkértük, hogy segítsen a döntésekben és az intézményi eseményekben. A Barçára való tekintettel jobb lett volna egy másik hozzáállás.
Florentino vagy Calderón? (A Madrid két elnöke Laporta hivatali ideje alatt – a szerk.)
Madridban sokszor jártam elnökségem alatt, Calderónnal nagyon jó volt az intézményi kapcsolatunk és Florentino alatt is. Én megpróbáltam optimalizálni erőforrásainkat, igyekeztem mindig erősíteni az utánpótlás bázisunkat. Mi fizettünk azért, hogy az UNICEF logó a mezre kerüljön, ezzel segíthessük a legkiszolgáltatottabb gyerekeket a világon. A lényeg az, hogy sokat tettünk a gyermekek álmainak megvalósításáért és ezen kívül is jól alakultak a dolgaink, sok beruházást eszközöltünk a fejlődés érdekében. Sok pénzt fektettünk be a cél érdekében és sokat is dolgoztunk. A Real Madrid másként gondolkodik, ebből olykor voltak nézeteltéréseink. Nem szabad elfelejteni, hogy én katalán vagyok, így másképp látok bizonyos dolgokat. Amikor úgy érzed, mindent megtettél, hogy megpróbáld megváltoztatni mások gondolkodásmódját, akkor nem a te felelősséged, ha nem változnak. Ha tartod magad az elveidhez és az általad fontosnak vélt értékekhez, akkor minden rendben lesz.
Említetted, hogy az átláthatóságot hiányolod legjobban a jelenlegi vezetésben. Mire utaltál ezzel?
Ezek az urak a Barça legjobb időszakában kapták kézhez az irányítást. Sportszakmailag, gazdaságilag, társadalmilag is most van a csúcson a klub. A növekedés látványos, például 105.000-ről 175.000-re emelkedett a támogatói tagság. Tehát a lényeg nem abban van, hogy a katari pénz létszükséglet volt, itt kell lennie néhány titkos megállapodásnak a szponzori szerződésben. Rosell azt ígérte, a tagság elé tárja az indokokat, hogy miért szükséges a mezünket pénzzé tenni. Azt mondta, elmagyarázza, miért szükséges ez a szerződés a klub számára. A Barça nem küzd pénzügyi válsággal, ez nyilvánvaló! Az anyagi helyzet ugyanaz, mint amikor mi voltunk a klub ügyvezetői. Elértük a legjobb szerződést a sportfelszerelések és az audiovizuális jogok piacán is. 40-140 millió euró közötti összegekről beszélek éves szinten, amik bevételként jelentkeznek. Touré eladásával várhatott volna még, de eladta már július 1.-jén. Miért? Talán titokban megegyeztek a játékos ügynökkel?
Nincs pénz? Megvette Adrianot, Afellay-t, Mascheranot, Sánchezt! Egy év alatt a játékos eladásokkal együtt csak az átigazolásokban megfordult 150 millió euró a klubnál. És ehhez képest Katar ad 30 milliót? Ez nagyon kevés. A klub történelmében egészen eddig az elnökségig elértük azt, hogy egyedül az UNICEF jelenjen meg a mezeken. Ezzel a Barça csapata egyedülálló volt a világban, most pedig már csak egy a sok közül. Hogyan kellene kezelnem ezt? Hogyan kellene beszélnem erről? Mindössze 30 millió euróról beszélünk, ami nem magyarázza meg, hogy mi van elrejtve a katari megállapodásokban. A vezetőség magyarázza el, hogy miért tette ezt! Erre a tettre nincs bocsánat! Hol vannak a vezetők? Miért nem beszélnek? A legalapvetőbb feladatuk az lenne, hogy biztosítsák a tagok számára az átláthatóságot! Hol a fenében van ebben a folyamatban az átláthatóság irányelve?
Forrás: www.jotdown.es
