Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de bennem elsősorban élvezetesként marad meg a tegnapi meccs. Persze az is a szurkolás egyik formája, ha a magabiztos előny birtokában az ellenfél totális tehetetlenségét látva a késő esti órákban pillanatokra bealszik a Barça szimpatizáns. De mégis csak jobb az, ha van ok felugrálni az ülő,- és fekvőalkalmatosságokból, miközben különböző hangok kibocsátásával folyamatosan minősítjük a meccs eseményeit. Nyilván nem nagy öröm, hogy egy kihagyott tizenegyes miatt bukott a három pont, de végre volt okunk szorítani a csapatért, izgulhattunk egészen az utolsó percig, és nem csak azt láthattuk, hogy fél óra foci után mindkét csapat legszívesebben hazamenne aludni. Egyebek a hajtás után. A francba.
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de bennem elsősorban élvezetesként marad meg a tegnapi meccs. Persze az is a szurkolás egyik formája, ha a magabiztos előny birtokában az ellenfél totális tehetetlenségét látva a késő esti órákban pillanatokra bealszik a Barça szimpatizáns. De mégis csak jobb az, ha van ok felugrálni az ülő,- és fekvőalkalmatosságokból, miközben különböző hangok kibocsátásával folyamatosan minősítjük a meccs eseményeit. Nyilván nem nagy öröm, hogy egy kihagyott tizenegyes miatt bukott a három pont, de végre volt okunk szorítani a csapatért, izgulhattunk egészen az utolsó percig, és nem csak azt láthattuk, hogy fél óra foci után mindkét csapat legszívesebben hazamenne aludni. Egyebek a hajtás után. A francba.
Évek óta szólnak arról a párbeszédek, hogy a spanyol bajnokság unalmassá lett a két nagy dominanciája miatt: a Barça és a Madrid lejátssza a maguk párharcát, a többiek meg marakodnak a koncon. Marha könnyű a biztos előny birtokában azon merengeni, milyen jó is lenne, ha a spanyol csapatok képesek lennének beteljesíteni a bennük rejlő lehetőségeket, ezzel pedig nyíltabbá tennék a bajnoki cím sorsát. Tegnap este láthattunk egy kicsit abból, milyen is lenne (milyen is volt!) az időszak, amikor pontvesztések jellemezték mindegyik csapat útját és nem tudhattuk már augusztusban, hogy végül vagy a Real, vagy a Barcelona nyeri meg a címet. Olyat nem írhatunk le, hogy unalmassá váltak a Barça meccsei az utóbbi időszakban (hopp, mégis megtörtént), de tény, hogy a tegnapi meccs végre csempészett komoly izgalmakat az életünkbe. Nem tudom már, mikor volt ezt megelőzően az utolsó alkalom, minden esetre én tegnap este bizony felugráltam, levegőbe kapkodtam-csapkodtam és mindenféle „…sssza meg”, „affene”, „…csába” hangeffektekkel kísérve néztem végig a meccset. Ebből a szempontból mindenképpen pozitív volt a tegnap esti történések folyamata, még akkor is, ha ez alkalommal a „na végre bement!” nem hangozhatott el. A francba.
Ami kevésbé volt pozitív, az nyilván a végeredmény, illetve a hogyan. Pep időben (=még a meccs előtt) szólt, hogy a Sevilla védekezésben hihetetlenül erős csapat, aki nem hitte el neki, utólag vessen magára. Van egy olyan mondás, mely szerint, ha a sors citromot adott neked, készíts belőle limonádét: a Sevilla számára se maradt más, mint a tökiggázon védekezés, így ők ebből hozták ki a maximumot. Jól is tették a dolgukat és meg is voltak a játékosaik, akik képesek voltak azt az egyéni pluszt megadni, ami elengedhetetlen bármilyen csapatsportbeli sikerhez. Én Cáceres-t emelném ki, aki most már sorozatosan felszívja magát ex-csapata ellen és emlékezetem szerint tegnap este nem volt képes mellette senki emlékezeteset alkotni. Másik figyelemre méltó játékos Medel volt, akit én a chilei válogatottban kedveltem meg, őstípusa a legkiválóbb szűrő középpályásoknak. A meccs hőse pedig Javi Varas lett, aki talán élete meccsét játszotta tegnap este, sajnos éppen a mi bosszúságunkra. Nagyon jó volt ez a Sevilla egységként is, néhány pillanaton kívül nem is látszott reális esély a Barça számára nyerni ezt a meccset. A francba.
Pár szót taktikáról is, mert érzékelhető némi tendencia a Barça játékában. Az idei évre szerintem kiváló megoldást választott azzal Pep, hogy a csapat középső támadót nem áldoz be, hanem a középen lendületből befutó középpályásokban reméli megoldani a góllövést. Nem véletlen, hogy Cesc ilyen eredményes tudott lenni, az sem, hogy Xavi tőle szokatlan módon gólokat lő, és Iniesta és Messi is folyamatosan ezt játssza, bár náluk ez nem újdonság. Az ilyen apró módosítások képesek lendíteni a csapaton, de jelenleg úgy látszik, Pepnek nemigen van hova fejlődnie taktikailag. Legalább részben a saját csapdájában van a csapat, mégpedig azért, mert a labdatartás nem csak egy taktikailag megvalósítható elképzelés, hanem az egész játék alfája és omegája. Mindjárt kicsomagolom, mire gondolok és világosabbá válik ez a mondat. A totális fociban a nagyarányú labdabirtoklás nem csak arról szól, hogy technikailag tökéletesre csiszoljuk a játékosokat, aztán élünk a helyzeti előnnyel és kihozzuk eredményességben a maximumot abból, amit a csapat és az egyéniségek egyvelege képes adni. A Barça számára a labdatartás az egyetlen és legfontosabb eszköz arra, hogy a csapat védekezhessen, mert ha nem lenne meg, ezt az alacsony és fizikálisan relatíve nem erős keretet több csapat is képes lenne legyőzni. A Barça nem válogathat a taktikai elképzelések között, mert vagy ezt játssza, vagy tömegével kapja a gólokat és veszti el a meccseket. Viszont azzal, hogy egyre dominánsabb és szélsőségesebb a labdatartás, még az eddigieknél is jobban benyomja csapat az ellenfeleket a saját kapujuk elé, abból meg az ilyen meccsek lesznek, mint a tegnapi is. A francba.
Az már nem újdonság, hogy a csapat védővonala a felezővonalnál helyezkedik, mert annyira feltolt és ezzel együtt leszűkített a játéktér. De tegnap este ez a félpályára szorított játék inkább állt közel a Sevilla kapujától körülbelül harminc méterre korlátozott területre és ezt - ahogy láthattuk tegnap este - már fizikai képtelenség pontosan átjátszani. A Barça játékosai technikailag az egész világ futballmezőnye felett állnak, mégis van határa annak, mit képes kezelni egy-egy játékos. Tegnap este több alkalommal is láttam jeleneteket, amikor Barça játékos konkrétan lőtt passzal továbbított labdát az alig néhány méterre álló társnak. Ámuldozhatunk azon, milyen szélsőséges helyzetekben képesek a támadóink a labdát lekezelni és irányítani, de tegnap este átléptünk egy olyan határt, ahol már nem megoldhatók ezek a kiélezett szituációk. Sok hibás passz, sok elemi technikai hiba formájában jelentkezett ez a probléma, ráadásul a kiugratások is elsősorban a miatt voltak sikertelenek és pontatlanok, mert egyáltalán nem maradt terület - és ezzel együtt idő – jó időzítéssel és erővel meglőtt labdákkal indítani a társakat. A francba.
A jövőre nézve talán érdemes lenne megoldást találni arra, hogy miként lehetne kisebb nyomás alatt tartani az ellenfeleket úgy, hogy a csapat dominanciája is megmaradhasson, és talán jobban feltörhetővé válnának a védekezésben erős ellenfelek.
Egyenként:
Valdés – Az előző hetekhez képest tegnap este volt tennivalója, nem is kevés. A közeli Navas lövés kivédése bravúros mozdulat volt, Abidal rövid hazaadásánál, emellett legalább további két alkalommal jó kifutással bizonyította, hogy nagyon együtt él a játékkal. - 7
Alves – Egy szóval minősítve: gyenge. Bővebben kifejtve a tegnap este és az utóbbi időszak teljesítményét: ennél lényegesen többet kell(ene) mutatnia ahhoz, hogy a jó játékos kategóriába sorolhassuk. Védekezésben talán elfogadható a játéka, de amikor az egész csapat az ellenfél térfelén focizgat, akkor a minimum az lenne, hogy jó egyéni megoldásokkal lendítsen a csapaton. Egyre inkább azt érzem rajta, hogy a tavalyi jó őszi időszakot elsősorban Pedronak, másodsorban pedig Messinek köszönhette, nélkülük nem tud jelentős figura lenni. Az a Navas-nak adott „gólpassz” meg konkrétan ritkasz@r megoldás volt. - 5
Mascherano – Részéről ez ismét egy olyan produkció volt, ami után az elismerés hangján szólhatunk róla. Nálam eljutott arra a szintre, hogy egy pillanatig nem aggódom, ha 1-1-ben kell levédekeznie bárkit, magabiztos, meggyőző, elsöprő lendületű. Sok dolga ezúttal se volt, de megfizethetetlen kincs egy ennyire stabil és megbízható játékos a csapat játékában. Ez a sok pofázás azonban kétélű dolog: egyrészt jelzi, hogy mennyire motivált, másrészt viszont feleslegesen gyűjtögeti a sárgákat vele. - 7
Abidal – Alves-nél és nála is észrevehető volt pillanat, amikor túlzottan is „barçásan” akartak megoldani szituációkat. Nagyon jó dolog az, hogy a védelem mindig törekszik a kontrollált labda kihozatalra és nem vagdossák előre vaktában a labdákat, mert ez nyilván alapja a labdatartó játéknak. De ahogy tavaly Piqué is „megtanulta felismerni a pillanatokat”, amikor nincs idő sz@rakodni, neki se ártana olykor inkább egyszerű megoldást választania. Kevés feladata volt, hiba nélkül lehozta a meccset, olykor még támadásban is észrevehető volt. - 6
Adriano – Ha így folytatja tovább, elkönyvelhetjük az "év felfedezettje" kategória győzteseként, de biztos, hogy máris a jelöltek közé került. Az első félidő két legígéretesebb helyzetének közvetlen mozgatórugója volt, a Villa helyzet előtt pedig a felismerés, hogy kapura lövés helyett még egy jó testcsellel elküldi a védőjét, és a 16-oson belül még pontosan leteszi a labdát lövésre, a meccs legszebb jelenete lett. Ő megtett mindent a győzelemért. - 7
Keita – Ez megint egy szokásos semlegesen-semmilyen-színtelen-szagtalan-élvezhetetlen-haszontalan akármi volt. Egy alkalommal biztosan emlékszem fontos szerelésére, mert még fel is tűnt, hogy végre tett valami hasznosat. Meg talán egyszer támadásban jól vett részt a labda előre mozgatásában, ezen túl aztán megint semmi. Ráadásul ez nem is az a meccs volt, ahol különösebben nyerni kellett volna a középpályát, és nagy erőket kellett volna mozgósítani az ellenfél beszorítása érdekében. Itt most minden lehetőség adott lett volna számára valami emlékezeteset alkotni, de meg se lepődünk azon, hogy ezúttal se sikerült. - 5
Xavi – Mivel elsősorban ő szokta biztosítani Messit, az argentin indiszponált játéka jelentősen behatárolta a lehetőségeit. Alaphelyzetben számíthatna arra, hogy relatíve kevés energiát kell erre fordítania, tegnap este azonban szinte nem volt olyan pillanat, amikor kiszabadulhatott volna ebből a kötött pozícióból, ráadásul még Keita esetleges hibáira is neki kellett készenlétben maradnia. Mivel az ideje legnagyobb részét ez a védekező játék kötötte le, nem tudta azt a pluszt se hozzátenni a támadójátékhoz, ami nagyon kellett volna. A labdajáratásban már szokásosnak nevezhetjük a tökéletességét, a kis területre beszorult játék miatt ismét megcsodálhattuk azt, milyen döbbenetes, ahogy a labdát fedezni képes. Kár, hogy ezúttal nem tudott igazán jelentősen lendíteni a csapaton a fent említett okok miatt. - 6
Thiago – Részéről az előző hetekhez képest ez egy nagyon korrekt teljesítmény volt. Ahogy Keita nem tudott élni a lehetőséggel, hogy a középpálya több energiát fordíthatott a támadásokra, ő annál inkább. Többször is nagy okosságokat játszott, akár bemozgásokkal, akár gyors kényszerítőkkel és ezen az irtózatosan leszűkített területen élmény volt nézni, ahogy érti és érzi a csapat játékát. Ő volt az egyetlen, aki ráadásul távoli lövéssel is próbálkozott, jobb lett volna, ha Messi nem "lebeszéli ezekről", hanem hagyja, hogy a második hullám próbálja meg minél gyakrabban kilépésre késztetni az ellenfél védőit. - 6
Iniesta – A csapat egyik legjobbja volt, ez nem is lehet kérdés. Újra és újra csak ámuldozik az egyszeri szurkoló azon, milyen váratlan megoldásokkal képes elküldeni bárkit a fenébe, akár egyetlen testcsellel. Remek ütemben megtolt labdákkal képes betörni lehetetlen helyeken, a 11-es is az ő érdeme volt. Mindenhol feltűnt, mindenhol észrevehető volt, motorja és lelke volt a tegnap esti támadójátéknak. Nem rajta múlt, hogy végül nem sikerült begyűjteni a három pontot. - 7
Messi – Az indiszponált a leginkább találó szó arra, amit tegnap este produkált. Iszonyatos mennyiségű eladott labda, rossz ütemben megtolt és erőtlen indulások, könnyen levették a pályáról. Ha nem is azt várom el tőle, hogy egy személyben mentse meg a csapatot az ilyen helyzetekben, azért pluszt hozzáadni az összjátékhoz lehetne. Értékelem, hogy bevállalta a büntetőt, de okulva nagy világversenyek tapasztalataiból (=ha a csapat vezéregyénisége pocsékul játszik egy meccsen, a 11-est is ki fogja hagyni), inkább másra kellett volna bízni a végrehajtást. - 5
Villa – Használhatatlan volt ismét. Sajnos már meg se lepődtem azon, hogy nem csak középen értékelhetetlen a teljesítménye, de szélen is csak az alibi megindulásokból visszagurított semmikkel operál. Lehet a pálya bármelyik pontján, most már folyamatosan emberhátrányt jelent, semmi egyéni megoldás, semmi pozitívum. Én azt vélem észrevenni rajta, hogy lelassult és ez az oka annak, hogy senkit nem képes megverni 1-1-ben. Sánchez könnyedén képes lesz kijátszani őt a csapatból. - 5
Pedro – Melózott, próbálkozott, szerintem túl is pörögte magát, ez volt az oka a sok hibájának.
Busquets – Azonnal érezhető volt, mit jelent a játéka Keita-val szemben. Nehezen magyarázható számomra, miért nem kezdett.
Fábregas – Nyilván nem egy ilyen meccsen várható el tőle, hogy sérülésből visszatérve negyedóra alatt csodát tegyen. Persze azért jó lett volna, ha így tesz.
