Mivel az utóbbi időszak legtöbbet kritizált játékosa Villa lett, egy ideje elhatároztam, hogy megfejtem a legszembetűnőbb hibáját: mi az oka annak, hogy ilyen gyakran fut lesre? El is kezdtem kikeresni a jeleneteket, azonban alig pár perc után észrevettem valami érdekeset, ami lehetőséget adott arra, hogy megpróbáljam megmutatni, mit csinál Villa akkor, amikor „nem csinál semmit”.

Mivel az utóbbi időszak legtöbbet kritizált játékosa Villa lett, egy ideje elhatároztam, hogy megfejtem a legszembetűnőbb hibáját: mi az oka annak, hogy ilyen gyakran fut lesre? El is kezdtem kikeresni a jeleneteket, azonban alig pár perc után észrevettem valami érdekeset, ami lehetőséget adott arra, hogy megpróbáljam megmutatni, mit csinál Villa akkor, amikor „nem csinál semmit”.

Azt már tudhatjuk egy ideje, hogy a Barça-ban (meg komoly fizikai erőfölény hiányában minden csapatban) nagyon hálátlan poszt középső támadóként elszigetelten őrlődni az ellenfél védelmének sűrűjében. Az is nyilvánvaló, hogy játszhat bárhol, Villa helyzet kihasználási mutatója finoman szólva is pocsék, és ez az a szempont, ami miatt elsősorban kifogásolható a teljesítménye. De ugyanakkor az is igaz, hogy ezeken túl minden meccsen rengeteget melózik, főleg amikor az említett középső támadó poszton kell játszania.

Az alábbi videóban egyetlen meccs egyetlen félideje (Mallorca, 1. félidő) olyan mozzanatai vannak összegyűjtve, amikor Villa bármilyen formában aktívan játékba lép. Szerepel benne minden egyes általa észrevehetően kommunikált pillanat: amikor beindul, amikor visszalép, amikor jelzi a helyezkedését társak felé, amikor elmozgat védőket a többiek elől, vagy amikor a védekezésből veszi ki a részét. Összegezve minden olyan pillanatot kigyűjtöttem, amikor aktív részese volt, vagy szándékában állt aktív részese lenni a játéknak.

Vonjunk le megállapítást a fentiekből, a nélkül, hogy egyesével minősíteném a szituációkat, vagy összességében Villa játékát. Nem akarom „megmondani”, hogy a lehető legjobban oldotta-e meg a feladatát, se azt, hogy a társak jól reagáltak-e a jelzéseire. Azt se akarom minősíteni, hogy amikor lehetőséghez jutott, azt hogyan használta, vagy éppen nem használta ki. Ez utóbbival kapcsolatban egyébként szándékosan kiemeltem az éles helyzeteit, amelyekből kiderül, hogy egyet nagyon elrontott (a kapusba lőtte 1-1-ben), kétszer társnak akarta visszajátszani a labdát, egyszer pedig megcsúszott.

Számomra ebben az összeállításban egyetlen dolog volt fontos: Villa mindössze egyetlen félidő alatt 40 alkalommal lépett játékba, vagy jelezte egyértelműen a szándékát a játékba lépésre. Ha a 45 perces játékidővel visszaosztom, már úgy se lesz rossz mutató, viszont a Mallorca meccs 1. félidejének effektív játékperce 32:24 volt. Ebből pedig az derül ki, hogy, Villa minden egyes percben 1,2 alkalommal vett részt aktívan a csapat játékában.