A címet ezúttal (is) meccs közben-után fabrikáltam magamban, én ezt a két szót találtam megfelelőnek leírni a látottakat. Ez a gondolat a „Büszkeség és balítélet” könyvcímből jött, amelynek lelkiismeretesen utána is néztem a wikin, mert eddig csak a címét tudtam, a sztorit viszont nem. Baromi izgi(s), íme egy rövid részlet az ismertetőből:

„Amikor Mr. Darcy váratlanul megkéri Elizabeth kezét, ő a fejére olvassa összes gőgjét. Ám a bűnök egy része alaptalannak, más része pedig teljesen érthetőnek mutatkozik. Elizabeth lassan ráébred arra, hogy mekkora belső csatát vívhatott Mr. Darcy, míg végül eljutott addig, hogy megkérje a kezét. A felismerés, hogy a férfi valóban szerette, elkeseríti. Nagybátyjával és nagynénjével hosszabb utazást terveznek, mivel azok látják Elizabeth gyötrődését. Az úton betérnek Pemberley-be Mr. Darcy birtokára. Mr. Darcy mindent megtesz, hogy bizonyítsa Elizabethnek, mennyire tévedett, amikor gőgösnek, büszkének nevezte. Lizzy szerelmes lesz.”

Ha volt olyan, aki lelkiismeretesen átrágta magát ezen a zagyvaságon, legalább kettő darab következtetésre kellett, hogy jusson:

1.    A foci sokkal átláthatóbb, mint a XIX. századi romantikus szépirodalmi művek cselekményvonala!
2.    Sokkal jobb egy vesztes Barça meccset megnézni, mint ilyeneket olvasni napi tizenkét órában!

Mivel nem akarom, hogy Barcelona szurkolók tömegei gyötrődjenek álmatlanul, azon aggódva, mi lesz a főszereplők sorsa, gyorsan közlöm, hogy "full happiend" és "neverending ájlávjú" a vége. Ellentétben a tegnapi meccsel, mert abban számunkra elég kevés volt a "happi".

A címet ezúttal (is) meccs közben-után fabrikáltam magamban, én ezt a két szót találtam megfelelőnek leírni a látottakat. Ez a gondolat a „Büszkeség és balítélet” könyvcímből jött, amelynek lelkiismeretesen utána is néztem a wikin, mert eddig csak a címét tudtam, a sztorit viszont nem. Baromi izgi(s), íme egy rövid részlet az ismertetőből:

„Amikor Mr. Darcy váratlanul megkéri Elizabeth kezét, ő a fejére olvassa összes gőgjét. Ám a bűnök egy része alaptalannak, más része pedig teljesen érthetőnek mutatkozik. Elizabeth lassan ráébred arra, hogy mekkora belső csatát vívhatott Mr. Darcy, míg végül eljutott addig, hogy megkérje a kezét. A felismerés, hogy a férfi valóban szerette, elkeseríti. Nagybátyjával és nagynénjével hosszabb utazást terveznek, mivel azok látják Elizabeth gyötrődését. Az úton betérnek Pemberley-be Mr. Darcy birtokára. Mr. Darcy mindent megtesz, hogy bizonyítsa Elizabethnek, mennyire tévedett, amikor gőgösnek, büszkének nevezte. Lizzy szerelmes lesz.”

Ha volt olyan, aki lelkiismeretesen átrágta magát ezen a zagyvaságon, legalább kettő darab következtetésre kellett, hogy jusson:

1.    A foci sokkal átláthatóbb, mint a XIX. századi romantikus szépirodalmi művek cselekményvonala!
2.    Sokkal jobb egy vesztes Barça meccset megnézni, mint ilyeneket olvasni napi tizenkét órában!

Mivel nem akarom, hogy Barcelona szurkolók tömegei gyötrődjenek álmatlanul, azon aggódva, mi lesz a főszereplők sorsa, gyorsan közlöm, hogy "full happiend" és "neverending ájlávjú" a vége. Ellentétben a tegnapi meccsel, mert abban számunkra elég kevés volt a "happi".

Kezdjük máris a legfontosabbal: nincsen baj és nincsen tragédia! Nem azt mondom, hogy a boldogság leírhatatlan tömegű hullámai borzongatták újra és újra a szívemet-lelkemet, a tegnapi játékot és a végeredményt látva, de ismétlem: nincsen baj! Azt se mondom, hogy „én megmondtam” (pedig tényleg!, ott van a blog harmadik posztjában), csupán azt, hogy ne az elmúlt három szezon legyen a kiindulási alap, amikor a csapatot minősítjük egy ilyen meccs után. Megkísérlem minél világosabban megfogalmazni: NEM az a normális, amit a Barcelona első számú csapata az elmúlt három szezonban tizenöt emeletes tortaként átadott a szurkolóinak! Mert az NEM elvárható alapszint, hogy egy futballcsapat éveken keresztül rommá gyalázza a saját szűkebb környezetét (Spo.), ezen túl pedig széjjelcsap mindenkit, aki világszerte az útjába kerül!

Az lenne/lett volna a normális, ha a spanyol bajnokság szépen elcsordogál a saját medrében, lettek volna tömegével keresztbeverések (amúgy voltak, csak nem a Realt, meg a Barcát kapták el), aztán meg az utolsó három fordulóban három-négy bajnokesélyes is azon tülekedett volna, hogy végül ki lesz a befutó. Az lenne/lett volna normális, ha nincsen hatkupás csapat, és az lenne/lett volna normális, hogy a BL-nek nem éveken keresztül toronymagas esélyese egy személyben a Barcelona, „aki” ráadásul a háromból kétszer meg is nyeri azt. A felvetett gondolatok tükrében, remélem, mindenki lehiggadt és már nem a csalódottság (esetleg düh, bosszúság) szemüvegén keresztül nézi a csapatot, így pedig kedvemre leugathatom az egész mocskos lusta bandát!

Szívesen írnék a tegnapi taktikáról, ha lett volna. Ami nekem átjött, az volt, hogy egy átláthatatlan katyvaszban lézengenek a fiúk, ahol senkinek nincs se posztja (na jó: VV volt a kapus), se feladata (na jó: védők védekeznek, a többiek gólt lőnének), se célja (menjünk inkább haza?), se elképzelése (na ez már tényleg nem volt!) arról, mit és hogyan kellene csinálni. Illetve egy dolog feltűnt: az első félidőben nem alkalmaztuk a szélső támadók intézményét, ezzel pedig egyetlen tollvonással (jó ez a szó egyáltalán ide?) totálisan ki is nyírtuk a támadójátékot.

Rejtély számomra, hogy Pep miért gondolta ilyen kiegészítő funkció nélkül felküldeni azt a csapatot, amelyiknek egyébként is az a(z egyik) legnagyobb problémája, hogy csak a pálya középső tizenöt méterén tudja elképzelni támadások vezetését. Fel nem fogom, miért jó az, hogy egy tökig beszorított ellenfelet még arra se késztetünk, hogy legalább néhány métert mozogniuk kelljen oldalirányban? A területvédekezésnek amúgy is az a lényege, hogy leszűkítik a területet a támadók előtt, így azok meg majd csak elakadnak a tömegben. Ehhez képest miért jó a támadó csapatnak önszántából még inkább összenyomni az előtte álló falat? Ez olyan titok, ami valószínűleg soha nem derül ki, de nyilván mindenkinek átjött, hogy a legnagyobb probléma nem ez volt.

Nem fogom leírni azt, hogy ez egy jókor jött vereség volt (illetve mégis leírtam, de ez csak a bekezdés felvezetése miatt van), és azt se fogom mondani, hogy ettől majd felébrednek a fiúk (illetve mondtam, de ez még mindig a felvezetés). Azért nincs értelme ilyeneket mondani, mert ha az idén kapott idegenbeli pofonok után nem ébredtek fel, mitől lenne ez a pillanat inkább katarzis, mint a korábbi figyelmeztető jelekkor (milyen egy hülye szót írtam ide!)?

Persze nem zárom ki azt, hogy valami pozitív irányba mozdulhat a fejekben a vereség hatására, de jelen állás szerint egy BL döntőn kívül ezt a csapatot különösebben semmi nem hozza lázba. Viszont addig meg el is kellene jutni, mert csekély az esély kijárni azt, hogy a csapatnak csak a döntőben legyen szükséges tiszteletét tennie. És persze ugyanez áll a bajnokságra és a kupára is. Verhetjük az összes jelentős spanyol csapatot akár 10-0-ra is, lófüttyöt nem számít, ha közben meg ilyen meccseken dobáljuk szanaszét a pontokat. (Na jó, azért egy tönkrevert Madrid bármelyik évben képes némi gyógyírt adni a sikertelenség okán sajgó Barcelona szurkoló szíveknek.) 2012 májusa persze még hűdenagyon messze van, így nem tudjuk kiosztani a 2011/12-es szezon serlegeit, de nem árt felkészülni gondolatban arra, hogy ezúttal a Barçának esetleg nem jut majd semmi. Viszont!

Visszatérve a kiinduló gondolat(om)hoz (nem Elizabeth és Mr. Darcy szerelmi életéhez! Ami utána van, ahhoz!): Vereséget szenvedett tegnap a csapat úgy, hogy az esélyek egyértelműen mellettük voltak! ’Oszt akkó’ mi van? A csapat fásult volt, erőtlen, ezzel együtt önmaga okozta bajt! ’Oszt akkó’ mi van? Előfordulhat, hogy a Barcelona végül nem nyer semmilyen címet az idén! ’Oszt akkó’ mi van? Előfordulhat, hogy a csapat legnagyobb riválisa sikeresebb szezont zár majd, mint mi! ’Oszt akkó’ mi van?

Nem folytatom, mert már én is unom, ennyi meg elég volt ahhoz, hogy a mondandóm lényege világos legyen: az idei évre sem egészítették ki a futball szabálykönyvét olyan paragrafussal, melynek értelmében a Barcelonának alanyi jogon jár a győzelem.

Egyéni értékelő:

Valdés – egy újabb meccs, amikor szinte semmi dolga nem volt néhány kifutáson, meg labdázgatáson kívül. A gólt nem szándékozom a nyakába varrni, eddig úgy néz ki, hogy a „rúgjunk többet, mint kapunk” szellemében akarunk az idén focizni, ahhoz meg nem keveset kell bekapni, hanem minél többet rúgni. Más kérdés persze, hogy a meccseket a támadók nyerik, a címeket viszont a védelmek. – 5

Alves – az első félidőben én egyértelműen a jobb oldali szélső támadó hiányának tudom be, hogy az ő játéka is kilátástalan volt. Próbálkozott Messivel összjátszani, csak hát szabad terület hiányában és a szemben álló embertömegen keresztül képtelenség volt bármi emlékezeteset alkotni. Annyit azért megjegyeznék, hogy ő nem játszott a BL-ben, így ha másoknál esetleg indok is lehetett a fáradtság állapota, neki annál inkább pluszt kellett volna adnia a csapatnak. - 3

Piqué – egy ilyen magasan beívelt szögletből kapott gólnál a védelem minden tagja megtalálható „bűnösként”, mert nyilván rosszul lettek leosztva a feladatok. Mivel ő pedig a csapat egyik „magasembere”, hát jó eséllyel meg tudta volna előzni a bajt. (Más kérdés, hogy a gólszerzőnek nem felugrania, inkább lehajolnia kellett a fejesnél.) Ugyanakkor meg az igazi probléma nem a bekapott gól volt, sokkal inkább az impotens (támadó)játék. - 5

Abidal – szintén nem gondolom azt, hogy személyében a bűnbakot találtuk volna meg (amit egyébként nem is keresünk), mert ezen a meccsen a Getafe nem tudott tompítás nélkül számolatlan alkalommal átrobogni a védelmen. Inkább az történt, hogy bejött egy kis csapat „védekezzünk, aztán hátha lesz egy szabadrúgás, vagy szöglet, ami beakad” elmélete. - 5

Maxwell – mivel ő is szélső védő, egy kicsit legalább meg kell találni, mint hibaforrást. Ha már az egész meccs az ellenfél térfelén zajlott, akkor a minimum lett volna, hogy bármi emlékezeteset alkosson támadásban. Ez nem így volt nála sem, de annyit azért pozitívumként értékelek, hogy legalább az oldalán megfogta a kósza ellentámadásokat, ami előrelépés az ő esetében. - 3

Xavi – amióta az ő posztja elkezdett össze-vissza rugalmas lenni, a csapat játéka is átalakul(óban van), így pedig elég nehéz értékelni a szerepét. Tegnap felismerhető volt, hogy jellemzően a megszokott feladatkörében játszott, részben ez adta azt, hogy az ellenfél közel nem tudott annyira jól kontrát játszani, mint amit mostanában olykor „megengedünk magunknak”. Mivel mi is a pontrúgásokban bízhattunk leginkább, a csapat hiányossága, hogy nincs valóban kiváló szabadrúgás-lövőnk. Nála éreztem az szándékot, az akarást, sajnos az értékelőben ezúttal ennek kell a leginkább pozitív szempontnak lennie. - 6

Busquets – nagyon kijött a meccsen, hogy mennyit számít a jelenléte a pályán, összevetve például a Milan meccsel. A feladatköre sokkal közelebb állt az irányítóhoz, mint a szűrőjátékoshoz és alapvetően nem is csinálta rosszul a dolgát. Ahogy mindenki, persze ő is elszórt nagyon sok átadást és nála is mínusz, hogy nem játszott a hétközi meccsen, tehát erőnléti gondjai nem lehettek. Az utóbbi időben bennem felmerült a gondolat, hogy mi lenne, ha benne keresnénk Xavi jövőbeni utódját? - 5

Thiago – én azt gondolom, hogy nála nagyon kijött a nehezen behatárolható feladatkör. Van bennem néha olyan érzés, hogy nagyon sokszor azért húzódik a háttérbe, mert át akarja engedni a játéklehetőséget az „öregeknek”, viszont ezzel elveszti a csapat azt az ötletességet, amit a váratlan megoldásai jelentenek. Nem tudom, hogy utasítás miatt volt-e ennyire visszafogott, mindenesetre ő lehetett volna az, aki azokat az egyéni megoldásokat adhatta volna, amit általában Iniestától remélhetünk. - 3

Alexis – egyértelműen ő volt az akarat a tegnapi fásult téblábolásban. Szinte minden épkézláb támadgatásban benne volt, igyekezett egyéni és összjátékokkal is aktív lenni. Ráadásul ő volt szinte az egyetlen, akinek be is jöttek váratlan húzásai. Ennyire lepukkadt társaságban nem az új ember kötelessége kirángatni a csapatot a bajból. - 6

Messi – természetesen őt lenne a leginkább kézenfekvő első számú bűnösnek kikiáltani, ezért meg is teszem. De nem azért, mert elvártam volna tőle, hogy tökegyedül átrobogjon az ellenfélen, hanem azért, mert tegnap is voltak pillanatok, amikor ha időben szabadul a labdától, sokkal jobban járt volna a csapat. Nem fogom itt és most eldönteni a kérdést, hogy van-e más opció, mint kivétel nélkül minden egyes támadást ráépíteni, de jó lenne szélesíteni a repertoárt, mert az ellenfelek így elég könnyen behatárolhatják, mire számíthatnak. Vagy az a baj, hogy nincs olyan formában levő támadó, akire számítani lehetne Messin kívül, vagy pedig az, hogy ez nem derül ki számunkra, mert a többiek nem kapnak valódi esélyt bizonyítani az ő árnyékában. - 3

Villa – az előzőekhez kapcsolódva, nála egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy a tyúk volt először, vagy a tojás? Lefordítva: számomra az a kérdés, hogy azért nem kap labdákat, mert „úgyis elrontja”, vagy a lehetőségeket azért rontja el, mert a sok küzdelem ellenére is csak ritkán kap labdákat? Az mindenesetre nagyon látszik rajta, hogy folyamatosan rossz döntéseket hoz, de az is igaz, hogy amiből nem lesz gól, azonnal minősíthető rossz döntésnek. „Lövés helyett passzolni kellett volna”, „passz helyett jobb lett volna lőni” – nagyjából ezzel írható le szerintem a játéka. - 3

Cuenca – az már elég nagy baj, ha egy ennyire fiatal és tapasztalatlan játékost tudunk, vagy szükséges csereként bedobni.

Keita – Barcelona meccs elképzelhetetlen nélküle.

Pedro – nála én mindenképpen értékelem, hogy alig negyedóra kétszer is kapura lőtt. Nem fogom megnézni a statisztikákat, de szemre ezzel máris a csapat egyik legaktívabbja lett. Az ilyen fásult kilátástalanságban jó esetben az ilyen elképzelések adhatnak kiutat a csapat számára.