Ez a titulus, amellyel leginkább illetni kívánom a tegnap esti akármit és bár még csak január közepe van, szinte biztos vagyok benne, hogy kb. két hét múlva nem kell majd módosítanom az álláspontomat.

Kettő darab baj volt ezzel a műsorszámmal. Az egyik az, hogy többszörös érdektelensége okán előre sejthető volt az összkép. A másik pedig az, hogy a Barçának egyéb meccseken sincs oka négygólos előny birtokában focizni, ez meg már a 0. perctől ebből az alaphelyzetből indult. Végeredményben tipikusan olyan mérkőzést láthattunk, ahol az egyik csapat nem akart, a másik meg nem tudott tenni azért, hogy legalább alapszintű vizuális-emocionális élményt nyújtson a (mindvégig igen csendes) szemlélődő számára a program. Nem is nyújtott.

Ez a titulus, amellyel leginkább illetni kívánom a tegnap esti akármit és bár még csak január közepe van, szinte biztos vagyok benne, hogy kb. két hét múlva nem kell majd módosítanom az álláspontomat.

Kettő darab baj volt ezzel a műsorszámmal. Az egyik az, hogy többszörös érdektelensége okán előre sejthető volt az összkép. A másik pedig az, hogy a Barçának egyéb meccseken sincs oka négygólos előny birtokában focizni, ez meg már a 0. perctől ebből az alaphelyzetből indult. Végeredményben tipikusan olyan mérkőzést láthattunk, ahol az egyik csapat nem akart, a másik meg nem tudott tenni azért, hogy legalább alapszintű vizuális-emocionális élményt nyújtson a (mindvégig igen csendes) szemlélődő számára a program. Nem is nyújtott.

Szerintem mindent elmond a tegnap esti Király(fi) Kupa mérkőzésről, hogy bennem a mérkőzés legemlékezetesebb pillanata az lett, amikor X Osasuna játékos BEdobás nevű műveletsor végrehajtása közben nemes egyszerűséggel KIdobta a labdát. Ez egyrészt jelzi az iszonyatos koncentrációt, amellyel mindkét csapat beleugrott a melóba, másrészt pedig nem kevés ügyesség kell ilyesmit véghezvinni.

Legjobb tudomásom szerint ugyanis egy BEdobás akkor tekinthető elvégzettnek, ha a labda az oldalvonalon kívüli pozíciójából legalább átmenetileg felveszi az oldalvonalon belüli pozíciót! Tehát az említett eseményt csak akkor nem kellett visszafújni, ha a labdába X játékos beletett akkora kiflit, hogy a játékszer pályájának haladása közben áthaladt az oldalvonal képzeletbeli függőleges meghosszabbításán és csakis azután érkezett meg lepattanás nélkül vissza az oldalvonalon túlra. Persze az is lehet, hogy a bírói hármas is olykor belealudt a meccsbe, így meg ilyen lényegtelen dolgokkal nem is voltak hajlandók vacakolni. Az mindenesetre biztos, hogy a posztba máris szép számmal termelődnek a betűk a fenti esetleírás okán.

A mérkőzés számomra másik leginkább emlékezetes jelenete az maradt, amikor Mascherano az egyik labda megszerzésére irányuló küzdelem során mind a 84 (egyes források szerint 82) kilogrammjával ránézésre 60-80 centiméteres magasságból térden ért talajt egy felugrás után úgy, hogy esését X Osasuna játékos legnemesebb testrésze fogta fel. A Függőjátszma című film egyik számomra emlékezetes mondatát (nem szó szerint) idézve: „Szar dolog a gravitáció, mi?” Az eset kapcsán azonnal bevillant a fejembe egy vicc, ami – királyfi kupa meccs révén – egyéb szálon is kapcsolódik az esethez:

A királylány éjjel átmegy a királyfihoz, megáll az ajtaja előtt és így szól: - lépésem nesztelen itt állok meztelen.
A királyfi beengedi.
Másnap a királylány megint megy a királyfihoz: - lépésem nesztelen itt állok meztelen.
A királyfi beengedi, és így  megy ez tovább heteken keresztül.
Egy nap a királyfi elmegy háborúzni, majd dicsőségek közepette hazajön.
Királylány éjjel megint elmegy hozzá, megáll az ajtó előtt és rákezd: - lépésen nesztelen itt állok meztelen.
Mire a királyfi kiszól: - kérésed már hasztalan, mert itt állok …

Persze azért némi mérkőzés is volt, csak konkrétan gyalázatos. Folyamatosan az a kettősség forgolódott az agyi tekervényeimben, hogy egyik oldalról nézve a második sor fektethetne nagyobb energiákat is a meccsbe, de ugyanakkor meg azt is gondoltam, hogy minek rohanni, ha az ellenfélnek igazából semmi szándéka nincs a következő két hétben Madriddal játszani?

Nem tudni már, hogy végül mi miatt történt, de az első félidő utolsó kb. tíz perce úgy alakult, hogy némi izgalmat is csempészett az életünkbe. Addig se késztettek véget nem érő kacajhullámokra a Barça védelmi megingásai, de a bekapott gól után még az is megfordult a fejemben, hogy ha nem következik be hamarosan a szünetet jelző sípszó, akkor érdekes is lehet a vége. A felfokozott idegi állapotom persze végül átmenetinek bizonyult, az se kizárt, hogy a végébe még kicsit bele is aludtam.

Nem fárasztom se magamat, se másokat azzal, hogy egyéni értékelővel terheljem a szervert. Pinto védett egy marha nagyot, Piqué most már minden meccsen ment egyet gólvonalról, Fontás-nak innen is küldjük jókívánságainkat, Montoyára nem emlékszem, hogy mit csinált. Mascherano legemlékezetesebb alakítását már leírtam, Pedrotól (nagyon), Thiagotól (talán), Cuencától (egy kicsit) többet vártam volna. Adriano érezhetően nincs meccsformában, Abidalt szerintem nagyon meglepte, hogy felébresztették a padon és be kellett állnia. S. Roberto lőtt egy gólt, Sánchez szintén, de egyébként ők is leginkább harmatosan játszottak.

Kevesebb, mint egy hetünk maradt, hogy eldöntsük: örülünk-e a két újabb Madrid meccsnek? De egyébként: ha örülünk, ha nem, be fog következni az esemény.