Idén januárban jelent meg Graham Hunter „Barça: The Making of the Greatest Team in the World” című könyve. Hunter a műben nem kevesebbre vállalkozott, mint megkísérli bemutatni, hogyan zajlott végbe az elmúlt négy év forradalma a klubon belül. Sajnos a könyv nincs a birtokomban, viszont találtam egy részletet ami arról szól, hogyan került közel José Mourinho a klubhoz Pep Guardiola uralkodása előtt.
Idén januárban jelent meg Graham Hunter „Barça: The Making of the Greatest Team in the World” című könyve. Hunter a műben nem kevesebbre vállalkozott, mint megkísérli bemutatni, hogyan zajlott végbe a futball forradalma a katalán óriásklubon belül. Sajnos a könyv nincs a birtokomban, viszont találtam egy exkluzív kivonatot arról, hogyan került közel José Mourinho a klubhoz Pep Guardiola uralkodása előtt.
Közel került, de nyilván mindannyian tudjuk, hogy végül nem rá esett a választás, a hajtás után pedig az is kiderül, hogy miért. Az ok érdekes, de nem meglepő.
2008 elején Frank Rijkaard edzői pozícióját veszély fenyegeti, Txiki Beguiristain sportigazgató és Marc Ingla alelnök számba veszik a lehetséges jelölteket. Egy bizonyos José Mourinho jelenleg éppen munkanélküli, ő áll a lista élén, találkozót egyeztetnek Lisszabonban.
„Mourinho zseniális bemutatót készített, amiből kiderült, hogy pontosan értette az előttünk álló kihívásokat. De nem csak a probléma felvázolása volt tökéletes, kiváló koncepciót is adott nekünk arra, hogyan végezné el a szükséges módosításokat. Normális körülmények között az anyag és az ember annyira meggyőző volt, hogy azonnal munkát ajánlunk neki. De ahogy haladt előre a beszélgetés, egyre kevésbé éreztük biztosnak magunkat” – mesél Txiki Beguiristain az eseményekről.
Ingla is megerősíti őt: „Volt egy pillanat, amikor azt mondtam neki: José, az a probléma veled, hogy túl sokat szerepelsz a médiában, és túl agresszívan kezeled a közvéleményt. Az edző alapján alkotnak képet a klubról és ez a felfogás nem illik a Barcelonához.” Azt felelte: „Tudom, de ez az én stílusom és nem fogom megváltoztatni. Emlékezz csak Van Gaalra. Az első időszakában önmagát adta és sikeres lett. De amikor másodszor visszatért, olyan lett, mint egy „anya”. Megváltoztatta a stílusát és kudarcot is vallott.”
„Összefoglalva a látogatásom Josénál alapvetően pozitív képet adott. Világos, hogy tud nagyon kellemes lenni, egy nagyon szimpatikus és kedves srác. De minél többet beszélgettünk, annál inkább rájöttem arra, hogy nem lesz képes kilépni a „Number One” szerepkörből, ráadásul képtelen másokat hallgatni és meghallgatni. A beszélgetésünk során legalább 90 %-ban végig ő beszélt.” – folytatja Ingla a visszaemlékezést.
Végül ez lett a kulcs. Ingla és Txiki egyre inkább azt érezte, hogy José nem hajlandó meghallgatni senkit, meggyőződése, hogy a tárgyalópartnerei nem tudják a helyes utat, csak ő. A vezetők szerették volna megértetni vele, hogy a testület ragaszkodik a visszafogottabb média megjelenéshez, de Mourinho úgy érezte, eleget letett már az asztalra ahhoz, hogy ne szóljanak bele a munkájába. Ragaszkodott ahhoz, hogy teljhatalmat kapjon a csapat irányításában és ahhoz is, hogy „korbáccsal tegyen rendet a klubnál”. Az elképzelése jó volt, az elvárásai világosak, azonban nem tudta azt, hogy Ingla és Txiki tarsolyában ott lapul még egy adu ász. A beszélgetés során egyre inkább meggyőződésük lett, hogy Guardiola lesz az ideális jelölt az edzői székbe. Mindketten elhagyták Portugáliát azzal, hogy még egyeztetnek a kérdésről. Mindketten tudták, hogy a csapat trófeákat nyerhetne Mourinhoval, de azt is, hogy néhány hónap után elüldözné őt a népharag.
Txiki nem tudta elképzelni Mourinhot, tudta, hogy a klub nem akar hetente agresszív szavakat hallani a médiában. Mi több, úgy érezte, hogy a Barça megpróbálja felépíteni az ellenfél tiszteletét, méltósággal viselni a kudarcokat és ezek a törékeny fogalmak pillanatok alatt semmivé lennének, ha a portugál kapná a megbízást. Több mint egy klub? Txiki úgy érezte, José azt gondolja magáról, ő az, aki több mint a klub. Biztos volt abban, hogy Mourinhoval a csapat trófeákat nyerne, de abban is, hogy rövid életű lenne a siker. Rövid életű és kétséges is. A Barcelona egy nemzetközi márka, ami magába foglal számos immateriális javat is, önmagában nem csak a díjakról szól. Egyre biztosabban érezte, hogy a sociókban ellenérzéseket ébresztene José személye.
Ferran Sorian a klub akkori általános igazgatója leírja a hangulatot, amikor Ingla és Txiki visszatértek Portugáliából. „Úgy vélték, hogy Mourinho kiválóan felkészült. Végignézték a bemutatóját, több órát beszélgettek vele, és úgy jöttek el, hogy nem ő lesz a mi emberünk. Megkérdeztem: miért? Ingla annyit mondott: egyszerűen nem kedvelem őt. Txiki ennél ésszerűbb volt, ő azt felelte: Mourinho jó lenne, de annyi problémát okozna, hogy nem éri meg.”Idén januárban jelent meg Graham Hunter „Barça: The Making of the Greatest Team in the World” című könyve. Hunter a műben nem kevesebbre vállalkozott, mint megkísérli bemutatni, hogyan zajlott végbe a futball forradalma a katalán óriásklubon belül. Sajnos a könyv nincs a birtokomban, viszont találtam egy exkluzív kivonatot arról, hogyan került közel José Mourinho a klubhoz Pep Guardiola uralkodása előtt.
Közel került, de nyilván mindannyian tudjuk, hogy végül nem rá esett a választás, a hajtás után pedig az is kiderül, hogy miért.
Az írás bizonyosságot ad, de az ok nem meglepő.
Idén januárban jelent meg Graham Hunter „Barça: The Making of the Greatest Team in the World” című könyve. Hunter a műben nem kevesebbre vállalkozott, mint megkísérli bemutatni, hogyan zajlott végbe az elmúlt négy év forradalma a klubon belül. Sajnos a könyv nincs a birtokomban, viszont találtam egy részletet ami arról szól, hogyan került közel José Mourinho a klubhoz Pep Guardiola uralkodása előtt.
Idén januárban jelent meg Graham Hunter „Barça: The Making of the Greatest Team in the World” című könyve. Hunter a műben nem kevesebbre vállalkozott, mint megkísérli bemutatni, hogyan zajlott végbe a futball forradalma a katalán óriásklubon belül. Sajnos a könyv nincs a birtokomban, viszont találtam egy exkluzív kivonatot arról, hogyan került közel José Mourinho a klubhoz Pep Guardiola uralkodása előtt.
Közel került, de nyilván mindannyian tudjuk, hogy végül nem rá esett a választás, a hajtás után pedig az is kiderül, hogy miért. Az ok érdekes, de nem meglepő.
2008 elején Frank Rijkaard edzői pozícióját veszély fenyegeti, Txiki Beguiristain sportigazgató és Marc Ingla alelnök számba veszik a lehetséges jelölteket. Egy bizonyos José Mourinho jelenleg éppen munkanélküli, ő áll a lista élén, találkozót egyeztetnek Lisszabonban.
„Mourinho zseniális bemutatót készített, amiből kiderült, hogy pontosan értette az előttünk álló kihívásokat. De nem csak a probléma felvázolása volt tökéletes, kiváló koncepciót is adott nekünk arra, hogyan végezné el a szükséges módosításokat. Normális körülmények között az anyag és az ember annyira meggyőző volt, hogy azonnal munkát ajánlunk neki. De ahogy haladt előre a beszélgetés, egyre kevésbé éreztük biztosnak magunkat” – mesél Txiki Beguiristain az eseményekről.
Ingla is megerősíti őt: „Volt egy pillanat, amikor azt mondtam neki: José, az a probléma veled, hogy túl sokat szerepelsz a médiában, és túl agresszívan kezeled a közvéleményt. Az edző alapján alkotnak képet a klubról és ez a felfogás nem illik a Barcelonához.” Azt felelte: „Tudom, de ez az én stílusom és nem fogom megváltoztatni. Emlékezz csak Van Gaalra. Az első időszakában önmagát adta és sikeres lett. De amikor másodszor visszatért, olyan lett, mint egy „anya”. Megváltoztatta a stílusát és kudarcot is vallott.”
„Összefoglalva a látogatásom Josénál alapvetően pozitív képet adott. Világos, hogy tud nagyon kellemes lenni, egy nagyon szimpatikus és kedves srác. De minél többet beszélgettünk, annál inkább rájöttem arra, hogy nem lesz képes kilépni a „Number One” szerepkörből, ráadásul képtelen másokat hallgatni és meghallgatni. A beszélgetésünk során legalább 90 %-ban végig ő beszélt.” – folytatja Ingla a visszaemlékezést.
Végül ez lett a kulcs. Ingla és Txiki egyre inkább azt érezte, hogy José nem hajlandó meghallgatni senkit, meggyőződése, hogy a tárgyalópartnerei nem tudják a helyes utat, csak ő. A vezetők szerették volna megértetni vele, hogy a testület ragaszkodik a visszafogottabb média megjelenéshez, de Mourinho úgy érezte, eleget letett már az asztalra ahhoz, hogy ne szóljanak bele a munkájába. Ragaszkodott ahhoz, hogy teljhatalmat kapjon a csapat irányításában és ahhoz is, hogy „korbáccsal tegyen rendet a klubnál”. Az elképzelése jó volt, az elvárásai világosak, azonban nem tudta azt, hogy Ingla és Txiki tarsolyában ott lapul még egy adu ász. A beszélgetés során egyre inkább meggyőződésük lett, hogy Guardiola lesz az ideális jelölt az edzői székbe. Mindketten elhagyták Portugáliát azzal, hogy még egyeztetnek a kérdésről. Mindketten tudták, hogy a csapat trófeákat nyerhetne Mourinhoval, de azt is, hogy néhány hónap után elüldözné őt a népharag.
Txiki nem tudta elképzelni Mourinhot, tudta, hogy a klub nem akar hetente agresszív szavakat hallani a médiában. Mi több, úgy érezte, hogy a Barça megpróbálja felépíteni az ellenfél tiszteletét, méltósággal viselni a kudarcokat és ezek a törékeny fogalmak pillanatok alatt semmivé lennének, ha a portugál kapná a megbízást. Több mint egy klub? Txiki úgy érezte, José azt gondolja magáról, ő az, aki több mint a klub. Biztos volt abban, hogy Mourinhoval a csapat trófeákat nyerne, de abban is, hogy rövid életű lenne a siker. Rövid életű és kétséges is. A Barcelona egy nemzetközi márka, ami magába foglal számos immateriális javat is, önmagában nem csak a díjakról szól. Egyre biztosabban érezte, hogy a sociókban ellenérzéseket ébresztene José személye.
Ferran Sorian a klub akkori általános igazgatója leírja a hangulatot, amikor Ingla és Txiki visszatértek Portugáliából. „Úgy vélték, hogy Mourinho kiválóan felkészült. Végignézték a bemutatóját, több órát beszélgettek vele, és úgy jöttek el, hogy nem ő lesz a mi emberünk. Megkérdeztem: miért? Ingla annyit mondott: egyszerűen nem kedvelem őt. Txiki ennél ésszerűbb volt, ő azt felelte: Mourinho jó lenne, de annyi problémát okozna, hogy nem éri meg.”Idén januárban jelent meg Graham Hunter „Barça: The Making of the Greatest Team in the World” című könyve. Hunter a műben nem kevesebbre vállalkozott, mint megkísérli bemutatni, hogyan zajlott végbe a futball forradalma a katalán óriásklubon belül. Sajnos a könyv nincs a birtokomban, viszont találtam egy exkluzív kivonatot arról, hogyan került közel José Mourinho a klubhoz Pep Guardiola uralkodása előtt.
Közel került, de nyilván mindannyian tudjuk, hogy végül nem rá esett a választás, a hajtás után pedig az is kiderül, hogy miért.
Az írás bizonyosságot ad, de az ok nem meglepő.
2008 elején Frank Rijkaard edzői pozícióját veszély fenyegeti, Txiki Beguiristain sportigazgató és Marc Ingla alelnök számba veszik a lehetséges jelölteket. Egy bizonyos José Mourinho jelenleg éppen munkanélküli, ő áll a lista élén, találkozót egyeztetnek Lisszabonban.
„Mourinho zseniális bemutatót készített, amiből kiderült, hogy pontosan értette az előttünk álló kihívásokat. De nem csak a probléma felvázolása volt tökéletes, kiváló koncepciót is adott nekünk arra, hogyan végezné el a szükséges módosításokat. Normális körülmények között az anyag és az ember annyira meggyőző volt, hogy azonnal munkát ajánlunk neki. De ahogy haladt előre a beszélgetés, egyre kevésbé éreztük biztosnak magunkat” – mesél Txiki Beguiristain az eseményekről.
Ingla is megerősíti őt: „Volt egy pillanat, amikor azt mondtam neki: José, az a probléma veled, hogy túl sokat szerepelsz a médiában, és túl agresszívan kezeled a közvéleményt. Az edző alapján alkotnak képet a klubról és ez a felfogás nem illik a Barcelonához.” Azt felelte: „Tudom, de ez az én stílusom és nem fogom megváltoztatni. Emlékezz csak Van Gaalra. Az első időszakában önmagát adta és sikeres lett. De amikor másodszor visszatért megpróbált alkalmazkodni. Megváltoztatta a stílusát és kudarcot is vallott.”
„Összefoglalva a látogatásom Josénál alapvetően pozitív képet adott. Világos, hogy tud nagyon kellemes lenni, egy nagyon szimpatikus és kedves srác. De minél többet beszélgettünk, annál inkább rájöttem arra, hogy nem lesz képes kilépni a „Number One” szerepkörből, ráadásul képtelen másokat hallgatni és meghallgatni. A beszélgetésünk során legalább 90 %-ban végig ő beszélt.” – folytatja Ingla a visszaemlékezést.
Végül ez lett a kulcs. Ingla és Txiki egyre inkább azt érezte, hogy José nem hajlandó meghallgatni senkit, meggyőződése, hogy a tárgyalópartnerei nem tudják a helyes utat, csak ő. A vezetők szerették volna megértetni vele, hogy a testület ragaszkodik a visszafogottabb média megjelenéshez, de Mourinho úgy érezte, eleget letett már az asztalra ahhoz, hogy ne szóljanak bele a munkájába. Ragaszkodott ahhoz, hogy teljhatalmat kapjon a csapat irányításában és ahhoz is, hogy „korbáccsal tegyen rendet a klubnál”.
Az elképzelése jó volt, az elvárásai világosak, azonban nem tudta azt, hogy Ingla és Txiki tarsolyában ott lapul még egy adu ász. A beszélgetés során egyre inkább meggyőződésük lett, hogy Guardiola lesz az ideális jelölt az edzői székbe. Végül elhagyták Portugáliát azzal, hogy egyeztetnek a döntésről. Mindketten tudták, hogy a csapat trófeákat nyerhetne Mourinhoval, de azt is, hogy néhány hónap után elüldözné őt a népharag.
Txiki nem tudta elképzelni Mourinhot az edzői székben, tudta, hogy a klub nem akar hetente agresszív szavakat hallani a médiában. Mi több, úgy érezte, hogy a Barçának sajátja az ellenfél tisztelete és az, hogyan kell méltósággal viselni a kudarcokat. De ezek a törékeny fogalmak pillanatok alatt semmivé lennének, ha a portugál kapná a megbízást. Több mint egy klub? Txiki úgy érezte, José azt gondolja magáról, ő az, aki több mint a klub. Biztos volt abban, hogy Mourinhoval a csapat trófeákat nyerne, de abban is, hogy rövid életű lenne a siker. Rövid életű és kétséges is. A Barcelona egy nemzetközi márka, ami magába foglal számos immateriális javat is, önmagában nem csak a díjakról szól. Egyre biztosabban érezte, hogy a sociókban ellenérzéseket ébresztene José személye.
Ferran Soriano a klub akkori általános igazgatója leírja a hangulatot, amikor Ingla és Txiki visszatértek Portugáliából. „Úgy vélték, hogy Mourinho kiválóan felkészült. Végignézték a bemutatóját, több órát beszélgettek vele, és úgy jöttek el, hogy nem ő lesz a mi emberünk. Megkérdeztem: miért? Ingla annyit mondott: egyszerűen nem kedvelem őt. Txiki ennél ésszerűbb volt, ő azt felelte: Mourinho jó lenne, de annyi problémát okozna, hogy nem éri meg.”
