Elkészült első, nagy lélegzetvételű, átfogó szezonértékelő írásunk. Senki nem merte magára vállalni a felelősséget, hogy egyedül megfejti az idény titkait, így végül egy közös poszt mellett döntöttünk. Nyolc nagy téma köré csoportosítva olvashatjátok johneagle, ladlac, rhynn és jómagam okosságait. A válaszok egymástól teljesen függetlenül készültek (olyannyira, hogy még a lead írásakor sem láttam a többiekét), sőt, semmiféle előzetes tartalmi vagy formai megállapodást nem kötöttünk, így könnyen előfordulhatnak aránytalanságok, ismétlődések, valamint az is, hogy átigazolási pletykák tekintetében itt-ott nem teljesen up-to-date minden (mert nem egyszerre lettünk kész), de azért reméljük tetszeni fog. Természetesen mindenkit bátorítunk, hogy kommentekben fejtsétek ki ti is a véleményeteket.

Elkészült első, nagy lélegzetvételű, átfogó szezonértékelő írásunk. Senki nem merte magára vállalni a felelősséget, hogy egyedül megfejti az idény titkait, így végül egy közös poszt mellett döntöttünk. Nyolc nagy téma köré csoportosítva olvashatjátok johneagle, ladlac, rhynn és jómagam okosságait. A válaszok egymástól teljesen függetlenül készültek (olyannyira, hogy még a lead írásakor sem láttam a többiekét), sőt, semmiféle előzetes tartalmi vagy formai megállapodást nem kötöttünk, így könnyen előfordulhatnak aránytalanságok, ismétlődések, valamint az is, hogy átigazolási pletykák tekintetében itt-ott nem teljesen up-to-date minden (mert nem egyszerre lettünk kész), de azért reméljük tetszeni fog. Természetesen mindenkit bátorítunk, hogy kommentekben fejtsétek ki ti is a véleményeteket.

johneagle: Semmilyen szempontból nem érzem azt, hogy csalódottnak kellene lennem az idei szezon miatt. Minden elképzelhető és feltételezhető elvárást túlszárnyalt a csapat az elmúlt négy évben, nekem nem alap, hogy bajnokságot és BL-t (is) nyerünk évről-évre.

ladlac: Legelőször is azzal kezdeném, hogy összességében igen pozitív véleménnyel vagyok a szezonról. Mondhatjátok, hogy kishitű vagyok, de én a szezon előtt is azt éreztem, hogy idén felér a Madrid a dobogó tetejére, így a bajnoki ezüst nem jelentett hatalmas csalódást. Persze az idegenbeli döntetlenek igencsak bosszantottak, főleg, hogy legtöbbször csak a kapu előtti bizonytalanság miatt szórakoztuk el a két pontokat. A Bajnokok Ligája búcsú viszont nagyon keserű emlék, ennyi tiszta ziccerrel kiesni rendkívül fájó. A másik nehezen feldolgozható dolog mindenképpen a Real győzelme a Camp Nou-ban, bár amennyire biztos volt a közvélemény a sima Barca győzelemben, éreztem, hogy visszájára fordulhat a dolog. Emellett a Pep-érában teljesen szokatlan izomsérülések, illetve Abidal betegségének a kiújulása, ami csalódás számomra a szezonból.

rhynn: A csapategység megszűnése, a magabiztos játék hiánya, a rengeteg hiba. Nem ehhez voltunk hozzászokva.

vigvik: A Madrid hazai előrelépése várható volt, nem gondolom, hogy a spanyol pontvadászatban különösebben rosszul szerepeltünk, a 91 pontos teljesítmény abszolút rendben van, szóval a begyűjtött ezüstöt összességében semmiképp nem nevezném igazi csalódásnak. Az ősz nagy része az új szisztémával való kísérletezgetésről szólt, a betömörülő csapatok elleni hatékony taktika megtalálásáról (ez szerintem erősen összefügg a bajnokság bukásával egyébként). Talán az volt a legfájóbb pont, hogy ez végül nem sikerült, a legfontosabb pillanatban nem tudtunk igazán pengéset, váratlant húzni a parkoló busz ellen, pedig a BL-címvédés abszolút reális lehetőségnek tűnt. (Az összecsapás konkrét alakulása pedig még jelentős mennyiségű sót is hintett a sebbe.) Másodiknak talán megemlíteném a Real elleni hazai bukást, nem mint a bajnokság végső elvesztését (az nem ott ment el), hanem mint az ősi riválissal szembeni alulmaradást - hosszú idő után. Ez mindenképp a levegőben lógott már, de az előjelek alapján optimista voltam, így a mérkőzés után szükségképpen csalódott is.

johneagle: Az a négy kupa, ami abban az évben jött össze, amikor sokan leírták a csapatot, és bukásként értékelték ezt a teljesítményt. Mintha bukott volna bárki, vagy bármi csak azért, mert nem sikerült a bajnoki és/vagy a BL címvédés…

ladlac: Tulajdonképpen az egész szezon, az, hogy körülbelül tartottuk azt a brutális szintet, amit négy éve elkezdtünk. A hihetetlen sok gól, az, hogy ha leültél Barca meccset nézni, ritkán álltál fel elégedetlenül (v.ö.: Rijkaard utolsó éve). Természetesen a megszerzett serlegek, ahogy a Realt rutinból lenyomtuk a szuperkupa meccseken, és a kupameccseken (bár talán pont ez ütött vissza az utolsó összecsapáson), a bajnoki hajrá, az, hogy a BL-elődöntő megint összejött, és hogy szépen sikerült Guardiolát búcsúztatni. Én ide akartam írni Messiről, de külön pontot kap, szóval itt abba is hagyom.

rhynn: Cuenca és Tello feltűnése és beépítése.

vigvik: A tavalyi szezon végére egy kicsit "túlcsordultam", a gyönyörűen megkomponált akciók, amik Pep kezei alatt három év alatt tökéletessé csiszolódtak, és amikkel halomra vertük a legkiválóbb ellenfeleket is... néha már túl szép volt, hogy igaz legyen. Egyszer Verebes István mondta, hogy minden orgazmus után eluralkodik az emberen egy egészséges csömörérzet, és el kell telnie egy kis időnek, hogy újra kívánja a szexet. (Jó, hát ehhez tegyük hozzá, hogy 50 környékén már biztos így van.) Bármennyire is hülyén hangzik, de augusztusban még igazából nem akartam Barca-meccset nézni, és a Porto rutinszerű lepofozása után az első bajnoki elé már-már kötelességtudatból ültem le. A Villarreal elleni 5-0 a 3-4-3 játérendszerrel azonban újra lenyűgözött, és a szezon során végig érdekes volt figyelni, hogy épp mivel állunk elő. Ismételten mertünk és tudtunk újítani, megújulni - bármennyire is csak az "unalmas" tiki-takát látták az ellendrukkerek. Ez számomra fontos és pozitív oldala volt az idénynek mindenképp - más kérdés, hogy végül nem úgy sült el a dolog, ahogy szerettük volna, lásd előző kérdés.

johneagle: Valdés lesz az, akit itt meg fogok nevezni. Az ok egyszerű: ő az egyetlen, aki nem foghatja a teljesítményingadozást semmilyen fizikai túlterheltségre, ehhez képest részben a hibái döntötték el a legfontosabb meccsek sorsát. Mindezt úgy, hogy csak egyetlen rohadt (már elnézést) dologra kellett volna koncentrálnia: megsegíti a csapatot a magas labdák lehalászásával. Ehhez képest pont akkor találta ki, hogy végre rászánja magát és letarol mindenkit, amikor Piqué állt előtte. Vastagon benne volt a kulcsmeccsek buktáiban, és még az se lehet magyarázat, hogy általában semmi dolga nem lévén, váratlanul kell(ett volna) magabiztosan játszania.

ladlac: Pedro és Alves fej-fej mellett. Pedro sokat volt sérült, de gyakorlatilag alig adott valamit idén a csapatnak, míg Alves leggyengébb Barcás szezonját produkálta, viszont így is sokszor volt hasznos.

rhynn: Alcantara. Sokkal többet vártam tőle, főleg az őszi Audi kupa után.

vigvik: Akad néhány prominens jelölt a citromdíjra: Dani Alvés különösen tavasszal volt maga alatt, de az ő esetében mindenképp meg kell jegyezni, hogy az eddig is fejtegetett taktikai reformoknak, a három védős rendszernek ő egyfajta áldozata volt - igaz a legpocsékabb meccseit eredeti posztján hozta. Piqué dekoncentráltsága és Fabregas tavaszi dupla nullája szintén említést érdemel, sőt, Valdésnél is voltak időszakok, amikor megingott hosszú évek óta töretlen bizalmam iránta, de nálam ezt a kategóriát összességében viszonylag simán "nyerte" Pedro. Villa sérülése után nyilván került rá egyfajta plusz teher, és az elvárásoknak semmilyen szinten nem tudott megfelelni. Az nem kifogás, hogy kimelózta belét, meg hogy nagyon akart, ez egyszerűen alapelvárás mindenkitől. Azt sem érzem teljesen helytálló indoknak, hogy rengeteget volt sérült. Kíváncsi vagyok rá, hogy az EB-n majd mekkorát homorít, a kupadöntőn villantott valamit abból, amiért két éve még elégedetten csettintettünk első válogatott meccseinek hírére, de huzamosabb jó teljesítményre lenne szüksége ahhoz, hogy újra komolyan pályázhasson a stabil kezdőtagságra.

johneagle: Mascherano, Mascherano és harmadszor is Mascherano! Mindig is szokásom volt a szalagcímek mögé nézni és a lehetőségekhez képest kevesebbet foglalkozni a „messziről” harsogó sztárokkal. Szeretem észrevenni a kevésbé nyilvánvaló játékosokat és talán egyetlen meccset leszámítva egész évben ő volt az, akit rengeteg pozitív jelzővel minősíthettem. A csapat egyik legnagyobb hiányossága nálam a kiegyensúlyozottság volt, ezért is tartom fontosnak kiemelni azt az embert, aki az állandóságot tudta képviselni. Arról nem is beszélve, hogy Puyol visszavonulása közeleg, én benne garanciát látok a folyamatosságra. Nyilván nem lehet olyan ikonikus alakja a klubnak, mint Carles, de ha „csak” a játékát pótolni tudjuk a közeljövőben, az önmagában hatalmas fegyvertény. Ráadásul benne megvan Puyol megalkuvást nem ismerő szellemisége is.

ladlac: Mascherano. Nem emlékszem, hogy láttam-e valakit ennyire elegánsan becsúszva szerelni. Precíz, sallangmentes játék, és még azt is leírnám, hogy nagy tanár, ha nem lett volna a legfontosabb meccseken pár elég csúnya helyezkedési hibája, de így is a legjobb védőnk volt idén. Alexis harcias játékát is mindenképpen megjegyezném, mert tavaly nyáron én nagyon Rossi mellett voltam, de a chileiben sem csalódtam, sőt. Messiről még mindig külön kell írni.

rhynn: Alexis érkezése: gyakorlatilag az első mérkőzésen közönségkedvenc lett. Olyan tűz lobog a szemében, amilyet nagyon ritkán látni.

vigvik: Messinek külön kérdést szántunk, így nyilván itt ő nem "játszik". Két többé-kevésbe friss húst mindenképp kiemelnék: Alexis azt hiszem, szinte mindenkinek befurakodott a szívébe, igazán kár, hogy egyelőre meglehetősen üveglábúnak tűnik, így nem lehet(ett) rá komolyabban építeni. Másrészt Thiago olyan szinten tudott beszállni a középpályára, hogy már a kezdetektől fogva nem lógott ki lefele, ami azért valljuk meg, nem kis érdem. Nem lesz meglepetés az sem, akiket most fogok említeni: nálam ezt a díjat megosztva kapja Busquets és Mascherano. Előbbi lényegében közutálat tárgya, és nekem sincs igazából a kedvenc játékosaim között, de amit idén a pályán művelt, az szenzációs volt. Még mindig hajlamos a hebrencskedésre, de már csak akkor, amikor már zsebben a meccs. Amikor koncentráltan, odafigyelve játszik, akkor gyakorlatilag hiba nélkül, tökéletesen helyezkedve teszi azt, oktatófilmet kellene forgatni belőle. Mascherano pedig az, aki ellen mocskosul utálnék focizni. Szinte mindenki hajlamos időnként túlkapásokra, amikor egyénieskedésbe kezd, vagy lankad a figyelme, csökken a taktikai fegyelme. Mascherano ellenben végig maximumon ég, nem csinál felesleges dolgokat, képességeit tökéletesen kihasználva, csendben teszi a dolgát - többnyire hibátlanul. Így kell egy profi futballistának játszani.

johneagle: Tavaly tavasszal már érzékelhető volt, hogy a csapat által képviselt támadó felfogás néha soknak bizonyul. Meccsek közben nem ritkán észlelhető a „nyomja, mint süket a csengőt” effektus, örülnék, ha sikerülne megtalálni az egyensúlyt, és ezzel taktikusabbá (okosabbá?) válna a játékunk. Egy másik taktikai elem, amit én hiányosságként értékelek az, hogy a csapat játékának háromszögeit az idén három helyett két emberre építettük és több esetben bebizonyosodott, hogy ez nem igazán működőképes. Míg a korábbi szezonokban a labda körül jellemzően két támadószándékú és egy biztosító (de az összjátékban aktív) ember helyezkedett, valamiért az idén ez jellemzően csak párokat jelentett, kihagyva az egyenletből a biztonságot. Kreatív elem természetesen kényszerítőkkel kipasszolni az ellenfeleket, de egysíkúvá és könnyebben lereagálhatóvá teszi a játékot, főleg akkor, ha a páros egyik tagja „minden esetben és kötelezően” Messi.

ladlac: Valószínűleg sok apró dolog együttesen okozta a Chelsea és a Real Madrid elleni kudarcokat. Talán a formaidőzítés sem volt megfelelő, plusz idén mintha nem lett volna olyan kimagaslóan erős fejben a csapat, mint eddig (ami igazából nem is csoda). Emellett nyilván közrejátszott az is, hogy olyan kulcsemberekkel nem számolhatott Guardiola, mint Abidal vagy Villa (két iszonyú rutinos játékos), Pedro az eddigi évekhez képest totál súlytalan volt, Fábregas is jócskán elmaradt az őszi teljesítményétől.

rhynn: Nehéz kérdés. Várható volt Pep távozása, valami nem stimmelt a csapatban, úgy érzem, sok dolog vezetett idáig, s minden egyszerre jelentkezett.

vigvik: Azt hiszem, ez egy sokrétű dolog. Nem fontossági sorrendben mondom, ezek mind egyformán közrejátszhattak. Először is elfáradtunk fejben. Ez nem nagy mondás persze, de ettől még igaz, olyan játékelemekben hibáztunk, amik nyilvánvalóan nem a képességeken, vagy a fizikai állapoton múltak (pl. Puyol érthetetlen labdafedezése, Messi rontott tizenegyese, a Chelsea elleni visszavágón a buta kiengedés). Taktikailag nem tudtunk eleget fejlődni az ellenfelekhez képest. Erről már írtam a csalódások között, igazából a tömörülő csapatok ellen nem nagyon találtuk az ellenszert. Ezzel szoros összefüggésben kiemelném a gyenge helyzetkihasználást. Messin kívül senki nem tudott igazi fegyver lenni a kapu előtt, ezen a szinten csupán egy igazán gólveszélyes játékos kevés. Végül muszáj megemlíteni, hogy Fortuna nagyasszony sem fogta a kezünket, a kapufán csattanó lövések, illetve hogy a Real az egyenlítő gólunk után azonnal betalált nem éppen a malac farkát szorongató események. Persze jó csapatnak van szerencséje, meg az utóbbi négy évben azért összességében nem is panaszkodhatunk.

johneagle: Nem szeretek találgatni, illetve szokásom bízni a mindenkori edzők és a személyzet ítélőképességében. Az idei év egyértelműen rámutatott arra, amitől egyébként is tartottunk: ilyen szűk keret mellett hamar gond lehet, ha két-három kulcsember hosszabb-rövidebb időre kiesik sérülés miatt. Először is azt szeretném, hogy a legjobbak mindig rendelkezésre álljanak, ezen kívül pedig azt, hogy bővebb legyen a második sor. Sztárigazolások nem érdekelnek, jelen pillanatban nem is látom szükségét annak, hogy nagyon magasan jegyzett játékos érkezzen a csapathoz.

ladlac: Egy minőségi középhátvéd és egy balhátvéd nem ártana a csapatba, de ezzel sok újat nem mondtam, egy hónapja ezt hozza címlapon a Sport és a Mundo. Középre egyértelműen Thiago Silva a favoritom, őt az Isten is Barca-hátvédnek teremtette. Gyors, egy-az-egyben szinte átjátszhatatlan, megbízható, jó barátságban van a labdával, rutinos, de mégis hosszú távú megoldás. Balra én egy Evra-, Lahm-, Cole-típusú játékosnak örülnék igazán, tehát egy stabil védőnek, aki jól segíti a támadásokat. Alba is biztos ügyes, de nekem úgy tűnik ő pont a fordított eset, tehát aki inkább támad, de ért a védekezéshez is. Továbbá szívesen látnám itt Drogbát is, na nem mintha egy szimpatikus alak lenne, de a klasszisa szerintem vitathatatlan. Benne inkább látom azt az erőcsatárt, akit Ibrával akart Pep. Fizikálisan még mindig megpróbáltatás a legtöbb védőnek, a kaput remekül érzi, Kluivert óta lehetne egy igazán jól fejelő játékosunk. Szerintem hasznos alternatíva lehetne egy-két évre.

rhynn: Kell 2-3 védő, akár ifiből is, de leginkább kívülről. Bale ne jöjjön, maradjon a Spursben még egy évig, aztán már befér ide is. Kellene egy csatár, bár a klubvezetés úgy néz ki, Villában látja a jövőt...

vigvik: A kapusokhoz nem nyúlnék, még akkor sem, ha idén érzésem szerint Valdés némileg visszább lépett talán. A védelem megerősítése kardinális probléma, legalább kettő igazolást várok ebbe a csapatrészbe. Közülük az egyik Abidalt pótolandó, egy bal lábas, konzervatív felfogású bekk, aki elsősorban bal hátvéd, de képes középen is játszani, és aki azonnal a kezdőcsapatban követel magának helyet. A másik egy lehetőleg negyedszázon inneni középső védő, aki hosszú távon stabil kezdőtagságra is pályázhat. A fiatalokban (Fontás, Bartra, Muniesa) egyelőre nem érzem azt a potenciált, hogy megragadjanak az első csapatban, kivéve persze Montoyában, aki szerintem klasszul helytállt. Ezen kívül az esetleges távozókat is pótolni kell persze. Ilyesmit képzelek el: Alvés, Montoya, Piqué, Puyol, Mascherano, Igazolás1, Igazolás2, Adriano. Neveket nem mondok, Thiago Silva nyilván az álom kategória, de minden bizonnyal akad ekonómikusabb megoldás is. A középpálya nem szorul különösebb átalakításra, Keita esetleges távozása esetén egy néger masszív verőlegényt hoznék Busquets mögé a padra. Illetve ha Afellayjal komolyabb szándékaink vannak, őt is átvezényelném ide (bár ugye itt meg végképp nem nagyon jut neki játékidő - nehéz ügy). A csatársor kérdése nagyban múlik Villa állapotán, amit nehéz felmérni, hiszen sokat hagyott ki, másrészt viszont hosszan pihenhetett, így lehet még benne 2-3 jó szezon. A Cuenca-Tello páros egyrészt kell, hiszen nagyon különböző karakterű játékosok, másrészt meg nem kell, luxus őket a lelátón legeltetni azért, hogy esetleg azon a 2-3 meccsen, amikor tényleg szükség van rájuk, ott legyenek - biztosan van nem sokkal rosszabb opció a B csapatban. Egyelőre véleményem szerint tehát nincs mindkettőre szükségünk, egy hosszabb kölcsönt vagy visszavásárlási opciós eladást támogatnék (legalább) egyiküknél. Összességében ide egy gólvágó érkezését várom, aki taktikai opciókat is kínál. Az Ibrahimovics-misszió nem volt koncepciójában teljesen hibás. A fő gond ott a svéd személye volt, illetve hogy őt muszáj volt bepasszírozni a kezdőbe. B-tervként igenis működhet egy statikus(abb) kilences (cf. Larsson). Viszont sajnos borzasztó nehéz erre a szerepre megfelelő embert találni, aki szó nélkül ücsörög a padon, ellenben igazi klasszis gólvágó. Rutinos játékosokból esetleg Drogba és Van Nistelrooy jöhetne szóba, de érthető okokból egyiknek sem örülnék, más ötletem pedig nem nagyon van, illetve nem tudom, Milito mennyire mozdítható esetleg az Interből. Összességében egy Villa, Messi, Alexis kezdő mögött Pedro, Igazolás3, Cuenca/Tello sorral maradéktalanul elégedett lennék.

johneagle: Remélem, senki nem veszi majd kritikának, vagy hálátlanságnak, de én azt gondolom, hogy kevésbé kellene rá támaszkodnia a csapatnak. Természetesen elismerem és értékelem, amit a klubért tett és tesz, de bennem van az érzés, hogy az árnyékában egyre nehezebb dolga van „mindenkinek”. Éljünk Messi zsenialitásában rejlő lehetőségekkel, de találjunk egy egészséges középutat és máris kiegyensúlyozottabb szezon(ok) vár(nak) ránk. Mivel ilyen kellemetlen témákat írtam, a végére csak az maradhat, ami miatt ő a csapat legnagyobb kincse: ő az a játékos, aki MINDIG előrefelé gondolkodik, soha nem hátra, vagy oldalra. Lehet a pálya bármely pontján, ahogy hozzákerül a labda, máris keresi az előretörés lehetőségét és azt, hogyan lehetne gólra váltani a szituációt. Ez az ösztönös támadófelfogás taníthatatlan képesség, nagyon meg kell becsülni minden csapatban az ilyen játékosokat.

ladlac: Azt hiszem, elég szerencsések vagyunk, hogy egy klubikon, egy legenda pályafutását végig követhetjük. És persze az sem mellékes, hogy ez a srác a világ valaha volt (egyik) legjobbja lehet idővel. Negyven-ötven éves gólcsúcsokat dönt meg, és amikor azt hisszük, legjobb szezonját futotta, mindig rá tud tenni egy lapáttal. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy meddig lehet ezt még fokozni? Tavaly sem hitte senki, hogy idén még több gólt fog lőni, erre tessék. Bár mostmár egészen valószínű, hogy elment a saját határáig, és ennél nem fog több gólt szerezni egy szezonban, de igazából nála bármi lehet. Ehhez a csúcshoz azért az is kellett, hogy ne legyen mellette stabil góllövő (Villa, Pedro), jövőre talán kicsit megoszlanak majd a találatok, ami viszont nem probléma.

rhynn: M.E.S.S.I. Nincs nála jobb. A kérdés, hogy milyen rekordok maradtak a következő szezonra?

vigvik: Ehhez a ponthoz leginkább én ragaszkodtam, mert azt gondolom egy ilyen szezon mellett nem lehet csak úgy elmenni, bármennyire is közhelyes az egész téma. Az idény végére tényleg az lett az összebenyomásom, hogy kicsit már olyan a csapat produkciója, mint egy Jacko koncert a kilencvenes évekből. Mindezt úgy, hogy például Xavi és Iniesta azért végig ott voltak, de valahogy még ők is sokszor "háttértáncossá" silányultak mellette. Kihangsúlyoznám, hogy ezt a világ legjobbjának csúfolt Barcát cipelte a hátán, nem a Kiskunröcsögét tartotta benn a Megye II.-ben. Meggyőződésem, hogy az idei teljesítménye példa nélküli a labdarúgás egyetemes történelmében.
Ennek azonban megvannak az árnyoldalai is. Bármennyire hihetetlen, amit művel, és bármennyire is csapatember, ha ennyire rá van kihegyezve a takitika -és itt már félig az utolsó kérdéshez kötök át-, az összességében a csapat szempontjából nem feltétlen profitábilis. Guardiola kezei alatt Messi folyamatosan fejlődött, és az együttes játéka egyre jobban rá lett szabva - és nem tudom megmondani, hogy melyik implikálta a másikat. Egyfajta ilyen kényszerspirálba kerültünk, ami mentén a fejlődés csak ideig-óráig fenntartható, és azt gondolom, hogy ennek az egésznek már erősen a határait feszegettük idén.

johneagle: Valamilyen cím az, amit várok, de nem elvárok. Bőven benne van a keretben és a játékrendszerben, hogy még évekig - nemzetközi szinten is - meghatározó legyen ez a csapat, jelenleg nem látok se okot, de konkrét problémaforrást, ami miatt azt kellene gondolnom, hogy a „hét szűk esztendő” következik.

ladlac: Szerintem tartjuk az eddigi évek színvonalát, és végig versenyben leszünk a címekért. Az európai felkészülés a csapat hasznára lesz, kevesebb lesz az izomsérülés, jobban lehet gazdálkodni a kerettel. Vilanova öt évig volt Guardiola mellett, nagyon sok mindent tanulhatott, így túlzottan nem félek, hogy az ő személye gyengepont lenne. Pletyka szintjén felmerült, hogy visszatérnénk (többször alkalmaznánk) az első évben látott 4-3-3-at kevésbé fojtó mezőnyfölénnyel, amit jelenleg egy kifejezetten jó ötletnek tartok.

rhynn: BL-győzelmet, síró Madridistákat.

vigvik: Ahogy az imént írtam, a guardiolai út nem feltétlen vihető tovább szerintem, legalábbis nem az eddigi logika mentén. (Talán ezért is mondott le?) Ahhoz, hogy újra fejlődni tudjunk, egy kicsit vissza kellene lépni, és néhány dolgot újraépíteni. Nem leszek népszerű ezzel, de a Pep csecsein növekedett Tito nem feltétlen alkalmas erre a feladatra. Guardiola elveiből sok mindent feltétlen meg kell persze tartani (letámadás, labdajáratás, stb.), de néhány helyen radikálisabb változást érzek szükségesnek, mint amit Vilanova várhatóan hozni fog. Persze nagyon remélem, hogy tévedek, és bízom Titoban, mégiscsak Pep javasolta őt...