Zubizarreta úr figyelmébe

Facebook Tweet Tetszik

2012. augusztus 21. - vigvik

A nyarat roppant aktívan töltöttem, bátran állíthatom, hogy posztba ennyi energiát még nem öltem. A hátsó fertály rangsorolására kifejlesztett pontrendszert tökéletesítettem, részletes statisztikákkal dolgozó, minden játékos minden meccsét figyelembevevő, átfogó szisztémát dolgoztam ki. Egy-egy emberhez több ezernyi rekordot tartalmazó, hiteles adatbázist építettem, és ezek alapján készítettem ezt a listát, amelyben a Barcelona 2000 óta végrehajtott legjobb tíz igazolása szerepel. A munkámat a nagy hírű Science magazinhoz is benyújtottam publikálásra!

Na, szóval viccet félretéve: miután végiglustálkodtam a nyarat (legalábbis bloggerként) mégis úgy gondoltam, hogy betartom az ígéretemet, és megcsinálom a 2000 óta beérkező tíz legjobb igazolás toplistáját. A pontrendszert viszont kidobtam az ablakon, azon egyszerű oknál fogva, hogy míg a leégett játékosok esetén tudtam kontrollálni magam, hiszen egyikőjük sem éppen a szívem csücske, itt az elejétől fogva lépten-nyomon csaltam a számokkal, így persze semmi értelme nem volt az egésznek.

Annyit azért előrebocsájtok, hogy nagyon friss igazolásokat nem tettem be, mert későbbi teljesítményükkel még bőven mozoghatnak. A másik dolog: sokszor azt nagy súllyal vettem figyelembe, mennyire befolyásolták pozitívan a klub sikerességét összességében. Tehát például Marquez igen előkelő helyen szerepel, mivel érkezésekor a béka seggéért pipiskedtünk, mikor távozott pedig abszolút a csúcson volt a csapat. Másrészt viszont Larsson megelőzte Henryt, hiába nyújtott a francia nagyszerű játékot egyetlen jól sikerült idényében, Henke egyetlen meccsével überelte. Szóval jöjjön a poszt-Nunez korszak abszolút szubjektív top 10-e.

10. Edgar Davids Oké, neki a fél évnyi kölcsönjátéka után nyilvánvalóan semmi keresnivalója itt, hiszen szigorúan véve le sem igazoltuk. Mégis helyet szorítottam neki, hiszen érkezése nélkül könnyen lehet, hogy Rijkaardot már 2004 elején lapátra teszik, aminek aztán ki tudja milyen következményei lettek volna. A 4-3-3-ban a középpályás védekezés megoldása kulcskérdés, hiszen a bátor támadójáték érdekében beáldozott fedezet ilyenkor nagyon hiányzik, épp ezért a Pittbull becenevű holland kölcsönvétele igazi telitalálat volt, valóságos katalizátorként működött a csapat kialakulásában. Ha sikerült volna megtartani, valószínűleg még előkelőbb helyet kaphatott volna a listán.

9. Henrik Larsson Olyan játékost találni, aki nyugodtan ül a padon, és a fél órákra, egy félidőkre úgy száll be, hogy azzal valóban lendít a csapat szekerén - szinte lehetetlen. Persze nem emiatt van itt, hanem amiatt a két passza miatt. Ki merem jelenteni, hogy nélküle azt a meccset elbuktuk volna. Extraklasszis labdarúgó volt, kissé érthetetlen, hogy a pályafutása zenitjét miért a skót bajnokságban töltötte.

8. Yaya Touré Szinte ingyen érkezett (9 millió), és gyakorlatilag azonnal megtalálta a helyét, a lejtmenetben lévő Barcában képes volt egy jó szezont futni. Igazi Jolly Joker, a védelem tengelyében is többször helyt állt (de még hogy!), a középpályán pedig lényegében minden pozícióban bevethető, bivalyerős játékos. A Pep-Txiki duó egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy elengedtük, függetlenül attól, hogy végülis Mascherano úgy tűnik méltó örököse lett. Hasonlóan Davidshoz, ha több lehetőséget kapott volna a bizonyításra, bizonyára előrébb végez.

7. Eric Abidal Tulajdonképpen szezonról szezonra javult fel, amikor igazán jó formában játszott húzóember tudott lenni, és a sajnálatos betegsége okán szerintem az is világossá vált, hogy emberi tulajdonságaival is nagy hasznára van az öltözőnek. Előrébb nemigen kerülhetett azonban, mert egy már csúcsra járatott Barcában teljesedett ki. Nagyon szorítok neki, hogy lássuk még a pályán, így nem végződhet a karrierje.

6. Deco Soha nem volt különösebben szimpatikus figura, amikor lényegében elsőként dobbantott a süllyedő hajóról kiderült az is, hogy mi számára csak egy klub vagyunk. Ettől függetlenül egyértelmű: remekül sikerült érdekházasságot kötöttünk vele, éveken keresztül alapember volt, aki annak ellenére, hogy tulajdonképpen már sztárként érkezett, be tudott állni a sorba gürizni, és elfogadta, hogy nem ő az elsőhegedűs az együttesben. A forintos labdákon kívül a megpattanós gólok és a sunyi szabálytalanságok nagymestereként maradt meg az emlékezetemben.

5. Rafael Márquez Ő viszont abszolút személyes kedvencem. Habár főképp középső védőként használtuk, egyénileg talán a 2004-2005-ös szezonja sikerült a legjobban, amikor egy sorral feljebb léphetett. Ennek okát abban látom, hogy elsősorban remek helyezkedésével tűnt ki, ami a szabadabb szerepkörben jobban kidomborodhatott. Ezen kívül kiváló pontrúgás végrehajtó, egyszer a szabadrúgáslövő vébét is megnyerte - nálunk ezt a képességét viszonylag ritkán csillogtathatta. A Rijkaard-csapatnak alapembere volt, és Pep alatt is rendszeresen szóhoz jutott. Utólag eléggé egyértelműnek látszik, hogy Milito helyett neki kellett volna maradni.

4. Dani Alvés Ő volt az egyik luxuskategóriás vételünk, és tulajdonképpen ember nincs, aki megkérdőjelezné, hogy nagyon megérte. Külön felértékeli, hogy világszerte hiányposztnak számít a jobb hátvéd az utóbbi években. Érkezése óta megkérdőjelezhetetlen helye van a csapatban, legfőbb skillje, hogy ritkán veszít párharcot, a mérkőzések végére fizikálisan és pszichikálisan is felőrli, kikészíti a vele szemben játszó(ka)t. Hosszas vívódás után maradt le a dobogóról.

3. Gerard Piqué Legutolsó idénye nem sikerült fényesre, de azért kijelenthetően négy éve folyamatosan a kezdő tizenegy tagja, bizonyos időszakokban pedig nem túlzás állítani, hogy világklasszis szinten játszott. Két dolog miatt előzte meg végül Alvést: egyrészt nevetségesen olcsón vettük (thx Sir), másrészt még legalább 8-10 év van benne a legmagasabb szinten. Reméljük, egy kicsit összekapja magát fejben, a szezon végén, és különösen az EB-n már mindenképp bíztató volt.

2. Samuel Eto'o Óriási egyéniség, akit persze sokkal inkább a szívéért, mint az eszéért szeretünk. Eladásának körülményei felett azóta sem tudok napirendre térni. Öt nálunk töltött éve alatt 201 meccsen 129 gól és 35 gólpassz a mutatója, mindeközben két BL, három bajnokság, egy Király-kupa és két Spanyol Szuperkupa került a vitrinbe. 2009. május 30-án, három nappal a győztes BL-döntő után, egy tökéletesen tét nélküli, Depor elleni bajnokin lépett utoljára pályára a csapat színeiben. A 89. percben ő egyenlített.

1. Ronaldinho A sztorija közhelyes, talán annyi szorul indoklásra, hogy miért előzte végül meg Eto'o-t. A csapat tagjai egybehangzóan állították, hogy szinte egymaga rángatta ki a klubot abból a gödörből, amibe a Gaspart-éra alatt került. Akárhogy is csűröm-csavarom, mellek nélküli embert soha nem bámultam olyan szívesen a focipályán, mint őt - Messit is ideértve. Valahogy hiányzott belőle az a fajta sikeréhség, ami Leoban túlteng, kizárólag önmaga szórakoztatására jutott a csúcsra, amitől igazi unikum volt a játéka. Óriási szívfájdalmam, hogy viszonylag korán belefásult. --nnn/ uu \nnn-- (Megfejtések jöhetnek kommentben.)