Mai beharangozónk több szempontból is újdonságot hoz a blog életébe. Egy ideje nem titkolt célunk, hogy bővüljön a szerkesztői stábunk, mert a tavalyi év megmutatta számunkra, hogy ha (továbbra is) hárman maradunk, menthetetlenül kifulladunk egy szezon alatt. A hajtás után Eniee bemutatkozó írása található, amivel kapcsolatban azt kérem, hogy lehetőség szerint mindenki kezelje helyén és fogadja pozitívan. A kérésemnek több oka is van.

1. Nemrég visszaolvasgattam az első írásaim közül néhányat, és azt kell mondanom, hogy innen nézve már gyalázatosan gyengék voltak. Nem arról van szó, hogy olyan marha sokra tartanám a jelenlegi szintemet (és arról se, hogy ezt az írást minősíteném ezzel a jelzővel!), de az biztos, hogy hosszadalmas tanulási és fejlődési folyamat a "bloggerkedés", ugyanúgy, mint az élet bármely területe, amelyre először tévedünk.

2. Az írás hangvétele valószínűleg szokatlan lesz azok számára, akik követik a blogot, ugyanis (eddig) nem (volt) szokásunk (ennyire) negatívan minősíteni akár egyes játékosokat, akár a csapatot. Ugyanakkor viszont arra gondoltunk, hogy a palettát csak színesíti, ha nem (megközelítőleg) egy irányvonalon halad a csapat (már hogy a mienk), hanem megjelenik köztünk a szurkolóknak több típusa is. Nem tudom, mit hoz a jövő, egyelőre úgy néz ki, hogy Eniee lesz a banda „hitetlentamása”, vagy „örök elégedetlenkedője”. Azt pedig idővel meglátjuk, hogyan fogadja ezt (és egyáltalán őt) az olvasóközönségünk. Felvezetőként a szó nálam volt, a következő sortól kezdve már övé a terep:

Mai beharangozónk több szempontból is újdonságot hoz a blog életébe. Egy ideje nem titkolt célunk, hogy bővüljön a szerkesztői stábunk, mert a tavalyi év megmutatta számunkra, hogy ha (továbbra is) hárman maradunk, menthetetlenül kifulladunk egy szezon alatt. A hajtás után Eniee bemutatkozó írása található, amivel kapcsolatban azt kérem, hogy lehetőség szerint mindenki kezelje helyén és fogadja pozitívan. A kérésemnek több oka is van.

1. Nemrég visszaolvasgattam az első írásaim közül néhányat, és azt kell mondanom, hogy innen nézve már gyalázatosan gyengék voltak. Nem arról van szó, hogy olyan marha sokra tartanám a jelenlegi szintemet (és arról se, hogy ezt az írást minősíteném ezzel a jelzővel!), de az biztos, hogy hosszadalmas tanulási és fejlődési folyamat a "bloggerkedés", ugyanúgy, mint az élet bármely területe, amelyre először tévedünk.

2. Az írás hangvétele valószínűleg szokatlan lesz azok számára, akik követik a blogot, ugyanis (eddig) nem (volt) szokásunk (ennyire) negatívan minősíteni akár egyes játékosokat, akár a csapatot. Ugyanakkor viszont arra gondoltunk, hogy a palettát csak színesíti, ha nem (megközelítőleg) egy irányvonalon halad a csapat (már hogy a mienk), hanem megjelenik köztünk a szurkolóknak több típusa is. Nem tudom, mit hoz a jövő, egyelőre úgy néz ki, hogy Eniee lesz a banda „hitetlentamása”, vagy „örök elégedetlenkedője”. Azt pedig idővel meglátjuk, hogyan fogadja ezt (és egyáltalán őt) az olvasóközönségünk. Felvezetőként a szó nálam volt, a következő sortól kezdve már övé a terep:

Végre itt a vége a La Liga jegelésének, és megindulhatnak a jó kis bajnoki meccsek. Ennyi elvonás éppen elég is a Barcelonát kedvelő embereknek, mert hát valljuk be, el voltunk kényeztetve az utóbbi időben, és a válogatott meccsek lassú, gyenge játéka után, felüdülés lesz egy kis Barca focit látni. Íme, hogyan néz ki egy ideális hétvége:

Szombat reggel:

·  Messi felkel, megnézi a naptárt: Getafe, ez jó… be is írhatok + 2 gólt előre.
· Villa felkel és bár alig tudott aludni, majd kicsattan az energiától. Közel egy évet pihent, biztos benne, hogy ma lehetőséget kap, és nem lesz az a Getafe védő, aki tartani tudná.
· Iniesta felkel, arra gondol, hogy kipiheni majd a válogatott meccs fáradalmait, és egy sima 80%-os teljesítménnyel csak 2-3 percenként fogja megőrjíteni a Getafe teljes középpályáját és védelmét. Ráadásul ezzel is visszafogja majd magát és csak 2 gólpasszt ad.
· Xavi felkel, kinéz az ablakon, látja szép tiszta a levegő (Messire ellátni), ezért Messire fogja játszani a labdákat is, pontosan, mint a régi szép időkben. Legalább nyolc 50 méterest passzt jegyeznek majd fel a neve mellé.
· Pedro felkel, nézi ki az ellenfél, és röhögni kezd: ez a Getafe b+, ezeknek még én is rúgok gólt.

·  Piqué felkel, visszaemlékszik a régi szép időkre, amikor az ilyen meccseken igazából nem is volt semmi dolga. Jó előre iszik is a medve bőrére, hogy ma nem is kell koncentrálnia, ezeknek úgy sincs egy épkézláb csatáruk, meg amúgy se lesz náluk a labda.
· Busquests felkel, azon gondolkodik, hódoljon e ma is kedvenc kedvtelésének délelőtt és megnézzen egy matiné előadást a színházban, amíg nem kell Madridba utaznia.
· Puyol felkel, úgy gondolja, hogy neki ma nem is kell játszania. Megoldják a gyerekek egyedül, ő meg tartalékol holmi Reálok ellen.
·  Sanchez felkel, érzi, hogy rohadtul fáj a lába, nem tud pályára lépni ma. A hír Vilanova számára valójában öröm, mert Alexis teljesítménye a fos és a félfos között található éppen, és jobban járnak bárki mással.
·  Valdés felkel, kicsattan az önbizalomtól. Az összes (mind a kettő) magas labdát lehúzza a meccsen, és mindegy egyes alkalommal, amikor nála a labda addig nem rúgja majd előre, amíg legalább két Getafe játékost ki nem cselez lábbal.

Miután ezt megálmodtuk, eszünkbe jut, hogy ez a Barça már régen nem az a Barça, csak ezt még senkinek sem volt mersze hivatalosan is elismerni.

Jöjjön a reális szombat reggel:

· Messi felkel, tudja, hogy rohadtul nem megy neki idegenben és ez most se lesz másként. Amúgy is, ő vagy itt jó vagy a válogatottban, és - mit ad isten - most ott megy a szekér.
·  Villa felkel, tudja, olyan gyenge a porcelán lába hogy max. 20 percet fog bírni, és közben is azon jár majd az agya, hogy: csak meg ne rúgjanak baszki… Na de a Getafe játékosokat, nem érdekli Villa lelki világa, és az első komoly faragás után, inkább nem is kéri majd jó Davidunk a labdát.
·  Iniesta a mocskos „FIFA-vírus” miatt ma fel se tudott kelni.
· Xavi úgy lefáradt a spanyolok kaukázusi szenvedésén, hogy az összes épkézláb támadást megállítja majd. Ha mást nem, azért, hogy pihenjen egy kicsit a pályán.
· Pedro rájön, hogy a Getafe a Real támadójátékát is úgy megszopatta, mint szomáliai vadkender-termelőt a sivatagi talaj, ezért neki nem sok megmozdulása lesz az értelmetlen szaladgálásain kívül.

· Piqué Puyol nélkül megint azt se tudja majd, hogy hol van, és minimum egy gólt kapunk róla.
· Busqets-ből a szart is kizsigereli a Getafe. Úgy a 70. percig parádésat játszik és megint kiderül, hogy nélküle nem lehet jó eredményt elérni, de hullafáradtan lófüttyöt nem ér.
· Puyolnak muszáj lesz beállni a 70. percben, de addigra már késő lesz elkezdeni rendbe tenni a védelmet.
· Sanchezt kénytelen lennénk játszatni, ha nem sérült volna le. Marad Tello, de a Getafe ellen tökmindegy, ezzel se leszünk előrébb.
· Valdés-nek egy darab értelmes magas labdára kifutása nem lesz. És mivel ezt a Getafe is pontosan tudja, lesz annyi eszük, hogy ívelgetni fogják a labdát, mint a huzat.

Nem szeretek károgni (szerintem meg igen! :) - johneagle), viszont az egyetlen dolog, ami mellettünk szól az a nevünk. Na meg a játékosok közötti tudásbeli különbség. Viszont a Getafe Madrid elleni meccse is megmutatta, hogy azt felszúrhatjuk magunknak tetszőleges helyre. Ami ellenünk szól, az az idegenbeli fóbia (most ne jöjjön nekem senki az Osasunával mert ott akkora mákunk volt mit a Chelsea-nek tavaly), aztán a hagyományos szar játék válogatott meccsek után, és az hogy motiváció tuningolás terén Vilanova nem Guardiola… de nem ám!

Hogy miért is érdemes mégis megnézni a meccset? Először azért, mert egy szurkolónak kötelessége! Másodsor pedig, ha nem lesz igazam és nyerünk, akkor ez a győzelem akkora lökést ad a csapatnak, hogy rohamtempóban bevesszük majd az egész ligát!

Hajrá!

TV: Sport2, 20:00