A tegnap esti gyakorlószakács-tanfolyam legnagyobb hozadéka ezen absztrakt matematikai segédtétel bizonytása. Ha ugyanis tényleg három műszak élmunkásai szeretnénk lenni, akkor az ilyen meccseknek mindenképpen meglesz az eredménye - majd márciusban, amikor újra kipicsázzuk az Arsenalt a BL-ből minden egyes koncentráltan végighajtott perc többszörös súlyt kap a citromsavciklusban és nehezebben kezd múlni az izomláz. Nyertünk, igen. De ami fontosabb: nyertünk egy meccset - amit nem kell lejátszani cirka harminc nap múlva. A november így is olyan lesz mint a mexikói drogháború: véget nem érő és kegyetlen. Rengeteg házi feladattal és elkészítendő recepttel. Szeretett tanárunknak és mesterünknek hála, legalább már van egy megajánlott jegyünk. Hajtás után negaro utolsó második vendégposztja következik, fogadjátok szeretettel:

A tegnap esti gyakorlószakács-tanfolyam legnagyobb hozadéka ezen absztrakt matematikai segédtétel bizonytása. Ha ugyanis tényleg három műszak élmunkásai szeretnénk lenni, akkor az ilyen meccseknek mindenképpen meglesz az eredménye - majd márciusban, amikor újra kipicsázzuk az Arsenalt a BL-ből minden egyes koncentráltan végighajtott perc többszörös súlyt kap a citromsavciklusban és nehezebben kezd múlni az izomláz. Nyertünk, igen. De ami fontosabb: nyertünk egy meccset - amit nem kell lejátszani cirka harminc nap múlva. A november így is olyan lesz mint a mexikói drogháború: véget nem érő és kegyetlen. Rengeteg házi feladattal és elkészítendő recepttel. Szeretett tanárunknak és mesterünknek hála, legalább már van egy megajánlott jegyünk. Hajtás után negaro utolsó második vendégposztja következik, fogadjátok szeretettel:

Lélekben előre tort ültünk: pont kapóra jött már egy olyan főzőshow, ahol nem a boszorkánykonyhák méregtörvénye - ha nem sikerül megpuhítanunk, akkor a végén éhen halhatunk - kellett hogy sugározzon a szemünkből. Nem volt semmi tétet tükröző, páncélvastagsággal kérkedő fogadkozás az ellen részéről - cserébe a miénkről volt szolid kamaradschaft.

Az Alavéssel ugyanis is úgy van az ember mint a tovatűnt gyermekkor hős nagybácsiával: mindig tudtuk, hogy szeszélyes, bármikor elpiálhatja mindenét és a híd alá kerülhet, de abban az évben mikor olyan gyakran járt hozzánk esténként, könnyes csodálattal hallgattuk Anyuhoz bújva, hogy milyen szépen játszik a gitáron.

Keresztapu most évek múltával váratlanul felbukkant és meginvitált bennünket egy elsősorban neki szóló díszünnepélyre. Szép és érzelmekkel teli volt újra látni őt, de a kiérdemelt félhalott státusz ellenére - róla jót vagy semmit - azért kicsit sajnálattal is vegyes megnyugvással jegyezhettük fel, hogy a rehab óta már csak némi lelkesedés pislákol benne, a férfias sármja mindörökre elveszett, és a viszonylagos összeszedettség is leginkább nekünk szólt. De hát így megy ez: sic transit gloria de Vitoria-Gasteiz.

Persze az már a meghíváskor világos volt, hogy nekünk kell majd főzni és ami azt illeti: a tartalékra vett gázon felejthető előételt produkáltunk, és a talált cseresznyemag ellenére is érdektelen levest. A főfogás már jobb lett, a sütemény után pedig egész kellemes emlékűnek tetszett az egész vacsora - mennyiségileg mindenképpen. Ő közben igyekezett végig kulturált maradni, és az asztaltársasága huncut fintorgásán is csak kacagni (ld. a Madrid és a Barca egyszerre szopja le a...kezdetű szellemes rigmus) lehetett. Az est végén megvolt a kötelező búcsúölelés - mától mindeki folytathatja a maga útján.


A zh-eredmények:

Pinto (-) - Magabiztosan és hibátlanul húzta le a levegőből a közönség által visszadobott labdákat. Ja igen: a végén fogott egyet az ellenkező irányból is. Kicsit összeszedettebbnek tűnt mint általában, de más semmi. (Azért valljuk be: nagyon hasonlít a szódásüveges Pistikére, akit kegyelemből - meg mert furcsa mód szeretetre méltó - hagynak játszani a nagyok a kerületi bajnokságon, ha az osztályfőnök azt mondja nincs igazán nagy tét.)

Alves (5) - (Pátosszal) Dánielünk azt üzente..., hogy messze még a kapuzárási pánik (első félidő), hogy kapjátok be látatlanban, mert megmutatni nem fogom (második félidő). Persze az is igaz, hogy nagy böszmeség lenne a tegnapi alapján a teljes igazságot követelni tőle. Ellenben mondjuk jó lenne eldönteni, hogy akkor most indolensebb lett a játéka vagy csak szimplán nem megy és ezt néha zsigerből ellensúlyozza. Mivel jelzésértékűen most tért vissza, nem pedig a Rayo ellen, ezért úgy tűnik Tito tényleg versenyt hirdet jobb-bunkóban. Én nem szeretném, hogyha saucierből próbaidős segédszakács lenne, ezért némileg aggódva konstatálom, hogy ez talán Montoyának használ majd többet. Egy sokkoló adatot még: a 7 (azaz hét) tizenhatoson belülre érkező beadásából 6 (azaz hat!) volt pontos, mit pontos - veszélyes.

Bartra (5) - Általában zavarba ejtően egyszerű megoldásokat választ - nyilván a hibák nullára redukálásával próbálja igazolni, hogy kellően faszagyerek ahhoz, hogy mindig komolyan számoljanak vele. Csak éppen a progresszivitás ilyen fokú hiánya az, ami ki fogja őt írni a prémium meccsekről. Csúcsformában a kezdő bekkjeink sem hibáznak, viszont sokkal jobban ragaszkodnak a labdához. Pont ez az, amit még nagyon meg kell tanulnia: hogyan kell kifinomult ízvilágot elérni só meg bors nélkül. Egyébként makulátlan volt - egyedül a védelemben -, és tényleg belső védőként mozog a belső védő posztján, ami nem hátrány.

Mascherano (5) - Míg Busquets pályán volt - de azzal csak részben összefüggésben - relatíve sokat ütközött, szerelt, csörömpölt az edényekkel; a szünet után viszont legalább kétszer búgócsigává változott Guzmánnak köszönhetően. Eredő: ugyanaz a várható érték mint Bartranál, csak nagyobb szórással.

Montoya (4,5) - Ott folytatta, ahol a hétvégén abbahagyta: élesben a pult mögött, csaképp a másik fakanalat használta, úgyhogy a jövője szempontjából irreleváns volt a produkciója.

Busquets (4) - Végig a tűzhely mellett aludt vagy legalábbis alvást színlelt. Mindenesetre a megszokott meditatív higgadtság helyett most a meditációs gyakorlatait vitte fel a pályára: néha az lehetett az érzésünk, hogy valójában lótuszülésben ül és egy távoli szféra zenéjét hallgatja. Semmi gond persze: tudjuk, hogy a tibeti konyhához baromira ért, és úgyis számtalanszor fog még megvendégelni minket.

Iniesta (5,5) - Csak azért nem furcsa, hogy éppen ő élte túl az önkéntes létszámleépítést, mert már az sem volt teljesen érthető, hogy Xavi játszott helyette a Vallecasban. Főszakács létére keveset szerepelt és nem igazán hangolta össze a séfmunkát, de a kőrisborsot meg a szarvasgombát az ő zsenialitása rakta a főételhez. Azon kevés alkalmommal, amikor gömbölyű barátjával sétálgatott, természetesen rajta lehetett érezni legjobban a dimenziókülönbséget.

Sergi Roberto (4) - A csapat mosogatófiúja. Az előzetes szereposztás szerint sem neki kellett volna játszania Ferran Adriát, de ez azért kevés volt. A várt könnyűsúlyú aknamunkát csak az első félidőben hozta a kívánt színvonalon. Persze fiatal még - a konyha ajtaja nyitva áll előtte.

Cesc (5,5) - Egyrészt két lábbal pazarolta a labdákat a támadóharmadban, másrészt először mutatott Xavi-szintű megjátszhatóságot - kár, hogy az Alavés nem szignifikáns mérési kondíció. Összességében azért jobb volt mint aminek látszott, és amúgy is a penge formája meg a pluszjátéka hozta az elmúlt hónap meccseinek jó részét: mégha Messi volt is a véreb, a pórázt feltétlenül ő tartotta kézben. Tegnap - Alves kuktálkodásával - 'csupán' a desszertet szervírozta, de a dicséret magától értetődő.

Alexis (5,5) - Tényleg nem akad senki Barcelonában, aki hajlandó lenne vele lakni és újra megtanítani tojást főzni? (Ennyi indokolatlan balfaszságszerencse után egyébként törvényszerűen érkezni fog a megdicsőülés pillanata.)

Villa (4,5) - Az első félidőben úgy játszott mint a magát világklasszisnak képzelő béna köcsöggyerek a kispályán: minden labdát az előtte álló emberbe passzolt, lőtt vagy vezetett. Aztán egyszer véletlenül eltalálta, de örömünkben se tévelyedjünk el - ennyi erővel a stadionvilágítást is leverhette volna. Fordulás után feljavult, többször adott jó oldalpasszt, és volt szíve finoman megfújni a kanalat mielőtt Iniesta lenyomta azt Iturrioz torkán. A 'gól és assziszt' szépen cseng, de kóstolói pirospontunk mellé egy fekete is jár az ellenőrzőbe.

Song (5) - Jegyeztessék fel az utókornak: ma bár fele annyit játszott, azt viszont jobban mint Busquets. Nem sokszor lesz ilyen.

Dos Santos (-) - A hétvégi tíz perce sokkal jobb volt. A visszavágóra így is a csapatkapitányi karszalagért küzdhet Sergi Robertoval.

Tello (-) - A ziccernél először megvárta míg valaki méltóztatta beérni, majd olyan tempóval és mozgáskultúrával lőtte el, hogy látszott: fejben Ibrahimovic-ost játszik. Neki ezért még egy ilyen meccs után is jár egy büdös nagy pofon.

Xavi, Messi, Pedro, Alba, Valdés (10) - Imáink meghalgattattak. Ez az, amiről pofázok: hibátlan koncentráció, tökéletes kivitelezés. Ez kérem: csillagos ötös. Meg sok puszi Titonak - persze buzulás az nuku. Lehetne lamentálni a kis csapat összetételén, de ne legyünk élhetetlenek!

Utólag nézve ráadásul a sorsolás is jól alakult. Egyrészt megint hosszabb szünet lesz a bajnoki előtt, másrészt a figyelmünket sem kell így megosztanunk és ma kényelmesen szurkolhatunk a második kedvenc csapatunknak, az Alcoyanonak. Nézzen magába, aki az első négy betű után nem mosolyodik el!