Két héttel ezelőtt - a kedvezőtlen skóciai időjárás miatt kényszerűen törölt járatunkat követően - meguntuk az öreg kontinens várótermeinek adminisztratív teszetoszaságát, és a moszkvai nyüzsgésben erélyesen a pultra csaptunk: "Nataska, kérem, hoci ide azt a tranzit vízumot!" Az orosz lány el is pirult, le is sütötte szemét, kérésünknek tehetetlenül eleget is tett; mi pedig az igazolást hetykén markunkban szorítva, a biztonsági őröket kézlegyintéssel elhessegetve, egyenként léptünk át az ellenőrző kapuk egymásba nyíló során. Hiába futottak össze-vissza a jó muszkák, mint fejvesztett pályamunkások, és hiába tüntetett jelenlétével a reptér akkor még spanyol igazgatója: kis katalán vadászgépünk ellentmondást nem tűrően emelkedett fel Seremetyjevó kifutópályáján, és Juazeiroban valamint Rosarióban kétszer is megtankolva csak eljutott Bora Bora relaxációs gyönyörökben gazdag szigetére.
Két héttel ezelőtt - a kedvezőtlen skóciai időjárás miatt kényszerűen törölt járatunkat követően - meguntuk az öreg kontinens várótermeinek adminisztratív teszetoszaságát, és a moszkvai nyüzsgésben erélyesen a pultra csaptunk: "Nataska, kérem, hoci ide azt a tranzit vízumot!" Az orosz lány el is pirult, le is sütötte szemét, kérésünknek tehetetlenül eleget is tett; mi pedig az igazolást hetykén markunkban szorítva, a biztonsági őröket kézlegyintéssel elhessegetve, egyenként léptünk át az ellenőrző kapuk egymásba nyíló során. Hiába futottak össze-vissza a jó muszkák, mint fejvesztett pályamunkások, és hiába tüntetett jelenlétével a reptér akkor még spanyol igazgatója: kis katalán vadászgépünk ellentmondást nem tűrően emelkedett fel Seremetyjevó kifutópályáján, és Juazeiroban valamint Rosarióban kétszer is megtankolva csak eljutott Bora Bora relaxációs gyönyörökben gazdag szigetére.
Itt vagyunk most
Ülünk hát a parton, szánkban szívószál, másik vége kókusztejbe lóg. Ó, édes semmittevés! Az ernyedtségtől leszedált agyunkban a csak hónapok múlva esedékes randit tervezgetjük: jöhet ugye a két olasz, na jó, esetleg a Shakhtar, aztán valaki keletről, igen, tovább, tovább, az Arsenal már megint, netán az izmos Porto a nagybetűs csapatként funkcionáló (muhahaha!) PSG helyett. Mindegy - ez még a jövő zenéje. Legnagyobb gondunk egyelőre az, hogy nem véd eléggé a napszemüveg, és hogy a strandágy rácsai csíkokat hagynak a seggünkön. Pontosabban csak lenne ez a legnagyobb gondunk, ha kellemes álmodozásunkat nem verné szét valami hirtelen támadt hangzavar: egy csapatnyi luzitán tahó turista tűnik fel, kigyúrtak és üresfejűek, ez messziről látszik, érdektelenségüket kiabálással próbálják ellensúlyozni. Jobban megnézve őket azért feltűnik egy-egy értelmiségi, vagy legalábbis értelmiségi nevelést kapott arc, csak hát a többiek teljesen kitakarják őket.
Felvonulnak a strandröplabda-pályára, és értetlenül vakargatják a fejüket: miért csak egy háló van, és miért középen?? Ellazult rekeszizmunk dolgozni kezd, aprókat rázkódunk: régen tőletek féltem, kemény emberek, ti fadobálók, akiket csodáltam*? Valaki ugyan nem fát, de egy labdát odadob nekik, amire megdermednek és értetlenül tekintgetnek körbe-körbe. Bátortalanul kézbe veszik, lóbálgatják, aztán visszaejtik a földre. Ekkor Cardozo - ez van a hátára írva - ráteszi a csülkét, amire fény gyúl a portugál fejekben, ketten is említett társuk felé rohannak: egyikük lefejeli, másikuk kirúgja a támaszkodó lábát. Végre megelevenednek, és belekezdenek a játékba: a labda középen pihen, a két térfélen pedig folyik a küzdelem. Mi a nevetéstől köhögve felállunk és átsétálunk a koktélpulthoz. Közben azért töprengünk, hogy mi is legyen: rendet tegyünk-é vagy sem.
Vele mondjuk szívesen elbeszélgetnénk
A mixer megelőz minket és udvarias hangon megszólít:
- Senyor Barcelona, levele érkezett. Engedelmével átadnám Önnek.
- Hogyne, kérem. Nagyon köszönöm - feleljük mosolyogva.
- Parancsoljon, rögvest készítem az italt.
- Remek.
Kézbe vesszük a míves fehér borítékot, méltósággal feltépjük és ujjunkkal követve olvassuk az ívelt sorokat:
Drága Barátom!
Számítottam rá, hogy az évnek ebben a szakában te már itt fogsz lazítani, ezért címeztem ide levelemet is. Én még sajnos pörgök a mókuskerékben, a tét meg egyre csak nő. Hiányoznak közös estéink - persze megértem, hogy neked annyira nem. Remélem már nem haragszol rám a múltkori partiért: én igazán nem tehetek róla, hogy a leosztásnál rögtön kint volt a tízes-bubi-dáma, hát még, hogy a király-ászba is belenyúltam - basszus, van ilyen! Ettől még te vagy a legnagyobb hamiskártyás a világon, tudja ezt mindenki. Nem is kertelek, hiszen ismered a régi mondást: ha a pénzemet akarod, és szexinek tartasz - gyere és add tudtomra. Szóval a segítségedet kérem. Szerintem sejted, hogy miben, nem vetem hát fölöslegesen papírra. Pont neked aligha kell mondanom, hogy cimborák között a szerencse forgandó, de a tisztesség állandó. Előre is köszönöm!
Ölel hű komád: Rod Stewart
Na, fasza. Ezzel csak mélyült a töprengés mocsara - mélyüljünk hát poharunkba mi is! (Eltelik egy fél óra.)
Vettük az adást, Rod!
Fölpillantunk és szemünk azonnal megakad a panamakalapos úriemberen. Hiába, régi ismerős - nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást róla:
- Szevasz, Sean! Hát te itt? Mi a pálya?
- Ááá...Rohan az idő, sokasodnak a ráncok. Egyesek a még nem is létező síromra hugyoznak.
- Hogy mi?
- Láttad, nem? Mondd csak: engem mikor játszott le a színről egy kiszőkített hispán fasz?
- Khm, Sean, ezzel rossz ajtón kopogtatsz...
- Jaj, basszus tényleg, bocs...Tudod, csak az emlékek.
- Nem gond, folytasd.
- Hát szóval az van, hogy megöregedtem. És így vénülve egyre büszkébb leszek a fiatalokra: több mint húsz éve le se szarom őket - mármint akiket nem tudok megdugni -, ezek most mégis olyanok mintha az unokáim lennének. Jó: nem zsenik, de nagyon jóravaló, szorgalmas gyerekek. Szeretném, ha esélyt kapnának a nagyvilágtól.
- És? Miért mondod ezt nekünk?
- Ne csináljátok ezt! Nagyon jól tudjátok, miért! Csak azt szeretném, hogy a srácok még egyszer lejöhessenek a strandra, de ha ezek itt vannak - bök élesen a portugálok felé -, akkor ez nem fog menni. (Sóhajt, majd:) Nézzétek, tudom, hogy nem ti vagytok a globális futballpolitika erkölcsrendészete, de azért jó lenne, ha őket javítóintézetbe dugnátok.
- (Szintén sóhajtunk, majd:) Figyelj, a következő áll módunkban...
Odamegyünk a bárzongorához, és lejátszuk a billentyűkön:
dó - A kapuban Pinto, mert megérdemli.
ré, mi - Előtte most éppen nem tudunk nem normális védelmet felküldeni, a szélsőkkel meg jól sáfárkodott Tito, úgyhogy jöhet Montoya, Charlie és Adriano. Később esetleg Planas.
fá, szó - A középpályán Song, Thiago - Sean arca felderül -, és még valaki.
lá, ti, dóóóó - Elől meg Villa.
Persze az ősz csirkefogó sem most jött le a Bernabéu lépcsőiről, ennyivel nem ússzuk meg:
- Na és ki lesz még mellette?
- Kit szeretnél látni?
- Hát Deulofeut meg Tellot: előbbit a tizenhatosnál, utóbbit a kispadon, hehe.
- Jól van, meglátjuk.
De ezzel még mindig nincs vége: a vén skót nyalogatja a martinit, sompolyogva húzza össze szemét, jelentőségteljesen köszörülgeti a torkát. Gyanakodva szegezzük neki a kérdést:
- Na mi van, Sean?
- Hát szóval...Ennyire azért nem vagyok hülye: ez csak tíz ember. Ki lesz az utolsó?
Lesújtóan nézünk rá mint egy csintalan kisgyerekre:
- Összebeszéltetek, mi?
- Hogy Roddal? Hát, nem tagadom...Úgy okoskodtunk, ketten csak megdumálunk titeket. És a listán van még Irvine Welsh meg a Chivas Regal. Ez éppen négy.
- Na és Saramago, Madeira borai, a Fado vagy Eusébio?
- Khm, Zsozé, khm, khm...A francba, de kaparja a torkom ez a szar. Szóval szerintem ez négy mínusz három, az az éppen egy.
Kicsit még birizgáljuk az állunkat, de valójában már meggyőzött a rafkós öreg:
- Jól van, egye fene! (Intünk a hoszteszeknek:) Hozzák elő!
Szavainkra a vendégek elnémulnak, a papagájzaj megszűnik - sőt, az árapály is eláll. Kiskerekű kocsit gördítenek be, rajta valami nagyobb doboz - elsőre kalitkának tűnik, de nem lehet pontosan eldönteni, mert egy argentin zászló van ráterítve. Mellé lépünk, lerántjuk a leplet - Sean rögtön elfordítja a fejét, mi pedig mosolyogva kérdezzük:
- Netán gond van?
- Nem, csak egyszerűen nem bírom a tekintetét. Mindenen áthatol. Feltartóztathatatlan.
- Igen, valóban az.
- Mondd: muszáj így tartani?
- Ez mindenki érdeke: védenünk kell őt, ahogy csak lehet - és hát a világ is jobban jár.
- Igen, persze, te ismered közelről... (Hitetlenkedve:) De tényleg annyira veszélyes, hogy be kell zárni?
- Csak kérdéssel tudok felelni, Sean: te rászabadítanád a bubópestist Európára?
Az öreg most már megértően bólint, mi pedig ásítozva matatunk a kulcs után. Közben a portugáloktól tétován és láthatóan beszarva futár érkezik:
- Izé, figyeljetek...Muszáj ezt?
- Csend legyen. Mivel csak titeket csinált ki az a gyengébb orosz vodka, nem lehet egy szavatok sem. Menjetek fel a pályára, és rendezzétek soraitokat! Percek múlva kezdünk.
Addig is hadd szóljon a dal:
Ha a világ Messi lenne,
kötényemben ő fütyülne,
éjjel-nappal szépen szólna,
ha a világ Messi volna.
Ha ma csak egy duplát tolna,
az is könnyes öröm volna,
boldogan és súlytalanul
vonulnánk téli álomra**.
Leghőbb vágyunk, hogy ide eljussunk tavasszal
A várható kezdőcsapatok:
Pinto - Montoya, Piqué, Puyol, Adriano (Planas) - Song, Busquets (Dos Santos), Thiago - Villa, Messi, Tello (Deulofeu)
Artur - Maxi Pereira, Garay, Luisao, Melgajero - Matic, Almeida, Gaitán, Rodrigo, Ola John (Lima) - Cardozo
TV: Digi Sport 2 meg streamek, 20:45.
* József Attila: Kirakják a fát.
** Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne című verse alapján. Kétballábas versszakom bocsásd meg, Mester!
