A második világháború után tömegesen érkeztek Spanyolországba olyan dél-amerikai játékosok, akiket meglehetősen furcsa körülmények között honosítottak. A polgárháború idején elpusztított falvak eltűnt anyakönyv-vezetési dokumentumai ugyanis kiváló alapot szolgáltattak az ezzel kapcsolatos visszaélésekhez.
Senki nem tudta cáfolni, ha egy sportegyesület azt állította valamelyik játékosáról, hogy bármely így megnevezett településről származott. A hetvenes években világszerte nagy visszhangot kiváltó eseménysorozatnak – a „hamis bennszülöttek” botrányának – azonban van egy feljegyzett előzménye, amely közvetlenül a Barcelonához kapcsolódik.
A második világháború után tömegesen érkeztek Spanyolországba olyan dél-amerikai játékosok, akiket meglehetősen furcsa körülmények között honosítottak. A polgárháború idején elpusztított falvak eltűnt anyakönyv-vezetési dokumentumai ugyanis kiváló alapot szolgáltattak az ezzel kapcsolatos visszaélésekhez.
Senki nem tudta cáfolni, ha egy sportegyesület azt állította valamelyik játékosáról, hogy bármely így megnevezett településről származott. A hetvenes években világszerte nagy visszhangot kiváltó eseménysorozatnak – a „hamis bennszülöttek” botrányának – azonban van egy feljegyzett előzménye, amely közvetlenül a Barcelonához kapcsolódik.
1916. december 17-én került sor az 1916/17-es bajnokság (akkor még Katalán Kupa és hét csapat között dőlt el) Barcelona – Espanyol összecsapására, melyet a Barça nyert 3-0-ra. Maga a meccs feltehetően a feledés homályába merült volna, azonban a vesztes csapat néhány nappal később feljelentette a klubot azzal a váddal, hogy külföldi játékost szerepeltetett a mérkőzésen.
A Mundo Deportivo címoldalon hozta a hírt, ezzel pedig megkezdődött a két csapat versengése a pályán kívül és feljegyezhetjük az első médiabotrányt is, ami a Barcelonát érintette. Az ügy központi figurája Juan Garchitorena, aki nem csak erről az esetről maradt emlékezetes, hanem arról is, hogy a futball pályafutása után Hollywoodban futott be karriert.
Juan Garchitorena 1898-ban született a fülöp-szigeteki Manilában, amely ebben az évben spanyol gyarmat volt. Az ügye világosnak tűnik, de az teszi átláthatatlanná, hogy Spanyolország ugyanebben az évben elvesztette az Amerikával vívott háborúját. Az ország feletti uralmat elvesztette a Spanyol Királyság, de az Egyesült Államok ellenőrzése alá is csak félgyarmati minőségben került, mivel közben kikiáltották az önálló köztársaságot. Így amikor Garchitorena 1916-ban Barcelonába érkezett és elkezdett játszani a csapatban, első ránézésre valóban vitatható volt az állampolgársága. A tárgyalás során az is felmerült, hogy valójában argentin állampolgár, a ’Mundo Deportivo’ mégis „Mr. Garchitorena, a yankee!” címmel jelentette meg leleplező cikkét. Ezután pedig kitört a káosz.
Az Espanyol azzal vádolta a Barcelonát, hogy tudott az ügyről és rosszhiszeműen járt el. A Barcelona tagadta, hogy ilyesmi történt volna, hisz nyilvánvalóan spanyol játékosról van szó, mert Garchitorena születésekor még spanyol gyarmat volt a Fülöp-szigetek, csak azután néhány hónappal változott meg az ország politikai státusza. (Ma már lehetetlen eldönteni, hogy mi az igazság, de erős a gyanú, hogy tulajdonképpen mindenki tisztában volt azzal, semmiféle szabálytalanság nem történt a játékos körül.) Végül az ügy súlya megkövetelte, hogy a Katalán Labdarúgó Szövetséghez megérkezzen a hivatalos feljelentés.
Természetesen a Barcelona sem csak az újságok lapjain vette fel a harcot, a klub akkori elnöke, Gaspar Roses beadta hivatalos fellebbezését és csatolta a klub igazát bizonyító okiratokat is. Mivel az iratok bizonyították az eljárás szabályosságát, az ügy következő fordulata azt a vádat hozta az Espanyol részéről, hogy okirat hamisítás történt.
Ha pedig ez igaz, azt is ki kell deríteni, hogy azt a játékos, vagy a klub követte el. Hosszas jogi hercehurca után a Szövetség végül úgy döntött, hogy a játékos iratai hamisak, ezért visszavonja a Barcelona bajnoki pontjait, ráadásként pedig a játékos se maradhat a csapat tagja. A klub ezt természetesen visszautasította, ezért újabb hosszadalmas egyeztetések után a végső döntés az lett, hogy "csak" négy meccs pontjait veszik el a klubtól, de a játékos a klubnál maradhat. Az eset végeredménye? A Barça a hiányzó pontoknak köszönhetően harmadik, az Espanyol második lett az év végén, a bajnoki cím pedig az 1905-1932 között létező FC Espanya de Barcelona ölébe hullott. Garchitorena végül 1920-ig maradt a klubnál, az eset hosszútávú következményét pedig mindannyian tudjuk: megkezdődött az egyik legélesebb klubrivalizálás Spanyolországban. 
A krónikák arról beszélnek, hogy a játékos a végtelenségig pedáns és jól ápolt volt. Kerülte például az esős időben lejátszott meccseket, és amikor mégis vállalta, soha nem fejelt ilyen alkalmakkor, mondván, hogy sáros a labda. Lehet, hogy ez a leírás túlzó, de a kritikusai így emlékeznek róla.
Paulino Alcántara, Samitier és Zamora árnyékában végül nem lett a klub emlékezetes játékosa, a státusza is mindvégig amatőr maradt. Ne felejtsük el, ebben az időben a profizmus még valójában nem is létezett, csak néhány évvel később - a húszas évek elején-közepén - jelent meg a Barça és a világ labdarúgásában. Amikor Samitier 1919-ben elhagyta az Internacionalt és Barcelonába költözött, „átigazolási díjként” egy öltönyt és egy karórát kapott (azt is csak "fű alatt") ... 1925-re pedig ő lett Spanyolország legjobban fizetett futballistája.
Garchitorena angol nyelvtanárként kereste kenyerét Barcelonában és csupán mellesleg nyert a csapattal egy Copa Barcelonát és lett kétszeres katalán bajnok. Ebben az időben a futball még sokadlagos látványosságnak számított, feltehetően ezért nem lett akkora visszhangja az ügynek, mint fél évszázaddal később, amikor kirobbant a spanyol honosítási botrány. És mi lett Garchitorena sorsa később?
Hollywoodba költözött, ahol sikerült említésre méltó karriert befutnia. 1929 és 1953 között Juan/John Toréna művésznéven közel negyven filmben játszott, és ha nem is főszerepekről van szó, partnerei voltak olyan egykori nagyságok, mint Tyrone Power, Barbara Stanwyck, Ricardo Montalban, vagy éppen Myrna Loy, akivel állítólagos közelebbi kapcsolatáról is pletykáltak. 1947-ben vette feleségül Natalie Moorhead színésznőt, akivel egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig élt együtt.
Források: wikipédia.org, imdb.com, rsssf.com, a Barca hivatalos magazinja 2009. augusztusi száma
