Tot El Camp

Spanyol bajnokság, 17. forduló: Real Valladolid CF - FC Barcelona

2012. december 22. - totelcampblog
Hiána van mindhárom zsákunkban relatív földi jó, a hét közepe óta csak letargiába süllyedve vonogatjuk a vállunk, és integetünk az késlekedő hóesésnek - ég veletek, boldog, szép napok! Kétszer is elmozdult ugyanis a galaxis Barcelona körül: először Adriano csavarta meg a baljós bolygóállást, majd az Úristennek sikerült bizonyítania, hogyha méltóztatik létezni egyáltalán, akkor csakis morbid módon kegyetlen figura lehet - csalódtunk benne. Pedig olyan jó lenne az előbbivel - és még sok minden mással - töltött kalácsot majszolgatni, csakhát az utóbbi kipeckeli a szánkat, elszorítja a torkunkat és csírájában fojt el minden feltörekvő jóérzést. Éppen ezért lehet bármilyen szépen megkötve a masni bármennyi (15, 16?) bajnoki ajándékcsomagon, az idén olyan igazán boldog gránátvörös-kék karácsony biztos, hogy nem lesz.

Hiába van mindhárom zsákunkban relatív földi jó, a hét közepe óta csak letargiába süllyedve vonogatjuk a vállunk, és integetünk a késlekedő hóesésnek: ég veletek, boldog, szép napok! Kétszer is elmozdult ugyanis a galaxis Barcelona körül: először Adriano csavarta meg a baljós bolygóállást, majd az Úristennek sikerült bizonyítania, hogyha méltóztatik létezni egyáltalán, akkor csakis morbid módon kegyetlen figura lehet - csalódtunk is benne. Pedig olyan mesés volna az előbbivel - és még sok minden mással - töltött kalácsot majszolgatni, csak hát az utóbbi kipeckeli a szánkat, elszorítja a torkunkat és csírájában fojt el minden feltörekvő jóérzést. Éppen ezért lehet bármilyen szépen megkötve a masni bármennyi (15, 16?) bajnoki ajándékcsomagon, az idén olyan igazán boldog gránátvörös-kék karácsony biztos, hogy nem lesz.

Hiána van mindhárom zsákunkban relatív földi jó, a hét közepe óta csak letargiába süllyedve vonogatjuk a vállunk, és integetünk az késlekedő hóesésnek - ég veletek, boldog, szép napok! Kétszer is elmozdult ugyanis a galaxis Barcelona körül: először Adriano csavarta meg a baljós bolygóállást, majd az Úristennek sikerült bizonyítania, hogyha méltóztatik létezni egyáltalán, akkor csakis morbid módon kegyetlen figura lehet - csalódtunk benne. Pedig olyan jó lenne az előbbivel - és még sok minden mással - töltött kalácsot majszolgatni, csakhát az utóbbi kipeckeli a szánkat, elszorítja a torkunkat és csírájában fojt el minden feltörekvő jóérzést. Éppen ezért lehet bármilyen szépen megkötve a masni bármennyi (15, 16?) bajnoki ajándékcsomagon, az idén olyan igazán boldog gránátvörös-kék karácsony biztos, hogy nem lesz.

Hiába van mindhárom zsákunkban relatív földi jó, a hét közepe óta csak letargiába süllyedve vonogatjuk a vállunk, és integetünk a késlekedő hóesésnek: ég veletek, boldog, szép napok! Kétszer is elmozdult ugyanis a galaxis Barcelona körül: először Adriano csavarta meg a baljós bolygóállást, majd az Úristennek sikerült bizonyítania, hogyha méltóztatik létezni egyáltalán, akkor csakis morbid módon kegyetlen figura lehet - csalódtunk is benne. Pedig olyan mesés volna az előbbivel - és még sok minden mással - töltött kalácsot majszolgatni, csak hát az utóbbi kipeckeli a szánkat, elszorítja a torkunkat és csírájában fojt el minden feltörekvő jóérzést. Éppen ezért lehet bármilyen szépen megkötve a masni bármennyi (15, 16?) bajnoki ajándékcsomagon, az idén olyan igazán boldog gránátvörös-kék karácsony biztos, hogy nem lesz.

Itt tartunk hát: a szegfűszegszagú elkövetkező napok és a vallisolitanókkal történő kedélyes szaloncukor-bontogatás helyett a csapat az idény utolsó meccsén kénytelen pályára lépni a létező legnagyobb lelki teherrel - nagy paraszt a forgatókönyvíró, kár tagadni. Ahogy tettetni sem érdemes ezúttal az okoskodást: ami előttünk van, azt felmérni nem lehet, sőt, akár satnyán felbecsülni is sértő - a csapattal és Titóval szemben is. Ilyen ex katedra kijelentéseken keresztül ugyanis akaratlanul is elvárások fogalmazódnának meg - ebben a helyzetben pedig ez egyszerűen nem megengedhető. Borzasztóan nehéz mit mondani, mert így olyanok vagyunk mint egy nagy, sűrű és sötét erdőben magányosan haladó tájfutó, aki elvesztette a térképét meg a kulacsát. Mint egy programozott algoritmus, ami fut és képes újraszámolni magát, csak éppen az egérről hiányzik a mutatóujj, ami hiba esetén közbeléphetne. Igen, épp mint egy csapat - vezető nélkül. És ami még nehezebb: nem szabadna rossz turistajelzésre tévedni így sem. Nem szabadna, hogy megakadjon az iteráció. Na, persze nem ma - mi innentől kezdve nem kilencven perces meccseket játszunk, hanem egy több hónaposat. Ehhez pedig mindenkire szükség lesz. Ismétlem: mindenkire. Igen: kivételesen ránk is. Persze nem fizikai valónkra, hanem a türelmünkre és a bizalmunkra. Igen, a türelmünkre, ami az elmúlt években megkopott, mert megkophatott - hát most ideje előbányászni, és igen, a bizalmunkra, mert ahogy tizenhat forduló alatt nem nyertük meg a bajnokságot, úgy a következő hetekben nem is veszíthetjük el - bármi történjék is.

"A közös cél közös munkát kíván."*

Mozdítsuk hát ki sarkaiból az univerzumot: harmadjára - de ez egyszer együtt. Mindenkinek ugyanazt kell akarnia, hogy egyszerűen ne történhessen másként, és csak ez a dal szólhasson, amikor véget ér ez az egész:

 

"Elvonult a vihar, felsütött a nap,

a bánatnak lőttek de az öröm itt maradt.

Elszálltak a felhők, tiszta lett az ééég,

de emlékezzünk mindig: jöhet vihar még."**


Van még valami: Madrid, hozzád szólunk! Az évnek ebben a szakában rendezni kell az elmérgesedett viszonyokat, mi megtesszük hát a magunk lépését. Egyébként is bocsánatkéréssel tartozunk nektek: hazudtunk. Nem, ez így azért durva: füllentettünk. Persze éppen csak annyira, amennyire az igaz felebarát füllent a jószándékú titkolózással. Hogy miről is van szó? Most már talán elárulhatjuk: az ünnepek közeledtével rengeteg olvasói levelet kaptunk kétségbeesett szüleitektől, testvéreitektől, férjeitektől-feleségeitektől, barátaitoktól-barátnőitektől, hogy segítsünk valahogy, nehogy mentális fejlődésetek megrekedjen ezen a szinten. Engedjétek meg, hogy egy tízéves kisfiú megrázó sorait idemásoljam:

"Kedves Tot el camposok!

Édesapám Real-drukker. Helyzetünket kilátástalannak érzem. Könyörgöm, karácsony alkalmából nyújtsátok felénk kezeiteket, hogy azt megragadva ki tudjon mászni a család ebből a feneketlen gödörből.

Előre is köszönöm szépen!

Üdvözlettel: Gutmann Tivadarka, de a barátaimnak csak Guti."

Persze mi sem vagyunk ám fából - megsajnáltuk szeretteiteket, akiknek amúgy is teljesen igazat kellett adnunk! Belebújtunk hát a jóságos katarfáundéjsönös mikulásruhánkba, tüsténkedtünk, ahogy csak tudtunk, égtek a csatornák! Még ti is büszkék lettetek volna ránk, ha látjátok! És most már azt hiszem el szabad mondani, igen: ezennel örömmel tudathatom veletek, hogy mindenkinek jutott Puyolos bögre, Iniesta-mez vagy legalább egy zacskó M&M's kilencven különböző ízzel. Vár rátok a fa alatt: boldog karácsonyt!

A várható kezdőcsapatok:

Hernández - Rukavina, Sereno, Valiente, Balenziaga - Rubio, Pérez, Omar, Óscar, Bueno - Manucho

Valdés - Alves, Piqué, Puyol, Jordi Alba - Busquets, Xavi, Thiago (Iniesta) - Alexis, Messi, Pedro

TV: Sport 2, 18:00.

 

* Eredetileg dél-amerikai munkásmozgalmi jelszó.

** Illés együttes: Elvonult a vihar. Kicsit át kellett formálnom, hogy helye legyen itt - de azt hiszem, most a nemes cél ezt valóban szentesíti.

 

Szolgálati közlemény:

A halászlé meg a gesztenyés pulyka között is érdemes lesz fel-felkukkantani a blogra, mert zseniális ünnepi posztok lesznek - higgyetek nekem! A többiek próbálnak majd egy kis mosolyt csalni az arcotokra - és egészen biztosan sikerülni is fog nekik. Én minden bizonnyal ezzel az írással búcsúzom erre az évre, így ezúton kívánok mindannyiótoknak nagyon boldog ünnepeket! Gondolom minden családi, vallási, kulturális szokástól függetlenül mindenki nagyokat eszik ilyenkor - úgyhogy ha mást nem, hát jó étvágyat!

 

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása