-Várja a kannákat?
-Hát, kislányom, ilyen fejjel azokat várhatja...
Még valamikor általános iskolában egy ilyen klasszikus sarlós-kalapácsos visszahallású (tehát jó) akadályversenyre készültünk, amit mindig a végzősök szerveztek. Mit ad isten az egyik barátom bátyja is nyolcadikos volt, és ő valami csoda folytán megtudott (gy.k.: kihallgatott) néhány kérdést, amiket aztán ilyen herripotteres bajtársiassággal továbbadott nekem is. A focisból csak annyit kapott el, hogy valami aranylabdás. Na, akkor vágtam be oda-vissza az összes addigi győztest. A kérdés végül úgy hangzott, hogy soroljam fel a háromszoros nyerteseket. Szentségeltem, hogy nem lehetne-e inkább a '64-es győztest, a többiek azt biztos nem tudják...
-Várja a kannákat?
-Hát, kislányom, ilyen fejjel azokat várhatja...
Még valamikor általános iskolában egy ilyen klasszikus sarlós-kalapácsos visszahallású (tehát jó) akadályversenyre készültünk, amit mindig a végzősök szerveztek. Mit ad isten az egyik barátom bátyja is nyolcadikos volt, és ő valami csoda folytán megtudott (gy.k.: kihallgatott) néhány kérdést, amiket aztán ilyen herripotteres bajtársiassággal továbbadott nekem is. A focisból csak annyit kapott el, hogy valami aranylabdás. Na, akkor vágtam be oda-vissza az összes addigi győztest. A kérdés végül úgy hangzott, hogy soroljam fel a háromszoros nyerteseket. Szentségeltem, hogy nem lehetne-e inkább a '64-es győztest, a többiek azt biztos nem tudják...
Az Aranylabda az valami olyat jelentett akkoriban, mint amit tinédzser fejjel később az "édeshármas", vagy most kisgyerekesként a "nyugodt este" - elérhetetlen, csodálatos, és már a kifejezés kimondása önmagában mámorító. Aki megnyerte, az volt számunkra a világ legjobb játékosa. Tudta a firfangos fittyfene, hol játszik éppen a Gullit (szigorúan g-vel), vagy hány centis a Papin. Megnyerték "A Labdát", tehát ők az istenek. Édesapám pedig kb. annyit fűzött a témához, hogy a Blohin kaphatott volna többet is, mert az nem csinált semmit, azt mégis rengeteg gólt lőtt, szóval biztos nagyon jó focista. Egyben csitított is, hogy ezt még egy fradista is megkaphatja, nem lehet valami túl komoly.
Szóval ezt a világ legjobb játékosa embert manapság is meg szokják választani. Mostanra elértünk ugye oda, hogy gyakorlatilag bárki tudna szavazni, mert a tévében ömlik ránk a rengeteg meccs. Régen az újságírók privilégiuma volt az utazgatás, talán valóban nekik volt a legnagyobb perspektívájuk az egészre. Ehhez képest egy mostani kocafoteles (c.f. én) uszkve ötször annyit látja a világ legjobbjait játszani, mint akik anno szavaztak. Így történhet meg, hogy míg apám Blohinnak akart még párat adni, addig a mostani szurkolók csuklóból sorolnak fel ötven nevet, aki megérdemelte volna... Hát igen, régen ez is jobb, egyszerűbb volt.
Ráadásul ez a fene nagy médiafelhajtás, meg az Internet által behányt információtenger egy másik furcsa hozadékkal is járt. Hamar megunjuk a dolgokat - magamon is észreveszem. Még az olyan iszonyat zseniális dolgokat is, mint Messi. Ez egy teljesen komolyan gondolt érv lett amelett, hogy kapja más. Mert ez már így unalmas. Értitek, ugye? Unalmas.
Meg hát végképp nem szakmai. Hogy lenne az? Ottmar "kiafaszomez" Hitzfeld, Victor "életembenemhallottam" Piturca, Giovanni "habefertig" Trapattoni, Roy "népsportkedvence" Hodgson és társaik mind totál hülyék a focihoz. A múltkor volt a digi2*+sporteuron egy elemzés, abban volt Puzsér. Na, ő tudja, meg is mondta, hogy pofátlanul csal az UEFA. Meg ő már egyébként a hetvenes években, amikor a fentebb sorolt senkiháziak még répát kapáltak a kertben, és az Aranylabda még ért valamit, akkor is értette a focit. A Józsi bá' pedig, akivel majdnem megnyertük egyszer a járási kupát a Mágocs előtt, ő is mondta, hogy az unokája is megnézte az internetbül, és a Ronaldo volt a legjobb.
Szóval folyik ez az évente megújuló, magasröptű vita, amiben ezt a felsőbbrendűséget bírom a legjobban, amikor az egyszeri szurkoló pl. az elmaradottabb országokból érkező szavazók hozzáértését kérdőjelezi meg. Ez komoly? Nyilván akkor ezek az érvelők úgy gondolják, hogy a funkcionál-differenciálegyenletkhez is jobban értenek, mint a Dél-afrikai Köztársaság egyetemein tanító profok, vagy az ott doktoráló hallgatók, hiszen a matematikának is mekkora hagyománya van itthon...
Benito kivételesen nagyon jól megragadta a lényeget egy kommentrészletben: "messi a világ legjobb futballistája, az volt mind a négy évben, amikor elnyerte. pont." Ugyanezt írtam le hosszabban egy évvel ezelőtt. Mert ez ilyen mocskos egyszerű, nem kell túlkomplikálni. Én meg most szerintem megyek, és megkeresem a Tibit, ő szokott tudni csórni jó, vastag ecsetet, aztán Sanyi bácsi meszesgödréből felpingálom a kedvenc garfieldos pólómra, hogy Messi. Szét lesznek tőle csúszva a többiek holnap a suliban.
Az egyetlen ember, akinek Messiéhez mérhetően fasza lábai vannak.
