Már majdnem azt hihettük, hogy ez a szezon egyetlen hatalmas kacaj,- és mókaáradat lesz számunkra, amikor is a múlt hét eseményei elég egyértelműen megmutatták, hogy mégse.
Továbbra se kérdés, hogy a csapat nagyon jó, az se titok, hogy esélyesként indul és szerepel az összes versenykiírásban, viszont a spanyol kupa kapcsán joggal merülhet fel a kérdés: mennyire van nekünk szükségünk erre éppen most? Ebben a pillanatban kézenfekvő gondolatmenet azt felvetni, hogy szerencsésebb lenne hanyagolni a legkisebb presztízzsel bíró cím utáni hajszát, és inkább koncentrálni a bajnokságra és a Bajnokok Ligájára.
Már majdnem azt hihettük, hogy ez a szezon egyetlen hatalmas kacaj,- és mókaáradat lesz számunkra, amikor is a múlt hét eseményei elég egyértelműen megmutatták, hogy mégse.
Továbbra se kérdés, hogy a csapat nagyon jó, az se titok, hogy esélyesként indul és szerepel az összes versenykiírásban, viszont a spanyol kupa kapcsán joggal merülhet fel a kérdés: mennyire van nekünk szükségünk erre éppen most? Ebben a pillanatban kézenfekvő gondolatmenet azt felvetni, hogy szerencsésebb lenne hanyagolni a legkisebb presztízzsel bíró cím utáni hajszát, és inkább koncentrálni a bajnokságra és a Bajnokok Ligájára.
Én viszont azt gondolom, hogy ez nagyon nem így van! Ha az elmúlt években karcsú keretekkel sikerült triplázni, bajnoki címeket nyerni, BL-ben kiváló sorozatokat futni, akkor a jelenlegi játékosállománnyal okkal-joggal tarthatunk igényt arra, hogy ne energiatartalékolási szempontok határozzák meg a csapat prioritásait.
A második sor értelemszerűen kevesebb, mint az első, de ha nagyon objektíven akarom figyelni, a végeredmény akkor is ugyanaz marad: nagyon is versenyképes a társaság szinte bármilyen összetételben. De legalábbis annak kellene lennie.
Nem szeretem, és ha csak lehet, kerülöm az olyan felszínes megközelítést, amiben a csapat eredményeinek megítélése kimerül abban az összegzésben, hogy egyes játékos jó, vagy éppen rossz napot fogott ki.
Ugyanis mindkét esetnek (és a köztes állapotoknak is) kell lennie valami olyan magyarázatának, ami akkor derül ki, ha egységében figyeljük a történéseket. Szinte minden esetben, amikor ehhez hasonló vélemény elhangozhat egyes személyekről, alaposabb megfigyelés után észrevehető valami változ(tat)ás a szerkezetben, ami eredhet akár saját elhatározásból, de ugyanúgy lehet (önkéntelen) reakció az ellenfél játékára. Van viszont egy pont, ahol már sehogy nem menthető fel az egyes játékos a felelősség alól, mert olyan pillanatokban hibázik, amikor már csakis rajta múlik, mennyire lesz hasznára (vagy éppen kárára) a csapatnak.
Pedronál látni vélem a probléma megoldását (nagyban befolyásolja őt, hogy hol kell játszania), ugyanakkor Sánchez teljesítményével kapcsolatban egyre nehezebb engedékeny jelzőkkel tarkítanom a posztot.
A múlt heti kupameccset gyakorlatilag egymaga megnyerhette volna és tekintve, hogy most – jelentős részben miatta – mennyire nehéz helyzetben vagyunk, lényegesen jobb játékot követelek tőle. Nem remélek, hanem követelek! Mint ahogy követelek mindenki mástól is, akik joggal érezhetik, hogy nem tettek annyit a csapatért, mint ami elvárható lenne tőlük.
Úgyszintén egyre nehezebb felmentenem a múlt héten védekezésben elkövetett hibákat. Az indok pedig ugyanaz: ha a Barça játékának megítélésébe bele is számítom, hogy egy ennyire támadószellemű csapat könnyen gólt kaphat, akkor is egyre nyilvánvalóbban fedezhetők fel egyéni hibák a kapott gólokban. Nem akarok név szerint kiemelni senkit, mert nem ezt tartom fontosnak, hanem azt, hogy olyan hibákról van szó, amelyek eddig jellemzően nem voltak felfedezhetők, vagy pedig olyan hibákról, amelyeket ugyanazok a játékosok korábban könnye(dé)n megoldottak, de legalábbis nem akarták megoldani az adott szituációkat nyilvánvalóan rossz (amatőr?) döntéseket hozva.
Nem kizárt, hogy a törvényszerűen februárra kalkulált átmeneti visszaesés már januárban megérkezett (ha jól emlékszem, ez tavaly is inkább így volt), mert érezhetően fásultabb a csapat.
Úgyszintén intő jelek az utolsó percekben bukott meccsek, mert ezek jó eséllyel a koncentráció hiányát bizonyítják. (Ugyanúgy, mint az indokolatlan és váratlan egyéni hibák.) Ha viszont igaz a kötelező téli befásultság elérkezte, akkor itt az idő azoknak a játékosoknak megmutatni a legjobb önmagukat, akik eddig kevesebb lehetőséget kaptak. A Barcelona második sora önmagában tartalmaz annyi minőséget, hogy képes legyen felénk billenteni a párharcot, nem mellesleg itt az idő és az alkalom egyeseknek (sokkal) többet vállalni a sikerek érdekében.
A Barçának semmi mást nem kell tennie ma este, mint megmutatni azt, ami benne van tudásban és minőségben. Ha ez megtörténik, okafogyottá válik az a kérdés is, hogy kell-e nekünk minden cím (megszerzésének esélye), ami csak begyűjthető a szezonban. De sokkal szívesebben látnám, ha végre nem ugyanarról a hat-hét játékosról szólna a szezon, hanem többen is felnőnének a feladathoz és az értékelő(k)ben (egyre gyakrabban) megemlíthetnénk újabb neveket, akik ebben a szezonban meccseket határoztak meg, vagy döntöttek el.
Spanyol kupa negyeddöntő visszavágó:
Málaga CF - FC Barcelona, 22:00
TV: Digisport1
