Minek nevezzelek*,
ha a merengues alkonyban
szép szemeidnek esti-csillaga
bambán néz szerteszét,
miként ha most látnának ilyet először...?
E csillag, amelynek mindenik sugára
a gyógyíthatatlan vakság egy patakja,
mely idegrendszerem tengerét telíti:
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
ha rám röpíted tekinteted,
ezt a sunyi galambot,
amelynek minden tolla a síptalanság egy olajága,
s amelynek érintése oly jó lenne, ha nem maradna el!
Mert lágyabb a selyemnél
s igazabb a csöndnél:
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek*,
ha a merengues alkonyban
szép szemeidnek esti-csillaga
bambán néz szerteszét,
miként ha most látnának ilyet először...?
E csillag, amelynek mindenik sugára
a gyógyíthatatlan vakság egy patakja,
mely idegrendszerem tengerét telíti:
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
ha rám röpíted tekinteted,
ezt a sunyi galambot,
amelynek minden tolla a síptalanság egy olajága,
s amelynek érintése oly jó lenne, ha nem maradna el!
Mert lágyabb a selyemnél
s igazabb a csöndnél:
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
hogy nem zendülnek hangjaid,
e hangok, melyeket ha hallanának
a gránátvörös kérgű fák, végre
megszabadulhatnának habfehér gyökereiktől azt gondolván,
hogy itt már a tavasz, s vele az igazság,
az ő régen várt megváltójok,
mert végre énekel a csalogány:
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
ha ajkaimhoz ér
édesanyád nevének lángoló rubintköve,
s egy csók tüzében összeolvadok vele,
mint Carvalho keze a labdával,
s eltűn előlem a világ,
eltűn előlem az idő, agyam elborul,
s minden rejtélyes kiábrándultságát
árasztja rám az örökkévalóság:
minek nevezzelek?
Minek nevezzelek
boldogtalanságomnak szülőanyja,
egy égberontott képzelet
boszorkányleánya,
legvakmerőbb reményimet
megszégyenítő otromba valóság,
lelkemnek egyedüli,
de egy világnál többet érő kincsét tönkretevő béna vakegér,
ki baszol kiállítani Xabi Alonsót,
te édes, te szép ifjú, te drága:
minek nevezzelek?
Ajánlás:
Ha rád nézek, rögtön lesütöm szemeim,
de muszáj lopva felpillantanom, mert úgy kikívánkozik,
elpirulok, de a vágyakkal teli szó itt van nyelvem hegyén:
Clos Gomes, egy tahó köcsög vagy, ezt gondolom én!
Szolgálati közlemény:
1. Csak a kedélyek lehűtése végett, a dolgok könnyebb feldolgozását elősegítendő. Aki eztet túl komolyan veszi - értsd: azt gondolja, hogy a csúnya barcások mindent a bíróra kennek -, szamarabb Ramosnál...
2. Természetesen nem ez minden mondanivalónk: lesz normális értékelő. Azt is én fogom írni - mert én vállaltam önként. Ehhez azonban a szokottnál nagyobb türelmeteket kérem: ugyanis valószínűleg csak holnapra készülök el. Tudom, tudom, már tegnap is a többieknek kellett tartani a frontot az elégedetlen felhangokat kivédendő - egy pici empátiát kérek, nem többet: ugyanolyan hétköznapi életeket élünk mi is mint ti, és a csúszás okai most duplán prózaiak. Cserébe viszont komplex anyagot ígérek: igyekszem majd megfelelni mindenki elvárásának, lesz taktikai rész képekkel, vitriolos osztályzatok kisfilm Arbeloa szabálytalanságaiból és filozófiai összefoglaló - egyedül bírózás nem - na jó, esetleg egy pici, hasonlóan a szellem mezején -, azt ezzel a maival tudjuk le, és koncentráljunk arra, amire érdemes: magunkra.
* Ez gondolom mindenkinek megvan. Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? Eredeti itt .
