A tegnapi bajnoki forduló több dologról is emlékezetes maradhatott volna: a csapat igazolta, hogy Messi nélkül sem áll meg az élet, a két legtöbbször kritizált játékosunk összesen 8 pontot szedett össze a kanadai táblázaton, tesztelhettünk több fiatalt is, gólt nem kaptunk, a bajnoki címhez pedig már csak négy győzelemre van szükségünk. Mindezek azonban a feledés homályába vesznek, hiszen tegnap este már avathattunk egy bajnokot. Egyszer is felemelő érzés volt Abidal visszatérése, de ezzel a mostanival megduplázta, sőt inkább négyzetre emelte a hőssé válás fogalmát. 402 nappal ezelőtt láthattuk legutóbb játszani, mégis olyan természetesnek hatott a jelenléte a pályán, pedig azóta ő lejátszotta a legfontosabb meccsét, amelyen 2-0-ra győzött a rák ellen.
A tegnapi bajnoki forduló több dologról is emlékezetes maradhatott volna: a csapat igazolta, hogy Messi nélkül sem áll meg az élet, a két legtöbbször kritizált játékosunk összesen 8 pontot szedett össze a kanadai táblázaton, tesztelhettünk több fiatalt is, gólt nem kaptunk, a bajnoki címhez pedig már csak négy győzelemre van szükségünk. Mindezek azonban a feledés homályába vesznek, hiszen tegnap este már avathattunk egy bajnokot. Egyszer is felemelő érzés volt Abidal visszatérése, de ezzel a mostanival megduplázta, sőt inkább négyzetre emelte a hőssé válás fogalmát. 402 nappal ezelőtt láthattuk legutóbb játszani, mégis olyan természetesnek hatott a jelenléte a pályán, pedig azóta ő lejátszotta a legfontosabb meccsét, amelyen 2-0-ra győzött a rák ellen.
A megszokott forgatókönyv az lett volna egy ilyen meccsre, hogy nagy lendülettel belekezdünk, lövünk két gólt, a 25. perctől kezdve pedig mindenki szundít egyet, megálmodja, hogyan törjük át szerdán a Thiago Silva nevű falat, a meccset pedig jobb esetben épphogy megnyerjük, rosszabb esetben megismételjük a múlt heti utolsó perces döntetleneket. Egy kétséges kimenetelű meccsben viszont nem lett volna meg az a méltóság, amit King Eric visszatérése érdemel, így kénytelenek voltak a fiúk egészen 60 percig komolyan venni a meccset. Tito alaposan felforgatott kezdőt küldött pályára, a tizenegy játékosból egyedül Alves, Piqué és Iniesta szereplése mondható teljesen biztosnak a PSG ellen is, a többieknek adott volt a lehetőség annak bebizonyítására, hogy érdemes volt kifizetni az átigazolási díjukat és/vagy a sok száz La Masia-béli vacsorájukat. Baleár Németország nem véletlenül utolsó a bajnokságban, főleg a védekezésük (vagy inkább annak hiánya) volt érthetetlen, de majd vigvik készít egy alapos elemzést Pináról, főleg annak tudatában, hogy most nem foglalt le minimum három embert Messi.
Az osztályzatok királyi keretbe foglalva:
Pinto (7) – 37 éves korában húzza elő a tarsolyából az eddigi legjobb szezonját, és bár néha felmerül a gyanú, hogy Higuita nyomdokaiba szeretne lépni a feltűnőséget illetően, kiváló csapatjátékos és a többiek láthatóan bíznak benne. Valdés eltiltása letelt, de könnyen lehet, hogy Pinto még több alkalommal a kezdőben találja majd magát a bajnokságban.
Alves (7) – Egyre biztosabbak lehetünk benne, hogy a jó formáját nem csak időlegesen szerezte vissza. Az viszont egész biztos most már, hogy a szerződésében benne van, hogy évente 5 szabadrúgás az övé.
Piqué (6,5) – Szerdán neki kell majd átvennie Puyol szerepét a védelemben, nem pedig annak, aki majd kényszerből mellé kerül. A pályán lévő két védelem közül most a miénk volt a rendezettebb és a megbízhatóbb, de ez a Mallorca nem túl magas mérce ebből a szempontból. Szabadrúgást meg mikor vállaljon, ha nem 5-0-nál? A magyar bajnokságban simán gólkirály lehetne.
Bartra (6,5) – Az ő szerepeltetése inkább volt próba a PSG-re, mint rotálás, Tito megnézte, hogyan szerepelnek együtt Piquével, és igazából nem lehetett kifogása a mutatott játékkal. Van, hogy bizonytalan, de ügyes labdakihozatalaival ezt bőven kompenzálta.
Montoya (6,5) – Korrekt teljesítményt nyújtott, 96 százalékával a csapatból ő passzolt a legpontosabban. Rá lehet bízni bármelyik szélt, ha úgy adódik.
Song (6,5) – Ő is egy lehetséges opció a PSG elleni védelembe, bár védőkhöz képest, sok labdát elveszít. Cserébe sokat vissza is szerez, de ha a rossz passzokat a védelemben ejti meg, az nyilván sokkal veszélyesebb. Ennek ellenére talán mégis ő lenne a legjobb választás szerdára, mert azzal eleve jobb lesz számolnunk, hogy fogunk gólt kapni, fizikumára viszont szükségünk lesz.
Thiago (6) – Némileg visszavontabban játszott, mint szokott és nem is vállalt sokat, a passzai legtöbbször csak a szomszédhoz mentek. Megint adott majdnem egy gólpasszt az ellenfélnek, erről sürgősen le kellene szoknia.
Iniesta (7,5) – Nagyon elemében volt tegnap is, neki tényleg minden labdaérintése művészet. Biztosítékként került be a csapatba, nehogy baj legyen a sok hiányzóból, és tulajdonképpen szükség is volt rá, mert ő pörgette fel a többieket, ő adta meg a támadóknak a löketet.
Fábregas (9) – Mind az öt gólban benne volt, meglőtte élete első mesterhármasát, és lejátszotta eddigi talán legjobb meccsét a Barçában. Messitől sem várhattunk volna többet, és – bár az ellenfél védelme nem volt túl olaszos – azt mondhatjuk, kiválóan pótolta az argentint. Ha Abidalt máskor ünnepeltük volna, most Fábregas visszatérésétől lenne hangos a sajtó.
Alexis (8) – Kétszer játszottunk idén meccset Messi nélkül, Alexis pedig az idei hét góljából négyet ezen a két meccsen szerzett. Nem érdemes ebből messzemenő következtetéseket levonni, mert sem a másodosztályú Córdoba, sem az utolsó Mallorca nem egy BL-esélyes ellenfél, de azért érdekes statisztika. Az elcsúszás-betegségből még mindig nem tud kilábalni, még a második gólpasszának meglövése közben is sikerült a földön végeznie.
Tello (6,5) – Iniesta őt is támogatta volna a gólszerzésben, de ez most nem jött össze. Sokszor indított ígéretes támadásokat, azután viszont a beadása vagy az utolsó passz pontatlan volt és emiatt több helyzet el is ment rajta. Hihetetlen, de ez már az 50. meccse volt a Barçában.
Dos Santos (6) – Sok ideje nem volt, pontosabban szólva akkor szállt be a meccsbe, amikor már jócskán visszavettünk a sebességből, így sokat nem is tudott mutatni. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy komolyabb szerepet kaphat a csapatban.
Deulofeu (6) – Az semmiképp sem segített neki, hogy a beállításakor a többieket már látványosan nem érdekelte a meccs. Érdekes kísérlet lenne legközelebb Messivel együtt szerepeltetni, nem pedig a helyén, bár 5 védő kicselezésével még ő sem gyakran szokott próbálkozni.
Abidal (10) – „Ez egy különleges pillanat, szeretném megköszönni az unokatestvéremnek, nélküle nem lehetnék most itt. Köszönöm mindenkinek a támogatását, a barátaimnak, a szurkolóknak, és azoknak az embereknek, akikkel a kórházban találkoztam.”