Tot El Camp

Bajnokok vagyunk!

2013. május 12. - vigvik

Keményvonalas szurkolóként minden bizonnyal az lett volna az egyetlen akceptálható viselkedésforma, ha a tévé, de minimum a livescore.com előtt azért követtem volna az Espanyol-Realt, fennhangon szidalmazva mindkét együttest. Nos, nem éppen így történt, helyette Morfeusszal diskuráltam az idő tájt, és csupán ma reggel, arra koncentrálva, a kávét nehogy véletlenül a fülembe öntsem, értesültem a hírekről. Szerintetek mennyire oké vasárnap reggel pezsgőzni?

Keményvonalas szurkolóként minden bizonnyal az lett volna az egyetlen akceptálható viselkedésforma, ha a tévé, de minimum a livescore.com előtt azért követtem volna az Espanyol-Realt, fennhangon szidalmazva mindkét együttest. Nos, nem éppen így történt, helyette Morfeusszal diskuráltam az idő tájt, és csupán ma reggel, arra koncentrálva, a kávét nehogy véletlenül a fülembe öntsem, értesültem a hírekről. Szerintetek mennyire oké vasárnap reggel pezsgőzni?

Bajnokságot nyerni különleges dolog. Talán az egyetlen olyan lebonyolítási rendszer, ahol a bírói hibák és a szerencsefaktor nem igazán meghatározó tényezők, és valóban az a csapat nyer a végén, amelyik az idény során a legjobb teljesítményt nyújtja. A 2010-es cím horrorjához képest ez a kiírás inkább olyan volt, mint egy jó kupa lassan elkortyolt szekszárdi vörösbor: mire a végére értünk, kellemes elégedettséggel töltött el bennünket, és az első néhány nyelet már érezhetően vérré vált.

A címnek rengeteg aspektusa van, amiről szólni lehetne, amik közül mindenképp az első helyre kívánkozik Abidal és Tito betegsége majd gyógyulása - sokat beszéltünk erről és a hatásairól. Mindenesetre ennek a két embernek feltétlenül köszönettel tartozunk. Rijkaard esetén már megfogalmaztam ezt: nem tudom, hogy lett volna, ha valamikor másképp döntenek, de ennél sokkal jobban aligha alakulhatott volna.

Talán mégis Rosell találta leginkább fején a szöget nyilatkozatával, hogy miért is volt őrülten nehéz ez az év, még ha nem is tűnt mindig annak, és idén nem is lettünk emberfeletti teljesítményre sarkallva az ellenpólusunk által. Guardiola négy év alatt hurrikánként száguldott át a csapaton: egy elképesztő nyári tiniszerelem, egy óriási endorfin- és adrenalinlöket, egy drogos repülés, egy filozófiai hitvita szellemi magasságának gőgje, a szuperracionalitás törékeny sérthetetlensége.

A kijózanodás, a sztendülés, a szellemi és lelki üresség, a kiégettség - erre voltunk kárhoztatva, s tudtuk, nehéz lesz talpra állni. Ennek a bajnokságnak a legnagyobb értéke ebben rejlik: azonnal reagáltunk, elkerültük a végletes apátiát, a letargiát, és máris újra abba a pozícióba kerültünk, ahonnan bármilyen csúcs meghódítása realitásnak tűnik. Egy hazai bajnoki cím elhódítása önmagában is nehéz feladat, de ezzel a trófeával a csapat bizonyított önmagának és önbizalmat adott Titónak is.

Most itt az ideje kiélvezni a sikert, feltöltődni, erőt meríteni belőle, mielőtt komolyabb értékelésbe, tervezésbe kezdünk. Tekintsünk tehát úgy erre a ma esti tét nélküli rangadóra, mint egy hosszú ünneplés kezdetére, ahol a csapat végre abszolút felszabadultan játszhat. Vagy éppen pihenhet, ha úgy esik jól nekik - igazán megérdemlik.

Spanyol bajnokság, 35. forduló
Atlético Madrid - FC Barcelona
19 óra, Sport1

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása