Egy - megérett, hogy menj? Teszik fel vészjóslóan a sokatmondó kérdést az igencsak hamari, radikális szurkolók, akik (odaszúrás:) olykor bizony igen nehezen szabadulnak a 'nem Messi - nem elég jó' tudatalatti kategória bűvköréből. Kettő - fenekedre vessző! Mondják az egy fokkal mérsékeltebbek és megfontoltabbak, akik azért magukkal is csak bajosan tudják tisztázni, hogy most ez nem elég vagy csak simán ennél többet várnának tőled. Három - Barcelona a párom! Mondod te, őszintén bizonygatva. Hűségnyilatkozat, elhivatottság, alázat: szavak - de hazugság lenne tagadni, hogy valóban kirakod őket a pályára is. Négy - ésszel légy! Mondják pártfogóid mindenki másnak, statisztikáid lobogtatva és meccseket sorolva. Öt - hiányzik a tök. A tiéd. Mintha. Legalábbis alkalmanként. És olyankor ványadt alibiszag terjeng a vagány férfiasság markáns illata helyett. Hat - hol hat? Mármint a játékod, úgy igazán. Hogy valójában nincs is posztod, és ennek a nehézségét szinte mindig elfelejti a nagyérdemű? Utánajárunk. Hét - javulsz te még! A remény cseng így - bár nem is biztos, hogy szükség van rá. Mindenesetre ez azért ott lóg a fejed felett: hiába, a képességeid elsőosztályúak. Nyolc - leszakad a polc! Mivel a volt munkakörülményeidhez igazodva londoni tiplikkel fúrtad fel a falra - még jó, hogy nem bírja el az itteni két esztendő termését sem! Elkezdtél nyerni: szokatlan és nehéz. Ilyen a szabadság. Kilenc - kisferenc! Vagy nagy? Mennyire nagy? Világklasszis? Mit rejtesz magadban? Itt az idő megvizsgálni. Tíz - tiszta víz.

Egy - megérett, hogy menj? Teszik fel vészjóslóan a sokatmondó kérdést az igencsak hamari, radikális szurkolók, akik (odaszúrás:) olykor bizony igen nehezen szabadulnak a 'nem Messi - nem elég jó' tudatalatti kategória bűvköréből. Kettő - fenekedre vessző! Mondják az egy fokkal mérsékeltebbek és megfontoltabbak, akik azért magukkal is csak bajosan tudják tisztázni, hogy most ez nem elég vagy csak simán ennél többet várnának tőled. Három - Barcelona a párom! Mondod te, őszintén bizonygatva. Hűségnyilatkozat, elhivatottság, alázat: szavak - de hazugság lenne tagadni, hogy valóban kirakod őket a pályára is. Négy - ésszel légy! Mondják pártfogóid mindenki másnak, statisztikáid lobogtatva és meccseket sorolva. Öt - hiányzik a tök. A tiéd. Mintha. Legalábbis alkalmanként. És olyankor ványadt alibiszag terjeng a vagány férfiasság markáns illata helyett. Hat - hol hat? Mármint a játékod, úgy igazán. Hogy valójában nincs is posztod, és ennek a nehézségét szinte mindig elfelejti a nagyérdemű? Utánajárunk. Hét - javulsz te még! A remény cseng így - bár nem is biztos, hogy szükség van rá. Mindenesetre ez azért ott lóg a fejed felett: hiába, a képességeid elsőosztályúak. Nyolc - leszakad a polc! Mivel a volt munkakörülményeidhez igazodva londoni tiplikkel fúrtad fel a falra - még jó, hogy nem bírja el az itteni két esztendő termését sem! Elkezdtél nyerni: szokatlan és nehéz. Ilyen a szabadság. Kilenc - kisferenc! Vagy nagy? Mennyire nagy? Világklasszis? Mit rejtesz magadban? Itt az idő megvizsgálni. Tíz - tiszta víz.

Tartalomjegyzék

A tárgyi bizonyítékok felvonultatása..................................................Első rész
A H9-es függelék...........................................................................Melléklet
A védőügyvéd monológja..........................................................Második rész

"Szemeim ismerik minden békéjét s rendjét egy kicsiny hazának."*

Első rész

Négy. Hazudunk, ha nem mondjuk ki: négy. Ez Fabregas száma: a négyes. Na nem úgy, hogy kétszer kettő vagy gyök tizenhat, nem Real Sociedadtól Atletico Madridig ívelő teljesítményátlag, nem is fiktív jegy - hanem történelem, viszonyítási pont, elvárások, örökség: Guardiola a pályán. Hiszen Pep négyese ez. A mezszám, ami még véletlenül sem ereszti Ferikét, tapad a hátára minden egyes alkalommal, ahogy csak elhagyja a játékoskijárót és odakocog a rá sokszor rosszindulatúan fürkész szemekkel tekintő katalán közönség színe elé.

Aztán ott van a Xavi, Iniesta és Busquets által kifeszített inerciarendszer is, amellyel kapcsolatban rendre felületesen át van ugorva a kulcskérdés - Elfér-e benne még egy dimenzió? Megelőlegezendő egyébként: akár! -, és rögtön a már előre megfogalmazott válasszal püfölve kérik rajta számon a harmónia esetleges hiányát. Mindezt még megterheli ugye a ponyvaregényekbe illő pedo-pornográf előtörténet - 16 évesen a Francia Cukrosbácsi karjaiba, majd évekkel később onnan mindenféle kétes úton kiszabadítva -, mely valamilyen érthetetlen okból a katalán memória 'megbocsáthatatlan tettek' feliratú dobozába lett elpakolva, és melynek eredményeként általában még sípszó sem harsan - s ő félig máris veszített. Huh.

Ez persze nemhogy egy életen, egy pályafutáson, de még egymáson átívelő idényeken keresztül sem lehet elsődleges magyarázat, sem ürügy, amibe ő maga esetleg megkapaszkodhatna - de az a kegyetlen az egészben, hogy ennek a lehetősége még csak ideig-óráig sem volt itt elérhető a számára. Hiába: a tömeg még Katalóniában sem gondolkodik.

"De ti mégsem a szemeimből akarjátok megmondani ki vagyok és hogy vagyok - és megtöltötök ürességgel, tartalommal, a test zajos szavaival, míg csak mindezekből egy leküzdhetetlen fal emelkedik ki, egy rövid lépés csupán - mely tőletek ím teljesen elválaszt engem."*

Na persze nem itt fogunk kezdeni. Ez ugyanis nem bizonyíték, hanem egy tényen alapuló érv: ami a bíróság reszortja. A másik gond pedig éppen ez: objektív nyomozati laborosként most először mindenfajta meggyőződés nélkül és kissé mogorván vesszük fel Peter Falk ballonkabátját és szivarfüsttel árnyalt titokzatos arckifejezését - nem vagyunk megbizonyosodva az eljárás jogosságáról, sőt! Rájártunk a gyanúsítottra rendesen, kifigyeltük minden mozdulatát - és ki vagyunk ábrándulva: itt nincs semmilyen gyilkosság! Ráadásul a Feleség is azt mondja otthonról, hogy ő a legszexibb a játékosok közül. Sem a Barcelona-szurkolók szívébe nem szúrtak tőrt, sem pedig a helyzeteiken - mert azok az övéik is - nem követtek el szezonális erőszakot. De csitt! Nem úgy szokott lenni, hogy az Objektív Nyomozati Laboros kussol és nem mond előre véleményt? Most akkor van akta, vagy nincs?

Van. Akta - na az van.

Mindenekelőtt érdemes egy pillantást vetni Fecó statisztikáira, és kényelmetlenül mocorogni egy kicsit a székünkben: ööö, mit is keresünk mi itt?! A Bayern elleni összeomlást követően a Katalán Nép Elsőszámú Elveszejtőjévé - erre még visszatérünk - előlépett kedvencünk, ez a semmittevőnek tűnő, gyarló tékozló fiú, nos, ő, igen ő bizony minden különösebb zokszó nélkül vállalja az összes csapaton belül kihirdetett mellékszerepet - memento: úgy, hogy ahonnan ő jött, ott éppen maga volt a nagybetűs isten -, a sokszor indokolatlanul redukált játékmennyiséget, és mindeközben iszonyatos hasznára is van a csapatnak. Khm, khm, adatok, ti drágák: jertek ide!

"Szabadság - a végtelen szigor és meg nem értett küzdelmek jele. A kút mélyén remekbe szabott, mozdíthatatlan számokat bámulunk."*

** Referencia = ennyi meccset játszottunk idén az egyes sorozatokban, Ptmsz = Pályán töltött meccsek száma (kezdőként és csereként, tehát az összes fellépés) az adott sorozatban, Vmsz = Végigjátszott meccsek száma az adott sorozatban.

Röviden összefoglalva Feri egy átlagos meccsnapját: felkel, fogat mos, megreggelizik, fejben rágyúr a meccsre, ebédel, majd a csapattal kiszáll a soros helyszínre, ott szinte biztosan kifut a gyepre - a hat hiányzó bajnokiból három sérülés, egy eltiltás miatt esett ki -, túlnyomórészt kezdőként - mindössze kétszer cserélték be -, izeg-mozog, igyekszik szervezni, gólt lőni, gólpasszt adni ésatöbbi - majd a hatvanadik perc körül menetrend szerint lekapják a pályáról. (Az 57. és 66. perc között összesen hétszer cserélték le, a kezdő sípszótól a 75. percig pedig tizenháromszor! Egyetlen egyszer sérülés miatt...) Kivételt képez persze a nyílt kontinensterep, ahol általában szóhoz sem jut - nota bene: a jelölt adagból 207 perc Messi kiesésével esett le neki, egy számára totális kényszerposzton -, illetve kissé más a helyzet a Copa del Reyben is, ahol a kezdőfordulókban nincs feltétlenül szükség az ő kvalitásaira. (Ennek ellenére Vitoria-Gasteizben például végignyomta a partit.) Mindezzel a középpályások sorában a negyedik - értelemszerűen Thiagót és Songot előzve, de például Mascheranótól lemaradva! -, míg a támadókéban a harmadik, Messin kívül Pedro is kényelmes órákat ver rá. Ezalatt az idő alatt persze szántott, vetett és aratott; a termés a következő:

** Meccsindikátornak azt a mutatót neveztem el, amely megmutatja, hogy az adott sorozatban megjelölt események - rúgott gólok vagy kiosztott gólpasszok - bekövetkezéséhez visszabontva ténylegesen hány meccs kellett. Például: a tíz bajnoki gólt hány meccsen szedte össze Fabregas.

Öhöhöm: a tizenhárom gurított golyócskával éppen dobogós a csapatban, ráadásul lábacskáival mindezt kellően jól szét is osztotta, pontosan tíz meccsen. Egyszer duplázott (Sevilla, 2-3), és egyszer rúgott mesterhármast (Mallorca, 5-0) - döntő partik kipipálva; összesen hétszer rúgott első vagy második gólt (Sevilla 2-3 (1,2), Mallorca 5-0 (1), Levante 1-0 (1), Malaga 1-3 (2), Real Madrid 1-1 (1), Benfica 0-2 (2)) - mindegyik számított (naná!), tehát az időzítés szintén pipa; a ráadás találatok - negyedik és ötödik gólok - pedig még az oly finnyás Barcelona szurkolók szépérzékét is megbirizgálták (Rayo 0-5 (4), Levante 0-4 (4), Bilbao 5-1 (4), Mallorca 5-0 (5)) - esztétika kategóriaérték dupla pipa.

Ellenlábas nyeldeklések közepette kijelenthető: mindez úgy sikeredett, hogy elsődlegesen nem is ez a neki szánt feladat. Na majd biztos az asszisztok hiánya! Hát... nem. Íme:

** Korrigált gólpassz = Közvetlen gólpassz + 0,5*Generált gólok.

A közvetlen gólpasszai számával szintén harmadik a csapatrangsorban - holtversenyben Sánchezzel -, tehát éppen az alapstatisztikai dupla dobogósban keressük itt a hibát, ráadásul Messi (14) valóban sokkal - uszkve ezer perccel - többet játszott nála: ez a fölény semmiképpen nem tekinthető szignifikánsnak. Jó: persze ott van Andris (19), ott magaslik az élen - de nehogy már az legyen Fabregas megítélésének választóvonala, hogy Iniestához viszonyítjuk! Jogtalan: és ezt nem azért kell kikérni, mintha Cesc annyival szarabb játékos volna - elvégre ki nem az? -, hanem elsősorban azért, mert olyan zsigerien más, hogy minden ilyen elméleti összeütköztetés teljesen értelmetlen gyakorlat. Egyfelől.

Másfelől érdemes egy kicsit jobban belebújni a fentiekbe. Mit is nevezünk itten generált gólnak például? Jó kérdés. Szemléltetni egyszerűbb mint elmagyarázni.

1. Példázat:

Tegyük fel, hogy Messi labdát kap a középpályán, megindul, áttör öt védő gyűrűjén, kicselezi a kapust, kisodródva kapura lő, ahol is egy visszaérő hátvéd elvetődve ment a gólvonalról, saját maga beesik a hálóba, a labda pedig megáll a kapu gyomrától éppen két méterre. Ebben a pillanatban érkezik Pedro és kihagyja Sánchez és valahogy beküzdi a bogyót a célba.

Ez statisztikailag ugye gólként jelenne meg Alexisnél, és semmilyen formában nem jelenne meg Messinél.

2. Példázat:

(1:10-ig. Elnézést: másképp bajos az illesztés.)

Kívánatosnak tűnik tehát bizonyos korrekciós faktorokat bevonni a rúgott gólok esetén - esetünkben ezt most a gólpasszokra tesszük meg, mégpedig a lehető legdirektebb módon. Minden nem közvetlen, de közvetetten gólt generáló mozdulatot beszámítunk, ilyenek: kiharcolt tizenegyes, gólt eredményező kipattanót kikényszerítő lövés, a gól létrejöttében kulcsszerepet játszó egyéni akció vagy egyéb kulcsmozdulat. Az úgynevezett kulcspasszokat - példa: Xavi mélységben szökteti Alvest, aki ziccerben nyargal a kapura, középen csak Villa, Dani begurítja neki, gól; assziszt: Alves, kulcspassz: Xavi - ebbe most nem számítjuk bele, mert elsősorban nem ezen helyzetek generált voltán van a hangsúly, hanem a direkt előzményen.

A konkrétumokkal egyszerű lesz: Cesc-nél összesen hét eseménnyel kalkulálunk, hatot a bajnokságban, egyet pedig a Bajnokok Ligájában kivitelezett. Előbbiek sorrendben: a Bilbao elleni hazai meccsen történő kapura lövés, amely a vezető gólt eredményezte (egy), az Espanyol elleni szintén hazai meccsen a második gól előtt volt egy kulcsszerepet játszó egyéni akciója (kettő), majd kiharcolt egy tizenegyest (három), a Sociedad ellen idegenben az első gól előtt volt egy zseniális kulcsmozdulata (négy), a Granada ellen Gibraltáron kapura zúzott - újfent kipattanó, áldassék (öt), végül a Mallorca ellen otthon ismét, immáron harmadszor (hat). És igen: a BL-ben, a párizsi éjszaka igazságtalanságában az ő kulcsmozdulata - Alexis mozgásával karöltve - eredményezte a tizenegyest; vagyis a Xavi-gólt. Utóbbi különösen érdekes, hiszen mindenfélét lehetett ezután hallani a kibertérben: hogy 'na végre egyszer jól esett el Sánchez'; hogy 'teljesen jogos volt, tiszta tizi'; hogy 'köcsögbíró'; hogy 'jól van, Xavi' - csak azt nem, hogy 'Fabregas, édesfiam, dekurvanagyot alkottál'!

Ja, igen: minden ilyen produkció persze csak - mondjuk - felet ér! A korrigált gólpassz tehát az első két oszlopban lévő szám súlyozott összege. (Példa: 11+0,5*6 = 14.) A meccsindikátor már ez utóbbira van számolva, mert így következetes: összességében a tizenkettő assziszttal fémjelzett meccs semmiképpen sem nevezhető kevésnek.

Aztán persze van itt más is. Érdemes a gólokat szülő kapcsolatokat nevesíteni - beszédesek tudnak lenni. Nézzük csak:

Na persze ez esetben ne ítéljünk elhamarkodottan, vizsgáljuk meg a váltott szituációkat is - vagyis azt, kiktől is jött a laszti mikor maga Fürgefejű Feri volt a befejező! A kézbesítők sora és a csomagok száma a következő:

Fél gólpassz? Igen: így lehet. (Messi megmozdulása a kulcs, ha Pedróról is pattan Fabregas elé, a dolog akkor sem nevezhető tudatosnak. Nem teszünk igazságot: felezünk.) Na de a tárgyra: szép és lelket melengető látni, hogy a Messi-Cesc és Iniesta-Cesc kölcsönös párok valódi kategóriák, fontos pillanatokban is elővehetőek - például La Coruña káosza vagy a Málaga elleni kupaderbi döntő gólja -; egy középpályás kettőstől - Andris gólérzékenységét figyelembe véve - ráadásul kifejezetten jónak nevezhető ez az összehozott négy golyócska. De minderre csak egy futó mosoly erejéig van időnk: aggasztó dolgok is kiolvashatóak ugyanis a fentiekből. A Sánchez-Fábregas duett például egészen briliáns: hét gólt hoztak össze - és nem egy idény alatt, ó, nem: másfél hónap alatt. A kettejük szinergiájára sajnos csak az idény végére sikerült rátalálni. Jövőre használni volna jó!

Mondom AGGASZTÓ!!! Igen, igen: máris. Szóval: Firnyákos Ferenc, a hivatali támadó középpályásunk nem tudja használni a csatárainkat. És itt most a dolgok egy szomorú, félig-meddig előre vetített megoldása következik: jórészt azért nem, mert nem is lehet. Az állítás persze pontosításra szorul, éspedig:

1. Sánchezt nemcsak hogy tudja használni Cesc, de ez az összhang tényleg gyümölcsöző. Az induló mustra alól most ki is kerül Chilechico - hogy aztán a végén ő legyen a kegyelemdöfés!

2. Villa és Tello e tekintetben nyújtózkodva bár, de súrolják a remény határát. Az itt töltött két év alatt Fabregas mindkettőjüknek 3-3 gólpasszt osztott ki. Villát kétszer hagyományos centerjáték keretében játszotta meg - a harmadik alkalommal ziccerben mentek ketten a kapusra, lásd: Osasuna, 8-0 -, míg Krisznek igazából csak odaadta a labdákat - lásd: Mallorca, 2-4 -, ő pedig ezt követően tisztán magánakciózott.

3. Érzelmileg elég megviselő, de muszáj: a szóban forgó két év alatt Pedrónak - írd és mondd - egyetlen gólpasszt sem tudott adni Fecó, bizony, még a generált helyzeteket beleszámítva is csak egyet...(szünet:)...nem, igazából még annyit sem: az is inkább Messi meg a vakszerencse közös eredménye volt.

"A régről jövő fájdalmam hű és csendes: talán nem kellene kinyitni az árnyak ajtaját, a mélyre zárt dolgokat, ahol már csak a múlt sirámai vannak velem."*

Mégis megtesszük - ideje hát a dolgok mélyére ásnunk! Itt érdemes kezdeni:

** Gsz = gólok száma, Asz = asszisztok száma.

Két alapvető következtetést lehet levonni azon túl, hogy micsoda minőségbeli dekadencia zajlott le a Wenger-házban Henrytól Chamakh-ig, Bergkamptól Bendtnerig. Ezek a következők: egyrészt az Arsenalban Fabregas ottani pályafutása alatt (is) végig kulcsszerep jutott az individuális csatárjátéknak - vagy a konstruktivitás vagy a centerjáték révén -, másrészt ez egy angol csapat, ugye - hohó: ügyes! -, és mint ilyenben, a rendszerében kiemelt szerepet kaptak a pontrúgások is. Igen: még úgyis, hogy évekig az általuk nyújtott produkciót tartották a leginkább európéernek a ködös Albionban.

Közeledünk, ugyanis ha van két játékaspektus, amely a jelenlegi Barcelonától igencsak távol áll, akkor azok éppen ezek. Még több fényt adva: Cesc körülbelül 100 gólpasszt adott Londonban - ezek között bizony van olyan, ami fentebb csak a második oszlopban szerepelhetne, hiába: a pudingfejek liberálisabban mérnek; így nem teszünk pontos, darabszám szerinti igazságot -, ebből éppen 40 esetben - Bendtnert számítva 39 45 - játszotta meg a pályán lévő centert vagy valamelyik éket, és nagyjából 30 esetben az általa elvégzett pontrúgást követte a gól. (Videó.) Természetesen van némi átfedés - de hát 60-65 bogyó előkészítése a fent említett két játékformában akkor is borzasztóan sok. Vagyis ő úgy jött ide két évvel ezelőtt visszavágyó szívvel, hogy közben pontosan tudta: a középpályás játékát részben újra fel kell majd építenie. Ennek megvolt persze a gyakorlati alapja is - az elméletit a La Masia, és a PL legtechnikásabb játékosának nem hivatalos címe garantálta -, éspedig az, hogy az előző helyén is kombinatív passzjátékkal tudott előkészíteni másik 20-25 gól. (Kézfogó Ljunberggel, Rosickyval, Arsavinnal - és idesorolható a Walcottnak adott mélységi passzok egy része is.) Ez utóbbi az, ami természetesen megmaradt - sőt, jóval magasabb szintű társakat kapott maga mellé (Iniesta, Messi, Xavi) -, az első kettőt viszont az idejövetelével önként leadta a játéka.

A kényszerből elsüllyesztett tudás Atlantisza köszön vissza a Villának idén kiosztott két gólpasszából is, egyaránt mutatva Cesc Londonban belénevelt elvárásait és középpályás játékának viszonyát a csatárok felé. Sorrendben:

Bajnokság, 4. forduló, Getafe 1-4, 4. gól. Védelmi vonalnégyesbe történő bemozgás, hosszú ívelt labda mellre vétele, visszafutó védő kizárása, majd a ziccer értékesítése ballal - tapsolni való csatárteljesítmény, Fabregas számára értelemszerű előjátékkal. Bergkamp csókoltat - bár köztük azért már nem igazán alakulhatott ki pengébb összhang, úgyhogy húzzuk inkább rá a helyzetre az élete anno egyetlen idényében futballistaként funkcionáló Adebayort.

Bajnokság, 9. forduló, Rayo 0-5, 1. gól. Labdaszerzés utáni félmélységi beindulás Villától - a hangsúly nem a megtett távolságon, hanem a robbanékonyságon van -, védők között kapott mértani labda egy mindkettőjük által csukott szemmel is tudott pontra, majd tökéletes ritmusú belsőzés a kapus mellett-fölött. Tipikus Henry. Nagyon Henry. Esetleg egy picit Walcott.

A teljes igazsághoz vezető utolsó lépésként érdemes hát idővonalra helyezni a potenciális támadó társakat. Ehhez mindenekelőtt muszáj felvenni az objektív szemüvegünket. Megvan? Akkor lássuk a környezeti alakulást, ne csak nézzük!

Onnan indult a dolog, hogy előtte két zseniális technikai képzettségű, erős fizikumú, konstruktív csatár - Henry és Bergkamp - szaladgált. Ekkor már porosodtak, de még megvoltak a '90-es évek végén indult, '04-ben csúcsra jutó Arsenal építőkockái, Feri amúgy is kicsi volt még, és szigorúan védekező középpályást játszott - a számok egészen biztosan csak ezért relatíve szerények. Ezt követően némi átmenettel - lásd: Henry még maradt - igazi egy-két érintéses, nem ügyetlen - akkor Adebayor sem volt még az - erőcenterek játszottak előtte, valódi ellenfél-gyilkosok - Van Persie -, közben pedig nőtt az irányításbeli szerepe is. Aztán a konstruktív csatárok végleg kihaltak a csapatból, és meggyökeresedett centerévek következtek: kiosztotta egy idényben ezidáig legtöbb asszisztját. Az utolsó három éve már csonka volt, a gólfosó csatárra felépített játék csak kizárólagosan működött - és ebben az időben már ő is kevesebb gólpasszt adott a centernek. Az Arsenal-ív magasabb szinten haldokolni kezdett, az Arsenal-játék pedig agonizált, amint a Holland helyett a borzalmasan ügyetlen Téglalábú Dánnak, vagy a széttört karrierű szerencsétlen Horvátnak kellett volna az eredményeket szállítania. Mindeközben Cesc gólpasszai között túlnyomó többségbe kerültek a kombinációs játékból adódóak - és egyre több gólt jegyzett maga is: utóbbi folyamatban nyilván közrejátszott az addigra rá kiosztott tizenegyesek feladata.

Aztán hazatért - és számszerűsítve élete egyik legjobb idényét futotta: kvázi csak kombinációs játékokkal és importált bemozgásokkal operálva! Végül elérkeztünk az idei szezonhoz: fanyalgunk, mégsem lehet különösebben rossznak nevezni. Sőt! Pályáját tekintve igazából jobb mint az első, mert kevesebb az üresjárat. Mindehhez megvannak a társak: Iniesta, Messi - és Sánchez. De ezt az aspektust leszámítva mégis kik veszik körül? Hát Pedro és Villa. Henrytól és Bergkamptól indult: az erős, robbanékony, korszakos technikai zseniktől - és most van előtte egy jó napjain harcos, de gyenge és különösebben ügyesnek sem nevezhető Pedro és egy félig-meddig indokolatlanul aluljátszatott, lelassult Villa. Ez kérem: ez egy diagnózis.

Mi van még? Ja, igen: szokás azt mondani, hogy Fabregas szezonjai neveltetéséből kifolyólag tökéletesen egybecsengenek az Arsenal szezonjaival - vagyis az érdemi részük februárban véget ér. Lássuk, így van-e:

** A = asszisztok száma, GG = generált gólok, KG = korrigált gólpasszok.

Tagadhatatlanul körvonalazódik némi romlás tavaszra - csakhogy ez esetben éppen a statisztika az, ami csal, ugyanis egy szezon mértani fele nem esik egybe annak tartalmi felével. Az előbbi pontosan tizenkilenc fordulót jelent a bajnokságban, két kupaharcot és a Bajnokok Ligája csoportkörét, mindezt január végéig bezárólag. Ez feltétlenül torzít: és nem a karácsonyi idényszünet miatt, hanem azért, mert ilyen módon öt hónapot - közte a haláli újév elejit - mérünk másik három és félhez. Nem is kellene hát ugyanolyan számokat kapnunk. Célszerűbb így a két tartalmi időszakot összehasonlítani: augusztus-decembert január-májussal. Ha így tennénk, akkor igencsak finomodna a fenti felbontás - a gólok aránya például 7-6 lenne! -, ráadásul időközben feltolódhatnának bizonyos emlékek (lásd: Málaga és Real elleni kupameccs). Nem, kérem, nem: Fabregas nem volt fél idényes, sőt: az egyik legjobb volt a tavaszelőn. Egy nagyon vacak hónapot futott: február végétől március végéig, és ez lett megint felnagyítva a kollektív tudatban. Ehhez pedig nem árt némi emlékeztető: ugye rémlik, hogy a Milan elleni katarzist leszámítva abban az időben bizony az egész csapat fuldokolt?

Végső számszaki aranysúlyként pakoljunk még az ártatlanság serpenyőjébe - a másikban, a bűnvádéban, továbbra is semmi megfogható - egy összesített meccsindikátort, vagyis nézzük meg pusztán azt, hogy alapstatisztikailag (gól, gólpassz) közvetlenül mégis hány meccsen mérhető a Ferenc-hatás. Nos:

Tizenkilenc - negyvenötből. Aki szerint e házasságot fel kell bontani, az szólaljon fel most - vagy hallgasson mindörökre! Utóbbit javasoljuk.

No persze itt van az örök dilemma: mi bújik meg mindezek mögött? A hasznosság matematizálható - na de a kompatibilitás, a rendszerbe való illeszkedés, a játékminőségi előnyök-hátrányok nem igazán! Neki meg mintha nem lenne helye a csapatban. Ilyen középpályás stábbal a fentieket ráadásul nem egy nagy vaszizdasz összehozni - lehetne mondani ellenérvként -, azt kellene inkább megnézni, hogy melyek a Fabregas által elsődlegesen bejátszott, esetleg hozzáadott játékelemek, amelyek bővítik az összkatalán repertoárt. Való igaz - tematizáljunk hát!

Az alapvető játékszervező feladatokkal érdemes kezdeni, úgy mint pozíciófogás - támadásban és védekezésben egyaránt -, súlyponteltolások, átforgatások, indítások - mindez természetesen előrefelé -, visszazárás, az ellenoffenzíva lekövetése, kisegítés - hátrafelé -, majd mindezen feladatrészekből kiindulva nem ártana legalább valamilyen homályos fogalmi szinten képet kapni Cesc posztjáról. Már ha lehet! (Feltűrt ing-és blúzujjakkal:) Kezdhetjük:

Bajnokság, 20. forduló, Sociedad, idegenben. Az első kép - és rögtön idepofátlankodik a geometriai ihlet. A kiinduló passzok (Busquets-Iniesta-Xavi) utáni négyes középpályás együttmozgást a talpas nyilak jelölik. Fabregas látszólag furcsán, elfelé mozog a labdás Xavitól, (hatásszünet:) taníthatatlanul zseniális módon, akárcsak a másik három koma. Ellentmondás? Ó, nem! Így formálják és tartják ugyanis...

...a lehető legtöbb egyenértékű passzopcióval rendelkező alakzatot! Az elméleti matematika elképesztő gyakorlati visszaköszönése ez! Ha adott egy kitüntetett pont a síkon - jelen esetben Xavi -, akkor hogyan lehet elhelyezni másik három pontot, ha kijelölt ponttól vett össztávolságot optimalizálni szeretnénk? (Természetesen van valamilyen logikus alsó korlát.) Megfejtés: súlypont és három csúcs! (Egy egészen zseniális posztban ennél egyébként jóval érdekesebb dolgokról is olvashattok, a szemléletet is onnan szedtem.)

Az akció eredménye egyébként a második gól: az egész középpálya támadó szempontbeli balra tartása kinyitja a jobboldalt, Xavi kulcspasszával meglóg Alves, és a középen üresen érkező Pedróval rúgat gólt. A védelem elhúzásában egyértelmű főszereplő Xavi és Fabregas.

Bajnokság, 27. forduló, Deportivo, otthon. Egy közvetlen Fecótól érkező súlyponteltolás: a kilenc galíciai mezőnyjátékos jól láthatóan aszimmetrikusan helyezkedik el - a jobboldalon nincs tényleges visszazárás. Érdekes, hogy a szituációt nem Cesc szervezi le, csupán elkéri építkezés közben a labdát - nagyjából öt méteres a megelőző passz -, és egyetlen mozdulattal átfordít. Aktív Xavi-módi. Alves beadásából Kiskocka fejjel szerez vezetést.

Copa del Rey, elődöntő, Real Madrid, odavágó. Pillanatkép Fecó talán legjobb idei meccséről. A feltolt birodalmi védelemmel szemben azt csinálja, amit kell: direkt hosszú indítást küld Pedróval a vonalak mögé. Ragoztuk annak idején: kimaradt. Üdvözlendő a dolog: Xavi és Iniesta megfontoltsága ez esetben kifejezetten hátrányos volna. Az eset egyébként egyáltalán nem egyedi: nagyon hasonló labdákat osztogatott Cesc például a Córdoba elleni kupa meccsen - Sánchez belerondított -, vagy éppen ezen a partin - Messit jogtalanul visszafújták - is.

(Továbbá a nyújtott labdák másik alfajából született a már megtekintett Villa-gól, és Sánchez Mallorca elleni második dugója is. Mindkettőben hangsúlyos a csatárteljesítmény.)

Bajnokság, 8. forduló, Deportivo, idegenben. Az indítások persze működnek visszazárt védelemmel szemben is - csak legyen mélyről jövő, vonalak mögé berobbanó támadó, aki célpontként viselkedik! Jelen esetben ez neves csatárunk,  Jordi Alba...

(Bár a közvetlen bejátszás ott borzasztó közelről - a tizenhatos vonaláról - érkezik, a befejező - Adriano - mozgása miatt tulajdonképpen testvérszitu a Bilbao elleni hazai meccs harmadik gólja.)

Copa del Rey, negyeddöntő, Málaga, visszavágó. Találós kérdés: hova bújt Ferike? Hohó: nincs a képen! Alves ellentmondást nem tűrő megindulásával és Xavi feljebb lépésével automatikusan visszább húzódik: az akció erejéig helyet váltanak a Mesterrel, ha úgy tetszik. Ez két okból is jó: egyrészt csapatszintű biztosíték - ha hátrébb kerül a labda, akkor van aki rögvest megkezdje a szervezést -; másrészt menekülőút Busquets számára is, hiszen társ, akinek feltétel nélkül lehet passzolni, ha úgy adódik. (Nem, ez egyáltalán nem felesleges: Jordi Alba valahol a kép képzeletben meghosszabbított alján kóricál, a három nem védekező Málaga-támadót tehát négy ember fogja, egyszóval kivételesen rendezettek vagyunk.)

Bajnokság, 7. forduló, Real Madrid, otthon. Pozíciófogás védekezésben, mégpedig igencsak magas szinten: ezt elsősorban az Iniestához viszonyított beállásból lehet látni. Szinte mértanilag egyezik a felvett középpályás párok helyzete. A védelmünk ugyanakkor némileg tolódott - ráadásul enbéegyesek az ellenfél szélsői -, a jobboldalon kettő az egyben ácsorog a vonalaink között Özil és Di Maria, ide jön a jelölt keresztlabda...

...amivel az Áltörök megindulhat a tizenhatos felé. A védelem visszazár, Xavi és Iniesta egyaránt hátrébb lép - de Fabregas az, akinek a kisegítés szerepe jut - Andrisnak talán élesebb lett volna a kiváltás -, a szélen kivitelezni próbált habfehér kombinációból nem is lesz közvetlen betörés.

Bajnokság, 7. forduló, Real Madrid, otthon. Egy szükségszerű visszazárás: Özil a veszélyzónába ér, és Mascheranót Xavinak kell kisegítenie - részben tanulva az előbbiekből: Alves helyett immár Montoya így Cére összpontosíthat -, az amúgy is ingatag belső védelmünkben - Javier, Adriano - Busquets az ácsszeg, így viszont az alapértelmezetten levédekezett területeinek felügyelete Fabregasszra száll. Mondhatni: turbó evolúcióval Sergio-pótlékot kreálunk belőle.

Copa del Rey, negyeddöntő, Málaga, visszavágó. Egy hamisítatlan kontra levédekezése, kényszerű szerepátvállalással. Senor Szmoking párharcot veszít a középpályán, és egy kezezéssel megindul az andalúz áttörési kísérlet. Cesc rögtön gyorsít és jókora ütemhátránnyal igyekszik felvenni Busquets elméleti helyét. Hogy ez előre ki van osztva taktikailag, esetleg a csapaton belüli hierarchia determinálja - Cesc a középpálya vízhordója -, vagy mindez csak az ösztönös védekező középpályás szerepismeret eredménye - mindegy is. A tökig feltolt védekezésünk viszonylagos kiszolgáltatottságában a Pellegrini-kommandó okosan a létszámszűke baloldalunk felé indul...

...ahol az érkező szélsővel felbukkan Iniesta is, Jordi Alba pedig a visszafutó Alves miatt még mindig középen zár. Dani tesz ugyan egy halovány kísérletet a laszti rekuperálására, de a passz hamarabb jön. Fabregas már tízméteres előnyben Xavival és Busquets-cel szemben, szaporán lohol visszafelé...

...majd az akció végére ő meg is érkezik a kívánt pozícióba. Eddigre úgy-ahogy Nyuszi is kivált, Andris lemaradva. A történések gyorsasága miatt már majdnem meg van mentve a helyzet - a védelemben is megvannak a párok -, de ebben a pillanatban Duda hirtelen irányt vált, kiugratja Joaquínt: 1-1. Szélesnek tűnik a passzfolyosó, pedig a fokozott tempó miatt valójában félütemnyi sincs: Cesc és Don Javier mozgása hajszál híján el is vágja. Igen, Busquets rontott az elején, de az akció pöpec lekövetése miatt a végén mégis csak ennyin múlott az egész: egy támadón, aki képes volt fél ütem alatt egy piszok vagány döntésre.

Copa del Rey, elődöntő, Real Madrid, odavágó. Voltak hátrazáró passzív sémák, volt gyors ellenakció ösztönös lekövetése - nem maradhat hát ki a sorból a harmadik védekezési típus, az aktív védekezés: a letámadás sem. Ez Fabregasnál a rengeteg különböző szerepkör miatt kissé nehezen körvonalazható, és legjobban a középcsatár posztján érhető tetten. Itt viszont általában - sajnos - ő nagyobb hajlandóságot mutat a megalkuvás nélküli rohangálásra mint mondjuk Messi. Pedig szélsőséges esetben - lásd fenti kép - a szemfülesség akár ziccert is eredményezhet. Még a Real Madrid ellen is.

Határozott megfejtést az alvázból nem tudtunk kiolvasni - vizsgáljuk hát meg az extrákat, vagyis azt, miben is emelkedik ki F4 a középpályások sorából, esetleg mi az, amiben csapatszinten is különleges!

Copa del Rey, negyeddöntő, Málaga, visszavágó. Példa labdajáratás közbeni bemozgásra. Ebben feltétlenül kiemelendő Feri: ez nem igazán passzol sem Iniesta mélyről induló illuzionista-cselező zsenialitásához, sem pedig Xavi sebességéhez - legalábbis felállt fal ellen, mert egyébként. A gond az, hogy a csatáraink közül sem operál vele senki! Még Messi sem - bár ez esetében kifejezetten logikus. Olykor-olykor még leginkább a szélső hátvédjeink startolnak közvetlenül a falra. Pedig ez egy remek helyzetgeneráló opció! (A konkrét esetben egy hangyányi sántít egyébként a dolog: a bemozgás közben Cesc-nek meg kell állnia, hogy elkerülje a lest - ettől függetlenül Messi játéktömörülést előidéző emelése jó ötlet: a keletkező káoszban ziccerig fajul.)

Bajnokság, 22. forduló, Valencia, idegenben. Az előző durvább variánsa: itt szinkronban négy fiunk is rárohan a védelemre. A középen Cesc és Xavi kierőszakolta elsődleges figyelem miatt a kényszerűen - passz: Messitől Pedrónak - visszaforduló védő igazából még ugyanazzal a mozdulattal leteperi a Kanárit. Tizenegyes, egyenlítés.

Bajnokok Ligája, 1. forduló, Szpartak Moszkva, otthon. Egy a játékfelállásban súlyosbított, a kivitelezésben pedig elégedett szurkolói nyögésekig finomított változat. Szinte mértani kettős védelmi vonal a tizenhatosnál, tökig visszazáró csatárokkal - ebbe a dupla sávba ront be Fabregas, hogy aztán Xavi mérnöki ütempasszát heurisztikus zsenialitással megpróbálja átfejelni a logikus módon enyhén kimozduló kapuson. Gólt érdemelt volna. Hatalmas védés.

Bajnokság, 6. forduló, Sevilla, idegenben. Még egy variáns - egy szinte már elképzelhetetlen dimenzióból. Itt minden mindennek a kulcsa, a bemozgás és a passz kölcsönösen egymást segítő tényezők. Ebben vastagon benne van a telepatikus kapcsolatuk is: ésszerű magyarázatot egy kettő a nyolcban kivitelezett egyenlítő gólra a nyolcvannyolcadik percben máskülönben igen nehéz lenne találni.

Bajnokság, 22. forduló, Valencia, idegenben. Bemozgás ez is, bizony - de más stílusban: egészen mélyről. Ebben a műfajban már Messi is használható - sajnos egyre kevesebbszer -, a csatáraink közül Tello, sőt, elméletileg Pedro is. Aztán Alves, néha-néha Villa, ritka alkalmakkor Iniesta. Egyszóval Cesc ebben is csapatelit - számtalanszor visszanézve itt még a lövés is végiggondolt: finom próbálkozás a rövidet célozva. (A helyzetről egyébként john villámposztban is megemlékezett.)

Bajnokság, 19. forduló, Málaga, idegenben. Újratöltve - csak nem annyira feltolt védelemmel, az andalúzok jobboldali létszámfölényes területfogására rájátszva a másikon. Messi előtt zárt az út - hát indít. Mintaszerű labdaátvétel és percíz befejezés. Szép.

Bajnokság, 27. forduló, Deportivo, otthon. Az előzőek variánsa, csak a beindulás nem a védelem tekintetének holtterében történik, hanem nagyon is látható módon - mégsem sikerül galíciai részről a helyzetet kiküszöbölni. Nagyon adja magát a kérdés: egyáltalán lehetséges-e ez ilyesfajta defenzív felfogással operálva? Ez is kimarad egyébként: valójában sokkal kevesebb a hely egy ilyen szituáció értékesítésére mint az elsőre látszik, ugyanis túl sok időt van a labda a levegőben, így pedig hiába a néhány méteres támadóelőny, a tizenhatos környékén ebből már csak egy sebtiben kivitelezett váltott lábas szelidítésre és lövésre futja. Fölé.

Mindenképpen pozitív továbbá, hogy rendszeresen tetten érhető a katalántól eltérő stílustanárok keze nyoma Cesc középpályás játékán. Két rövid példa:

Bajnokság, 8. forduló, Deportivo, idegenben. Egy hagyományos kontra levezénylése! A félpálya környékén, az oldalvonal közelében kiküzdött-kicselezett előny révén alakul ki a fenti helyzet. Igazából tökéletes az egész: jól mozog Pedro és Messi is, remek Cesc ütemtelen és a futásirányától különböző vektorú passza - egyedül az a fránya helyzetkihasználás...

Bajnokság, 27. forduló, Deportivo, otthon. A fenti csatárokkal kapcsolatos gondolatmenettel tökéletesen összecsengő példa: érkezés a második vonalban. Annak pedig mikor van értelme? Ha valaki érkezik az első vonalban is. (Azt egyébként az Alexis-aktánál már láttuk, hogy a chilei meglepően sokszor alkalmas ez utóbbi feladatra, úgyhogy ez a helyzet duplán nem véletlen.) Kipattanó, visszajátszás: még csak nem is egy opciót hordoz magában! Hasznos és a jövő szempontjából is feltétlenül feljegyzendő.

Na ez már döfi! Hm, hm: alakul a fejünkben alkotott kép. Szóval Feri alapvetően talán mélységi irányító volna, de azt itt Xavi és Busquets hézagmentes kettőse miatt nem nagyon játszhat. Ráadásul az ő játéka elsősorban talán egy centerhez, vagy több konstruktív csatárhoz van kalibrálva. Vaskos védekező középpályás tapasztalatot is hoz a múltból, az időnkénti kényszer olykor bizony oda is rendezi. Mindezt tekintetbe véve is azt mondhatjuk: általában valamilyen kötetlen támadó középpályást játszik - még Xavi és Iniesta hiányában is! -, akinek a beindulásaitól és kombinatív összjátékaitól várja a közvetlen hasznot a Stáb.

Na és ez utóbbiak? Ó, hát itt vannak! Egyéni kulcsakciók, trükkös játékok, vonzások és állatságok következnek:

Copa del Rey, negyeddöntő, Málaga, visszavágó. A jelölt védelmi háromszög és az összetartó két védő között minden bizonnyal nem játszik a lapos bejátszás: Messi akkora ütemhátrányban van, hogy nem érhetne oda elsőként. Nem látható egyértelműen - szemközti kameraállás kellene hozzá -, de valószínűsíthető, hogy annyira szoros a zárás, hogy ez amúgy sem kivitelezhető. Mit lehet tenni? Rajta hát: löbb - néhány pillanat elcsenése a labda felemelésével, és ilyen módon test-test elleni harc kikényszerítése! Messi csak pozitív jelzőkkel illethető erőszakossága miatt a hármas ütközés után ziccer - majd szöglet.

Bajnokság, 20. forduló, Sociedad, idegenben. Nem szabályos alányúlás, inkább rövid ívű pörgetés - de hasonló logikával lejátszott szituáció. Cél: minél gyorsabb helyzetbe kerülés. Eszköz: a szituációhoz mérten lehető legdirektebb megoldás választása. Missön komplítid: Messi-kapás - kapusbravúr.

Copa del Rey, elődöntő, Real Madrid, odavágó. A löbb ideája! Illik térdre borulnunk. Tetszik vagy sem: Cesc ebben top hármas játékos. A világon. Iniestával kézenfogva. Tömörülő vagy rendezetlen védelem, és egy a helyzetbe kerüléssel kapcsolatban hajlandóságot mutató támadó: őket magunknál tudva másra nincs is szükség.

Bajnokság, 18. forduló, Espanyol, otthon. Szemléltető példa arra, hogy bár az ehhez hasonló betörésekben kétségtelenül Andris viszi a prímet, azért Ferikét sem kell félteni. Ez egyébként egy generált gól. Testcsellel indítva kifelé, majd a labdával visszahúzva befelé már meg is van etetve a kamukatalán; az alapvonalról történő Messihez való visszajátszás, és a Főtörpe lövése után a laszti valahogy súrolja Pedro lábát - legalábbis állítólag, merthogy hivatalosan neki adták -, 2-0. A kulcsakciót egyszerűen díjazni kell!

Bajnokság, 4. forduló, Getafe, idegenben. Na és persze megy ez messzebbről is! A mélyről indított, a védelmet valóban felbolygató szóló vége közvetlen gólpassz Adrianónak, 0-1, juhéé! Viszont ez esetben jár a dorgálás: ebből nagyon, de nagyon keveset látunk tőled, Fecó! Mondd, miért?

Bajnokság, 13. forduló, Levante, idegenben. Tanúsítvány igencsak attraktív kombinációs játékra. Iniesta és Fabregas végig előrefelé haladó ide-oda passzolgatással mászkálnak a valenciai idegek legérzékenyebb pontjain, a leheletfinoman végül üresbe tett bogyót Cesc hasonlóan lágy mozdulattal húzza el a kimozduló kapus mellett - innen történelem...

Bajnokok Ligája, negyeddöntő, PSG, idegenben. Egy kvázi telepatikusan trükkös játék, a későbbi továbbjutás kulcspillanata - és egy újabb példa a fentebb már említett generált gólokra. Iniesta levegőből továbbtett passzának pillanatában az addig a tizenhatos keresztvonalával körülbelül párhuzamosan helyezkedő Alexis-Cesc pár egyszerre lő ki: előbbi a kapu, utóbbi a labda felé. Már csak a végső utat biztosító isteni sarkalás hiányzik. De nem sokáig. Tizenegyes.

Bajnokság, 34. forduló, Atletico Madrid, idegenben. Egy újabb, egészen friss bizonyíték a Sánchez-Fabregas kapcsolat prémium minőségi voltára. Memento: a Mallorca elleni első és harmadik gól dettó ugyanígy - kettőjük kombinációjából - született. A Levante elleni otthoni győztes golyó nem egészen - de ott is hangsúlyos volt az összhang! Szóval egyszerűen csodás - majd még, majd még, majd még!

Copa del Rey, elődöntő, Real Madrid, odavágó. A kicsiben való lejátszás persze pakolgatható játékelem, nem kell hozzá kapu vagy tizenhatos. Itt például a középpályás kombó - Xavival! - a kulcsa a védelmi elhúzásnak, a beindulás lehetősége megteremtésének és a tizenhatoson belüli újabb finomságoknak - már Cesc-nek adott visszapassz - is.

Bajnokság, 8. forduló, Deportivo, idegenben. És persze nem ildomos kihagyni a Messivel lezongorázható variációkat sem - ez lényegében véve külön műfaj. Mascherano dicséretet érdemlő vonalak közötti passzának felvétele egy védőket elcsalogató álbeindulással - aztán a lényegi dolgok eldöntése egy talppal hátrahagyott lasztival. Forestnek futnia sem kell - annyi helye van, hogy két lépés után simán bevágja.