Hispánia földjén minden csapat életveszélyes és vakmerő, amint a másodosztály tisztítótüzének lángjai megnyaldossák csúnyábbik felét - tartja a népi katalán bölcsesség. Tetézve mindezt azzal, hogy a súlyos mélylélektani komplexusokkal küzdő közhangulat mostanra előszeretettel kolbászol - "Juj, de…

(Csend. A felhőtlen öröm csendje.)

"Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.S mint harcos, ha ellenségre talál:lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.Öved délkörét oldozd meg hamar:minden tájnál szebb földövet takar.Pruszlidat vesd le, olyan feszesentapad; más nem lát bele, de nekemhadd suttogja…

A meccs jellemzően szenvedés volt részünkről, így koncentráljunk és emlékezzünk inkább erre a mozzanatra: