"Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem."*

Van hova nézzen pajzán tekintetünk, tagadhatatlan. Három út. Három erotikus keresztút: akadályozza mind az átjutást az ismételten hőn áhított londoni várfalhoz. Izgalmunkban az örök dilemma bújik meg: melyikre volna jó lépni?

"Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem."*

Van hova nézzen pajzán tekintetünk, tagadhatatlan. Három út. Három erotikus keresztút: akadályozza mind az átjutást az ismételten hőn áhított londoni várfalhoz. Izgalmunkban az örök dilemma bújik meg: melyikre volna jó lépni?

Borussia Dortmund - A vesztfáliai hölgy megtévesztő bakfisvonásai és alkalmi rutintalan pironkodása ellenére is egy igazi nimfomán vadmacska, aki ráadásul hazája a legutóbbi évekig csupán perverzek számára élvezhető szépségideáiból is csak a csodálatra méltó elemeket igyekezett magára ölteni. Ő bizony már nem az a tenyeres-talpas germán tehenészlány - "a végén úgyis elnyomlak a farommal" -; se nem a Bundesligát exportpornó másodműszakkal végiggüriző fiatalasszony - sajnálom, de a haj mindent elárul -; se nem holmi fakanál-bonyolultságú fantáziával megáldott családanya - "só, ünnepnapokon esetleg bors, na de hogy például kakukkfű? Uramjézus, azt tiltja a protestáns etika" -, akik érhetetlen módon egy másképp igen civilizált ország adott kultúrterületén kizárólagos jelképek tudtak lenni több mint fél évszázadon keresztül. Ó nem, tényleg nem: ő a részben lengyel gének és a török kultúra iránti elhivatott érdeklődés révén olyan szellemi nyitottságra és hastáncosi bájra tett szert, amelynek a globális XXI. században szinte szükséges velejárója a színes szexuális élet. Az elmúlt két évben egy méltán híres, de kissé lapos személyiséggel, Meisterschale úrral tartott fenn élettársi kapcsolatot, hogy aztán egy héttel ezelőtt végleg kiadva az útját most már tényleg csak a díszes európai szalonok flört- és orgialehetőségeire koncentrálhasson. Az ágyban - néhány szerencsétlen már megfigyelte - gyors és veszélyes, félelmetes technikával használja a kezeit, és bizony a szájával is csodákra képes, ha nem felejti el a rúzst. A legaggasztóbb ugyanakkor mégsem ez, hanem a kreativitása és a logikája: ha nem is ő a legszebb, e kettő határtalansága miatt sajnos lehet, hogy mindenki mással szemben előnyben van.

Real Madrid CF - Igen, elsőre kicsit valóban kilóg sorból, kézenfekvően ez jut róla a tisztes ember eszébe , ugye. Szóval kölcsönösen ki vagyunk dörzsölve, mi tagadás: elég rendesen. Ne sumákoljunk: az utóbbi időben ráadásul főleg csak mi. De ne is legyünk kirekesztőek: elvégre Jézus is magához emelte a bűnös asszonyt. Majd egyesek szerint jól meg is reszelte. És persze legyünk őszinték: mi vagyunk azok, akiktől kellene a reaktív erotikus válasz, még ha ez csak annyi is, hogy újra sikerül előhajtani magunkból a hajdanvolt tarthatatlanul virgonc libidónkat. Vajon a katalán kámaszútra mely mélyrétegeiben bújhatott meg? Mindegy is, egyelőre minden furfang felesleges, mert megvan a testi stratégiájuk és rendre ők lovagolnak rajtunk, nem pedig fordítva, nincsenek tehát észérvek: helyettük viszont van valami nagyon más, de bizonyos értelemben talán sokkal több. Merthogy az elmúlt félévben nemcsak az történt, hogy rendszeresen mi voltunk alul, de mindeközben kiszakadt a gumi is és eltörtek a keresztpántok a matrac alatt, a nyakunkra csavarodott a lepedő és hancúrozás közben kirabolt minket a bordély Madame-ja, sőt, majdhogynem az a rohadt csillár is ránk zuhant. Szóval ez azért nem normális világállapot, és ha egyszer végre lenyugszik, akkor könnyen lehet, hogy fordul a testhelyzet és mi leszünk döfő pózban. Márpedig akkor nem segít semmi: sem a hiszti, sem a fiókból sunyin előrántott tompa tárgy és balta, sem pedig a Portugáliából importált intim bilincs. Nem linkelek, azt hiszem világos.

FC Bayern Munich - És hát igen, itt van ő is: Héra. Takarjátok hát el szemeiteket - mondják a gyávák és halandók -, mert az istennő arcát nem érheti gyarló tekintet! Khm: ne értsünk egyet, és ne csak azért ne, mert mi már amúgy is a Szerelem Olümposzának egyik legszebb trónszékén csücsülünk, mindörökre. Minek félni? Persze, igen: jó lenne a végén elvinni a Színezüst Leányt, de hát ha egyszer az ő testükön keresztül vezet az út, akkor miért kellene visszakozni? Hogy jobb volna ez az elit nász a kipárnázott londoni színpadon? Kétségtelen. Hogy most kész és egyszerűen ők a lepedő urai, a legjobbak a paplanok és párnák között, a legtöbb pózt is ők tudják; boka, vádli, comb, fenék, derék, has, mellek, karok, vállak, minden rendben van, szép az arc is, egyedül az orr szánalmasan nevetséges, legfeljebb egy ló leütésére alkalmas szerszám - de hát ez meg kit érdekel? És pech, mert fejben is tökéletesen rendben vannak. (Kétségbeesve:) Hát akkor hogyan verjük mi be? Hogyan?? Talán éppen a nehezen érinthetőség, igen, az lehet az Achilles-sarok. Mi már letepertünk és letepertettünk: ez igenis lehet előny. És amúgy is lenne egyfajta földöntúli bája a dolognak: a Szex Jelenlegi Nagyasszonya a Legzseniálisabb Kéjúr ellen. Hogy az ajkak ketrecbe zárnak? Öreg madár is fel tud szállni. És akkor van még a leplezetlenség. Szembeállhatnánk egymással a baldachinos ágy két oldalán, és a másik felé fordíthatnánk üres tenyerünket - "látod, nincs mit titkolnom" -, majd mélyen egymás szemébe nézve elkezdhetnénk vetkőzni: blúz le, ing le, szoknya, nadrág, melltartó, bugyi, senyera mintás boxeralsó a padlón, és állhatnánk meztelenül, és ekkor átfuthatna az arcunkon egy-egy rövid, de végtelenül feszült mosoly, mielőtt kérlelhetetlenül egymásnak esnénk. Aztán nyikoroghatnának a rúgók, és szállhatna a tollpihe.

(Ez egyszer kicsit csalok a billentyűkkel:) Mielőtt szó érné a blog elejét, mi igazán minden olvasónkra gondoltunk, nemtől, ízléstől és minden mástól függetlenül: alternatív képek a csapatok sorrendjében, tehát Dortmund, Real - így azért ismerősebb, nem igaz? -, Bayern alatt elérhetőek. A szövegtestek is csak a feltételezhető többségi igény miatt olyanok, amilyenek, az opcionális posztok megkaphatóak a Ruhr-vidéki úr, vasgyári munkás, kocsmában snóblizó apa, mellszőr, 25 cm, hímk*va, szifilisz, pesszárium, Mourinho, az évszázad eddigi meccse szavak, szóösszetételek megfelelő helyre illesztésével. A kommentekben nem lehet kérdezni, sajnálom: az ember vagy tudja ki az a Heidi Klum vagy nem.

A várható kezdőcsapat:

Gianni Infantino - Ruud van Nistelrooy

TV: Eurosport, 12:00.

* John Donne: Elégia a vetkőzésről. Fasza volt az a Shakespeare-kor, nem?

Szolgálati közlemény:

Lesz értékelő is, de úgy gondoltuk, hogy most feltétlenül legyen sorsolásos poszt - naná, már a múltkor is kaptunk rendesen, amikor elmaradt -, így egy kicsit megcsúsztam vele. Késő délutánra azért igyekszem prezentálni, esetleg már beleszőve az egyelőre még teljesen ismeretlen közeljövőt. Köszi a türelmet, amit pofátlanul kérek tőletek!