Sevilla - Barcelona 1-4 (1-2)Tata miután bejelentette, hogy immár kisebb a tér a rotálásra, az eltiltott Alba és Mascherano kényszerű kihagyásán kívül sikeresen a padra száműzte Alvést, Busquetset és Fabregast is. Így aztán egy a hátsó fertályon alaposan felforgatott csapat nézett szembe a Sevillával. A botrányos körülmények között lejátszott mérkőzésen hiába készültek egészen epic képek, a Barca nem is tudta igazán hozni magát, inkább csak néhány egyéni villanás döntött a javára. Persze akik emlékeztek erre a Malága elleni mérkőzésre, azok nyugodtan szemlélődhettek, a történelem lényegében ismételte önmagát...
Tata miután bejelentette, hogy immár kisebb a tér a rotálásra, az eltiltott Alba és Mascherano kényszerű kihagyásán kívül sikeresen a padra száműzte Alvést, Busquetset és Fabregast is. Így aztán egy a hátsó fertályon alaposan felforgatott csapat nézett szembe a Sevillával. A botrányos körülmények között lejátszott mérkőzésen hiába készültek egészen epic képek, a Barca nem is tudta igazán hozni magát, inkább csak néhány egyéni villanás döntött a javára. Persze akik emlékeztek erre a Malága elleni mérkőzésre, azok nyugodtan szemlélődhettek, a történelem lényegében ismételte önmagát...
Mielőtt még elmerülnénk a csapat ostorozásában, egy kicsit azért merengjünk el a pálya állapotán. A klasszikus mondás szerint kétféle gyógyszer van: amire lehet inni, meg amire érdemes. (Ezt azért mérsékelten tessék komoly venni...) Ezt összevetve Puhl úr szavaival, miszerint "ezen azért még lehet játszani", oda jutunk, hogy akkor viszont nem érdemes... Komolyan nem értem... Vajon mit szólt volna a spanyol közvélemény, ha mondjuk Iniesta vízilabdázás közben szétszakítja a térdszalagjait, és emiatt kénytelen kihagyni VB-t?
Na de vissza a meccshez! Érdekes, hogy ladlaccal karöltve áll fel a hátunkon a szőr Emerytől, holott Norbi statja szerint a büdös életben nem nyert ellenünk. Mindenesetre szerintem aki látta a meccset, az azért megérti a félelmeinket: ez megint egy olyan csörte volt, ami könnyedén alakulhatott volna számunkra kedvezőtlenül. Lendületes, veszélyes, jól kitalált Sevillát láttunk, ezt kár lenne tagadni.
Egyrészről ez felértékeli az idegenbeli győzelmet. Másrészről viszont a saját vonatkoztatási rendszerében a csapat nem volt valami fényes. Konkrétan azt gondolom, hogy ha nem kapjuk ajándékba a sporitól az első gólt, akkor nagy bajban lettünk volna, de legalábbis nem ment volna ilyen flottul a fordítás az eső lecsillapodása előtt. Az egészről a Vengaboys méltán feledésbe merült melódiája jutott eszembe: Boom, Boom, Boom, Boom, négy jól pozícionált gömb (ízlés szerint kiválasztandó - kivéve ami a szőrös csávó nyelvében van, mert az nem ér), egyszer el lehet rajta szórakozni, de egyébként meglehetősen átlagos produkció - még a méltatlan körülményeket figyelembe véve is.
Valdés (7) - Eltéveszthetetlen a kapunkban: ziccerben remekül zárja a szöget, beadásoknál botrányos, egyébként meg úgy általában jó. Amíg a bolondságait rögtön javítja, hajlamos vagyok leokézni a teljesítményét.
Montoya (5,5) - Lehet, hogy egy kicsit túlságosan szigorú vagyok vele, de ha abból a mezráncigálós labdavesztéséből gólt kapunk, az nagyon sokba fájhatott volna. Nem érdekel, hogy volt-e szabálytalanság, simán lett volna lehetősége hazatenni Valdésnek, és akkor nem a bíró sasszemén (illetve a konkrét esetben a jószerencsén) függ a sorsunk. Egyébként sem volt a helyzet magaslatán, valahogy mindig azt olvasom ki a szemeiből, hogy "mit keresek én itt?".
Bartra (7) - A szerencsétlenül pattanó gólon kívül nem nagyon van mit a számlájára írni, Arról már szerintem mindenkit meggyőződött, hogy jelenlegi szerepkörére tökéletesen alkalmas. Én bízom abban, hogy ennél még jóval több van benne.
Piqué (5) - Kellett nekem megdicsérni... Távirati stílusban: felbőrözve, lefutva és pehelysúllyal leütközve, pozíciósan agyonverve (eredmény rendre: gól, ziccer, ziccer). Viszont az kibaszott menő, ahogy senkitől sem zavartatva a lába között visszahúzza a labdát, hogy utána odapasszolhassa Xavinak. Ennél sokkal több kell tőle.
Adriano (7) - A kapott gólt marha jó helyről nézte végig, közelről figyelhette Rakitics cselét. Szintén a horvát irányító került helyzetbe egy Alexis luft - Piqué balfaszkodás kombó után - Sánchez becsületére legyen mondva, hogy a lövés pillanatában már ő volt az utolsó emberünk, ellenben a nála cirka 25 méterrel jobb helyzetből induló Adriano ismét csak fáziskésésben követte az ellenakciót. Ezek ékesen bizonyítják, hogy nem volt ott teljesen fejben. Mindezek ellenére a támadasban mutatott lendülete fontos volt, és olyan őrülten nagyot azért nem hibázott hátul.
Song (6,5) - Folyton az volt az érzésem, hogy egy ember hiányzik középpályáról, különösen a labdakihozatalok voltak nyögvenyelősek. Védekezésben ugyan nyert párharcokat, de mivel csapatszinten nem igazán volt koherens, amit műveltünk, így nyilván - az események centrumában - egyénileg ő sem nyújtott túl jót.
Xavi (6,5) - Na, főnök, most eléggé fellocsolták a pályát meccs előtt?
Iniesta (7,5) - Az első fél órában a komplett bal oldalunk láthatatlan embert játszott, ide értve Don Andrést is. Azután egyre inkább felvette a ritmust, mindkét Messi-találatban komoly érdemei vannak, sőr a végére már olyannyira belemelegedett, hogy zsákszámra mutatta be a pörgő-forgó driblijeit, illetve a Sanchezt megszégyenítő eséseit. Kevés ideje maradt igazán játékbarázódni, nem értem, az utóbbi két mérkőzésen miért hanyagoltuk ennyit. Mindenesetre most jó irányba indult el.
Alexis (7,5) - A szokásosnak mondható csetlés-botlás ezúttal is megvolt, s a góljával sem fog a Puskás-díjra pályázni. Mindazonáltal fáradhatatlan labdaüldözése, harciassága szemet gyönyörködtető, és összességében a mutatott teljesítménye miatt sincs szégyenkezni valója, sőt.
Pedro (7) - Az első harminc percben nem is tudom ért-e egyáltalán labdához. A gólunk után ő is elkezdett éledezni, és újrafelfeledezett önmagát hozva, lendületesen játszott, bár ezúttal inkább védekezésben nyújtott kimagaslót, de összességében feltétlenül dicsérhető.
Messi (8,5) - Sok tekintetben ez egy kiegyenlített meccs volt, és szerintem kijelenthető, hogy elsősorban a helyzetkihasználás döntött; márpedig Messi ezúttal (végre...) újra halálos fegyvernek bizonyult, mindkét találata gyors ellentámadást követő bravúros egyéni alakítás eredménye. Nem mellesleg látványosan átszakadt nála valami, miután betalált, varázsütésre a játéka is feljavult. Megnyugtató lenne néhány meccs egymás után, amin konstans magas szinten tolja.
