Valószínűleg mindenki hallott már Pep „öt – egyes szerzőknél hat - másodperces” szabályáról és azt is tudja, ez lényegében azt jelenti, hogy a csapatnak labdavesztés esetén mindent meg kellett tennie azért, hogy ezen időintervallumon belül visszaszerezze azt.

De még ha nem is akarunk taktikai varázslatokat megfogalmazni, akkor is világos, hogy a Barcelona számára – főleg abban az időszakban – a végletekig fontos volt a szervezett letámadás a csapat saját támadóharmadában is.

Az alábbi posztot vigvik találta meg és egy Colin Trainor nevű fickónak köszönhető, aki megpróbálta a statisztika nyelvére lefordítani, illetve a statisztika segítségével képivé tenni azt, hogy egy futballcsapat mennyire akar megfelelni ennek a mutatónak.

PPDA (Passes Allowed per Defensive Action)

A betűk egy bizonyos mérőszámot jelentenek, a lényege pedig az, hogy egy csapat hány passzt engedélyez az ellenfélnek a saját támadóharmadában, amíg kísérletet tesz a labda megszerzésére, vagy amíg megszerzi azt. A mérőszám képlete: a labdát birtokló csapat passzainak száma/labdaszerzési akció (szerelések + megelőző szerelések + sikertelen szerelések + elkövetett szabálytalanságok). Magyarán arról van szó, hogy ez a szám megmutatja nekünk, adott csapat mennyire akarja visszaszerezni a labdát, ha elvesztette azt támadás közben. Ha a szám alacsony, akkor határozott szándéka a labdaszerzés, ha magas, akkor inkább célja, hogy minél hamarabb visszarendeződjön a saját térfelére, és onnan folytassa a játékot.

A támadóharmad

Ahol számunkra mellékes információ, hogy éppenpont x-szel jelöli a mérőszámot, mert ez a matematikusok körében közismert mánia, lényeg, hogy a saját kaputól számítva így jelölte ki a vonalat, ami felett már támadóharmadként minősíti a pálya pontjait. (Egy személyes megjegyzés ehhez: ha ezt a bizonyos vonalat magasabbra helyeznénk, feltételezhetően sokkal durvábban kijönne a különbség Pep Barçája és a nemzetközi csúcsfoci között, tekintve, hogy ezen a vonalon a leghátsó embereink álltak, a támadók meg valahol 70-80 környékén.)

A bizonyíték, hogy működik az elképzelés

Mauricio Pochettino egyike azoknak, akikről (most már) köztudott, hogy híve a magas presszionálásnak, az alábbi grafikonból pedig kiderül, miként sikerült neki hihetetlen gyorsasággal meghonosítania az elképzelését a Southamptonban.

(A vízszintes tengely a mérkőzések számát jelzi, a függőleges pedig a posztban tárgyalt PPDA mutatót a fentebb megjelölt támadóharmadban. A két megjelölt pont közül a zöld Pochettino elődjének utolsó meccsét, a piros pont pedig Pochettino 6. meccsét jelöli.)

A Barça és egy váratlan eredmény

Azért váratlan, mert nem gondoltuk volna és ezzel lényegében le is írtam a 'váratlan' kifejezés mibenlétét. Mivel a grafikon 2010/11-es szezontól indul, láthatjuk, hogy Pep idejében lényegében közel azonos szinten áll a csapat ebben a mutatóban, a poszt végén tájékoztató jelleggel jön egy táblázat, amiből a statisztika segítségével is bizonyítást nyer, hogy nemzetközi szinten nagyon is éltünk a magasra tolt letámadás eszközével. Ugyanakkor a piros pont azt a pillanatot jelzi számunkra, amikor Tito átvette a csapat irányítását, és onnan kezdve - meglepő módon (amely megfogalmazás szintén a 'váratlan(ul)' kifejezés egy lehetséges szinonimája) - látványosan elszabadulnak az indulatok. A következő megjelölt pont pedig még ennél is érdekesebb, mert azt bizonyítja számunkra, hogy amikor Tito kényszerűségből átmenetileg távozik, ismét durván esni kezd a mutató, vagyis ismét elkezdtünk magasan presszionálni.

A szerző két lehetséges okkal magyarázza a jelenséget. Az egyik változat szerint Tito lábadozása idején újragondolta elképzeléseit és emiatt utasította az ideiglenes szakvezetést a változtatásra, a másik szerint Jordi Rourának köszönhető, hogy a csapat visszatért a korábbi játékfelfogásához. A harmadik variáció már az én személyes elképzelésem: a játékosok az erős kéz hiányában egyszerűen elkezdtek a „maguk feje után menni” és ösztönösen visszatértek ahhoz, amiben jók voltak.

A fentebb ígért összehasonlító táblázat

http://www.statsbomb.com/2014/07/defensive-metrics-measuring-the-intensity-of-a-high-press/