Az Atlético és a Barcelona természetesen sokszor találkozott már a spanyol kupa hosszú történelme során. Egy összecsapás azonban kiemelkedik a többi közül - számunkra most nem csak azért, mert a modern kor talán legnagyszerűbb mérkőzését hozta a Camp Nouban a visszavágó, hanem azért is, mert éppen abban - az általunk is nemrégiben felidézett - 1996-1997-es szezonban került rá sor, amikor Simeone még az Atlético, Luis Enrique pedig a Barca vezére volt. Mármint a pályán természetesen. [Később, a 2003-2004-es évadban újra egymásnak feszült Cholo és Locho Lucho, de akkorra már mindketten túl voltak a zenitjükön.]

Onnan érdemes kezdeni, hogy a számunkra gyalázatosan sikerült 1995-1996 idény az Atlético történetét megéneklő könyvekbe - a tavalyi évhez hasonlóan - arannyal vastagon kihúzott gyöngybetűkkel került be. Ugyancsak gazdag históriájuk egyetlen hazai duplázását hajtották végre - a kupa döntőjében éppen a mi fiainkat tessékelték arrébb az útból. A padról Radomir Antic (igen, az a Radomir Antic) dirigált, a pályán pedig többek között Kiko, Caminero, Pantic, Penev és Molina harcolt Simeone oldalán.

A szabályzat szerint a kupafinálé után a spanyol Szuperkupa döntőjében újra farkasszemet nézhetett a két együttes, és már az csata is igencsak emlékezetesre sikerült. Az Atléti a nyáron tovább tápolta egyébként is combos kertetét (Esnáider, Prodan és Bejbl mellett bizonyos Santi Ezquerro neve lehet különösen ismerős az érkezők listáján), a Barcánál pedig végképp nagy változások történtek - erről egészen bőven olvashatunk a bevezetőben is linkelt posztban. Most legyen elég annyi, hogy a Szuperkupa végül Barcelonába került - sikerült a visszavágás! Egyúttal kiéleződött a két csapat közti rivalizálás is, nagyon hasonló volt tehát a helyzet a mostani állapothoz.

A bajnokság őszi etapjában a Camp Nouban egy barátságosnak nem nevezhető 3-3-as döntetlen született, majd ezután következett a bevezetőben emlegetett kupapárharc. Történetesen akkor is a negyeddöntőben nézett farkasszemet a két csapat, csupán annyi különbséggel a jelenlegi felálláshoz képest, hogy az első mérközést Madridban rendezték: a Barcelona egy továbbjutással kecsegtető 2-2-vel térhetett haza.

A visszavágót egészen pontosan 1997. március 12-én rendezték a Camp Nouban. Robson mester szinte a később a KEK-döntőben is látott csapatát küldte pályára: a Baia, Abelardo, Blanc, Couto, Sergi, Popescu, Guardiola, Luis Enriqeu, de la Pena, Figo, Ronaldo tizeneggyel kezdte a Barcelona a mérkőzést. Az ellenfélnél a legnagyobb hiányzó (a feltehetően sérült) Simeone volt.

Játszott azonban Milinko Pantic, az Atleti szerb fenegyereke, és ha már ott volt, fél óra alatt rámolt egy klasszikus triplát - a párharc eldőlni látszott, hiszen a mieinknek már négy gól kellett volna a továbbjutáshoz. A Barcelona komplett védelme igencsak indiszponált volt, különösen Vítor Baia és Laurent Blanc teljesített visszafogottan. Robson még a félidei sípszó előtt cserékre szánta el magát: a gyengén játszó Blanc és Popescu helyett Sztoicskov és Pizzi érkezett a csapatba, amely így a régen látott 3-2-5 felállásra váltott. Két védő helyett két csatár - így üzent az angol mester együttesének: ő még bizony nem adja ezt a párharcot fel.

A cserék és a szünet együttesen meghozták a kívánt változást a játékban, és Ronaldo rögtön az újrakezdés után vágott egy duplát! Az 52. percre azonban már 2-4 állt az eredményjelzőn: Vítor Baia sokadik hibáját kihasználva ismét Pantic rontotta a levegőt, immár mesternégyest jegyezve újabb találatával. A Barca azonban még mindig nem adta fel, Figo brutális bombája a 67. percben még éppen időben jött, hogy a csapat végleg elhiggye, lehetséges a csoda. Öt perccel később Ronaldo egy rá jellemző remek egyéni alakítással egyenlített, a döntő találatot pedig Pizzi vitte be a 81. minutumban. De la Pena még fölédurrantott egy óriási ziccert, de szerencsére ez már nem számított. A Barca egészen elképesztő fordítást hajtott végre, hazai pályán egyetlen félidő alatt öt gólt vágott az egyébként jó erőkből álló Atlléticónak, s ezzel kivívta a továbbjutást a kupában. Ezek után nem meglepő, hogy rutinos Barca-drukkerek toplistáján is igen előkelő helyen szerepel ez mérkőzés...

A sztori ráadásul abszolút heppienddel végződött számunkra, hiszen a szezon végén begyűjtöttük a kupát, sőt a bajnokságban a Vicente Calderonban áprilisban a Barca újabb ötössel tömte ki az Atlético hálóját, helyreállítva ezzel a két csapat között az erőviszonyokat. Nos, a mai összecsapáshoz csak annyit fűznék, hogy ez a bizonyos hierarchia tavaly bizony újra eléggé felborult, s bár legutóbb azért sokat javult a helyzet, mégis azt szeretném kérni a fiúktól, hogy a nagy elődökhöz méltóan, néhány manitával tegyük már végleg helyre a dolgokat!

Spanyol Kupa negyeddöntő, első mérkőzés
FC Barcelona - Atlético Madrid
Barcelona, Camp Nou
Kezdés: 22:00; TV: DigiSport1