Kicsit megültünk a tojásokon, az az igazság - ízlés szerint mindenki a sajátjain, esetleg másén (vagy hát a legjobb forgatókönyv, ha hagytuk, hogy üljenek a tojásainkon). A húsvéti nyúl is szokás szerint elkésett, most (este nyóc) értem haza a locsolkodás utolsó szakaszából - valljuk meg, már az is szép teljesítmény, hogy saccperkábé tudok egyenesen gépelni, úgyhogy néhány pálinka tormaszagú bölcsességen kívül sok jót ne várjatok.
Kezdjük ott, hogy szerintem nem, nem az ilyen meccseken lehet bajnokságot nyerni. Bajnokságot úgy lehet nyerni, hogy te gyűjtöd a legtöbb pontot - mindegy, milyen körülmények között. Mindenesetre az tény, hogy vannak olyan mérkőzések, ahol - bármilyen oknál fogva - a három pont sorsa apróságokon múlik. Ha az ilyen szituációkat rendre a magunk javára tudjuk fordítani, az semmiképp nem hátrány. De én ezt egyelőre, az idény egészét tekintve nem érzem igaznak (tehát hogy a necces szitukból rendre jól jövünk ki), mostanában valóban inkább ad a gép, de ez a tegnapi pl. legfeljebb kiegyenlítette az őszi, kriminális módon elbukott bajnokit.
Pozitívumként kiemelhető a Piqué-Mathieu páros teljesítménye - és most feltétlen melléjük tehetjük Busquetset is. A három magas ember nem csak a légteret uralta, de a földön is remek teljesítményt nyújtott. Talán Mathieu passzjátéka akadozott az első félidőben, több alkalommal is elhalt a labdakihozatal az ő rossz megoldásai kapcsán, és nekem úgy tűnt, hogy sokszor egyszerűen nem merte bevállalni a hosszabb indítást Neymar felé. Persze azért ne vegyük el tőle, ami jár neki: két mocskos nehéz mérkőzésen tudott odacsattintani. Megvallom őszintén én ilyen mészölykálmáni magasságokba emelkedtem a valósidőben elhangzott dicséreteimmel, csak még beleszőttem, hogy 20 millió euró.
Ellenpólusként odatehetjük melléjük a Tridentét. Bár egyikőjük sem volt kimondottan szar, de Messiről mondjuk simán elhinném, ha kiderülne, hogy még azért sérült volt. Neymart johneagle is elővette meccs után (pedig szerintem nincsenek rosszban), Suárez meg jobb lenne, ha a focival foglalkozna az ellenfél és a bíró helyett. A továbbiakra nézve kulcsfontosságú, hogy ilyen meccsünk, ahol hármójuk közül egyiküknek sem igazán megy, lehetőleg egyáltalán ne legyen.
A többiek közül Rafinha rettenetesen el volt tűnve, Alvés pedig továbbra is olyan se veled, se nélküled teljesítményt nyújt. Már leírtam párszor, és továbbra is azt gondolom, hogy a 4-3-3 elsősorban akkor tud igazán szuperul működni, ha a két szélen egy full back és egy converted back van, vagyis az egyik oldalon támadó szellemű a szélső védő, a másikon pedig defenzív. Nem nagy bizonyíték ugyan, de a három BL-győzelmünk évében rendre ez volt a helyzet (Oleguer-Gio ill. Alvés-Abidal kétszer), legalábbis a legerősebb felállásunk esetén. Jelenleg két erősen támadó szellemű játékosunk van a védelem két szélén, és ha választani kellene Alba és Alvés közül, hogy ki maradjon, azt hiszem nem kérdés, ki lenne a befutó. Többször láttuk azt a (fél)megoldást, hogy valamelyiküket visszafogtuk, de ez meg ugye fából vaskarika.
Majd el felejtettem! Xavi mester. Hát puszi a hasadra, menjél szépen minden héten Katarba, ha ettől megjön az ihleted! És Luchónak is pirospont, hogy nem Rakiticet tette be, mint ahogy cselekedett volna uszkve 99,97%-unk.
Maradjunk annyiban, hogy az ünnepi zabálás és vedelés közben egynek jó volt ez, de azért szerintem bízzunk a jobb folytatásban. S hogy legyen mibe belekötni, ehule, pontok:
Bravo (7,5); Alvés (6,5); Piqué (9 és nagyon bánom, hogy a Clásico után csak 8-t kapott, de már nem javítom); Mathieu (8); Adriano (7); Rafinha (5); Busquets (8); Iniesta (7,5); Messi (6,5); Suárez (6,5); Neymar (7, mert ő azért csak lőtt egy gólt...); Xavi (8); Pedro (-); Rakitic (-)
