A felgyorsult eseményeknek köszönhetően mi, Barca-szurkolók is hajlamosak vagyunk felvenni a csapat által diktált őrületes tempót, s egy gyors hurrá mellett tudomásul venni a történtek alakulását, mintha mindez teljesen természetes lenne. Nem az. Itt az ideje, hogy egy kicsit félreálljunk a dübörgő infosztrádán, és nagyon mélyen meghajoljunk a csapatunk előtt, mert kérem az FC Barcelona tegnap nemcsak, hogy bejutott a Bajnokok Ligájának elődöntőjébe, de olyan sima játékkal tette mindezt Európa egyik legerősebb klubja ellen, hogy az valami mámorító.
Az első párizsi légyottunk után szinte biztosra vehetjük, hogy a sejk fogta magát, betolatott az aranyozott limójával a PSG öltözőjébe, kinyittatta a kuffert a sofőrrel, és az ott lévő valag pénzt Ibráék lábai elé szórta. Ezen felül beígért fejenként vagy 25 kecskét, 5-6 tevét, néhány szűzlányt, sőt ráadásnak a sofőrt is, csak üssék ki a Barcát. Ennek fényében arra számítottam, hogy a klubhűség élő mintaképe által vezetett franciák már a kézfogás során elkezdik a letámadást.
Luis Enrique még múlt szerdán elárulta a tegnap esti taktikánkat, azaz egy pillanatig sem engedhetjük meg az ellenfélnek, hogy elhiggye, van bármiféle keresnivalója. Az első perctől fogva uraltuk a találkozót, a letámadás magasiskolájával, már-már tökéletes labdajáratásokkal, területszűkítésekkel majd tágításokkal olyan szinten szedtük szét a 15. perc végére a Verratti vezette ellent, hogy azok onnantól már csak arra figyeltek, ne menjen át az egész valamifée perverz, egyoldalú szexuális játszadozásba, mint néhány kilométerrel arréb, az Allianz arénában.
Sok minden mellett azt sem értem, Laurent Blanc miért egy Cavani-Ibra-Pastore hármassal kezdett, amikor a háromból kettőnek fogalma sincs a letámadásról, Lucas Moura meg ott malmozik a kispadon. Pastore energiáit így aztán felemésztette a sok rohangálás a két támadó helyett is, a statikus Ibrát kb. annyira volt nehéz megkerülni, mint egy láda retket, Cavani árát pedig a látottak alapján levittük legalább a felére. A középpályán talán csak az a Verratti emelhető ki, akiről bebizonyosodott, joggal tartottunk tőle. Braidáék a meccs után remélhetőleg bezárták a sloziba, és addig nem engedik ki, amíg alá nem ír egy WC papírra diktált szerződést. David Luiznak meg nézzétek meg az arcát a második gólnál. Mehehe.
Még mielőtt rátérünk a pontozásra említsük meg Luis Enrique munkásságát is a csapatnál. Az asztúriai bár jellemre olyan, mint a dörzspapír, és sokan bukott edzőként tartották számon már az érkezése előtt, szépen lassan, a munkáját végezve a Barca történetének legsikeresebben startoló edzőjévé vált. Nem tudom mennyire nevezhető a látottak alapján az idei tranzitévnek, és azzal is tisztában vagyok, hogy még kutyafütyit sem nyertünk, de szimpátia ide vagy oda, Lajos ötven mérkőzés után bőven kivívta az emberek tiszteletét.
Ter Stegen - A csapatmunkának és védekezésnek köszönhetően az első félidőben szinte nem is akadt védenivalója, s a másodikban is két darab kapura tartó löketnél kellett beavatkoznia. Bár sokan féltettük, zöldfülű létére is sugárzik róla az önbizalom. 20 passzból 19 talált saját emberhez. Gut. Besser. Stegen! 7
Dani Alves - Eleinte hátul igyekezett stabilitást nyújtani, majd amikor látta, hogy bőven van területe és ideje is kisegíteni a támadásokat menetrendszerűen játszotta be az egész jobb oldalt. A lövése kiszorított helyzetből már mutatta, hogy nem a galamblövész énjét hozta magával, a gólpassza előtti kis szambatánc után pedig azt hittem rosszul látok. Olyan szépen röpült a balossal betekert labda a két védő közé, hogy abból csakis gól születhetett. Sokat elmond Dánielről, hogy Lucas Mourát néhány perc kínlódás után át kellett vezényelniük a bal oldalunkra. Még mindig topkategória. 8
Piqué - A Valencia elleni első félidős bénázása után ladlac joggal vetette fel, mi lenne, ha végre fújna egyet a drága jó Gerard. Elénekelhetné a himnuszt a gyerekeinek, Shakirát is leápolhatná, megborotválkozhatna... ilyenek. Tegnap persze kellett Ibra mellé, s többnyire jól is hatástalanította, bár így is volt néhány olyan mozdulata, mintha megye kettőben nyomná. Az elején azért nevettem rajta egy jót, amikor esernyőcsellel akarta helyzetbe hozni magát David Luiz és Marquinhos ellen. Az olyan volt, mintha lóháton akarna dekázni egy röplabdával. Ha az eszpanyol ellen nem is, de utána mindenképp ráfér egy kis szünet. 7
Mascherano - Lassan tényleg inkább középhátvédként számolhatunk vele, mivel a szűrőpozícióra, Busival összehasonlítva látványosan kevés nagyobb csapatok ellen. Egyetlen hibát tudok neki felkarcolni, miután Ibra a hóna alá csapta, ő pedig lefejelte a talajt, veszélyes helyzetben sikerült eladnia a labdát a tizenhatosunk előtt, de hála Verratti rúgótechnikájának megúsztuk azt is. Egyébként pitbull üzemmódban tolta, azt meg tudjuk, ki szereti rajtunk kívül. Senki. 8
Jordi Alba - Olyan természetes már, hogy egyszercsak megjelenik a semmiből és viszi a labdát a támadók elől, mintha erre minden bal bekk képes lenne. Busquets sokszor kilépett mellé, így együttes erővel tudták hatástalanítani Cavanit is, és maradt erő, idő és terület is a támadások segítésére. Neymarral is egyre jobban megértik egymást, s ha Iniesta ilyen God Mode-ban nyomja, szép jövő vár ránk a bal oldalon is. 8
Busquets - Annyit írtam fel: Professzor. Nem győzöm hangsúlyozni a fontosságát, és dicsérni az intelligenciáját. Bátor, kiszámíthatatlan, precíz. 26 éves. A miénk. Nem adjuk, három kamion tevéért sem. 8
Iniesta -Írhatnék fennkölt hasonlatokat, összehasonlíthatnám a legjobb borokkal, a legnemesebb kelmékkel, akkor sem mondanék eleget. A PSG ellen lassan szokásos lesz, az efféle varázslat. Nézzetek inkább a képre. 9
Rakitic - Az utóbbi időben úgy éreztem kissé megrekedt a fejlődése, és nem tudja hozni azt a szintet, amivel tényleg helye lenne a kezdőcsapatban, erre tol egy ilyen performanszot. Már az idejét sem tudom, mikor játszott utoljára végig egy meccset, de jó döntés volt most Busit és Iniestát pihentetni. Passzok: 75/79, Passz pontosság: 95%, szerelések: 2, Labdaszerzések: 10 Ebből jött ki a: 8
Neymar - Iniesta merevedést indikáló szólója utáni első gólunkat úgy fejezte be, ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva. Leheletfinom átvétel, megtoljuk a védő előtt keresztbe a kapus előtt pontosan úgy, hogy egyiknek se legyen esélye elérni, s egy laza mozdulattal mehet a hálóba. Az egész támadás olyan volt, mint amikor rájössz, hogy a barátnőd a Thai masszázs végéhez hozzácsapta a "Happy ending"-et is. A második meg bizonyította, hogy levegőben is épp olyan veszélyes, mint a gyepen. Védekezés, letámadás, labdakihozatalok, szólók, gólok, szamba. Menofdömeccs! 9
Suarez - Lajosunk beilleszkedée – bátran kijelenthetjük – véget ért. Érzi a csapattársai mozgását, képességeit, s olyan szinten tudja, hogyan kell szétcincálni a védelmeket egy-egy elfutással, jó helyezkedéssel, hogy az valami mesés. Emellé még gürizik is, mint egy állat, letámadásban okosan, a passzsávokat lezárva úgy hajt a laszti után, mint a véreb, aki szagot fogott. Most nem volt se gól, se gólpassz, de rengeteget segített a csapatnak. 7
Messi -Kis túlzással eleinte fel sem tűnt h a pályán van. Nem volt persze rossz, hisz mezőnyben - főleg a második félidőben - rengetegszer lépett vissza Xaviék mellé, így segítve a gördülékenyebb labdajáratást, de a kapu előtt rendre elfogyott a kraft. A végére szinte már a seggén szedte a levegőt, de mint a felhúzható kisautó, újra és újra át akart jutni a falon. Lecserélni nem szabad, hisz azt még Pep sem bírta/merte megtenni, de reméljük belátja, egy kisebb pihenő után sokkal többet tud majd segíteni a hátralévő kulcsfontosságú meccseken. Talán a Getafe meg Cordoba ellen belefér 1 félidőnyi padozás. 6
Xavi - meglepődtem és sajnáltam is Iniesta lecserélését, de a cél szentesíti az eszközt, Xavi pedig mondhatni minőségi csere. Mr. Metronóm most is tette, amiben a legjobb, bár úgy éreztem hozzá képest kissé sok volt az eladott labda.
Sergi Roberto - A másik meglepő csere. Az 55. perc körül azért még nem jellemző Busquetsre, hogy oxigénsátorért kiáltana, de Lucho úgy fest, komolyan gondolja a rotálást, még akár a BL kieséses szakaszában is. Az érdemi dolgok persze ekkora már eldőltek, szóval rutinszerzésre tökéletes fél óra volt. A beállása után olyan volt, mintha a hajó kormányát egy tapasztalatlanabb matróz venné át, de egy kis zökkenést követően gyorsan elkapta a következő hullámot, és siklottunk is tovább a legjobb négy közé.
Pedro - Nem tudom ki, hogy van vele, de én rettenetesen sajnálom Pedrót. Szerintem már vigvik szíve is meglágyult (mióta kevesebbet játszik), hisz a posztjai után sem írja oda latinul, hogy Kelemen Anna a legjobb kell a pénz. Nagy a valószínűsége, hogy Xavival együtt ez az utolsó éve nálunk.
