A mérkőzéssel önmagában talán nem érdemes túlságosan sokat foglalkozni. Az Eibar lelkes volt, de a 0-2-t menet közben még akkor is eltúlzónak érzem, ha közben hagytak is ki ziccert. A túlexponált japán turista meg persze jó nagy balfasz volt: ha ötször lőtt volna kapura, ötöt vág fel a rövid pipába, akár a seggszőrével is... De most tényleg: térddel, onnan? Azt szabad egyáltalán? Egyszóval én nem láttam annyira tragikusnak az első 60 percet sem, mint amennyire az volt az eredmény, amibe érzésre nagy szerepet játszott az MF.
Mondjuk erre a nyugodt, már-már derűs szemlélődésemre valószínűleg rásegített a másik meccs alakulása is, nem nagyon volt kérdés, hogy a Real hozni fogja a kötelezőt, úgyhogy különösebben nem volt min izgulni. A Lucho búcsúmeccse a Camp Noutól típusú romantikus ömlengés meg távol áll tőlem, amiatt sem sikerült különösebben felpaprikázódnom. Majd öt-tíz év múlva, ha eltelt már egy kis idő, ami megszépítheti, akkor talán tudok majd róla nedves bugyival szemekkel mesélni. Egyedül tényleg az volt a kérdés, hogy a csapatot, személy szerint a fiúkat mennyire zavarná az esetleges csúfság. Nekem úgy tűnt eléggé, bár a sajtó véleménye utólag megosztott volt ezzel kapcsolatban. Érzésre persze az öngól nélkül talán soha nem nyílt volna ki a gólzsák, de utána nem csak kinyílt, hanem egyenesen kifakadt, a játék képe pedig végig egyoldalú volt. Szerintem nincs okunk panaszra.
Néhány játékosra azért kitérnék, akikről érdemesnek gondolom pár szót ejteni. Először is Marlon, aki vélhetően végleg nyugdíjazta Mathieut - mondjuk ez nem volt nagy meló, a mönsziö idei teljesítményével alighanem egyébként is kivívta volna magának a picsánrúgást... Divat szidni a védőinket, de én ezt a középre körvonalazódó négyest máris jónak tartom mind képesség, mind koreloszlás alapján. Persze Marlonról korai lenne még bármilyen irányban is nyilatkozni, de egy felépítő szezont mindenképp szánni kéne rá; ha meg tudja előzni Maschet egy év alatt a rangsorban, akkor maradhat.
A Sergi Roberto - Gomes csere nem szorul különösebb kommentre, ellenben elég jól összegezte, milyen bajokkal küzdöttünk ebben a szezonban... (Utólag kiderült, hogy Szercsi könnyebben megsérült, ezért volt a csere, de én megvettem volna egyébként is.) Gomes mindenhol egyforma színvonalat hoz, ez a kiegyensúlyozottság legalábbis elvitathatatlan tőle. Ellenben Jordi Alba a másik oldalon megint óriásit tekert, valahogy mégis az ordenáré gusztustalan műesése maradt meg. Az ilyenek miatt én nem tudom igazán megkedvelni. De nem emiatt emeltem ki, hanem hogy megkérdezzem: kedves bíró sporttárs ugyan melyik tévét nézte? Még csak a közelében sem volt senki...
Van abban is valami keserédes, hogy a bajnokságot úgy fejeztük be, ahogy az utóbbi években megszoktuk a Barcát (de lassan írhatok évtizedeket is): a showt Messi és Iniesta viszi. Ugyan egy ideig úgy tűnt, a gól ellen ők is be vannak oltva (vagy csak Suárez aurája leárnyékolta őket is), de végül kiderült, Messi az utolsó pillanatokra tartogatta a szezon dugóját - kár, hogy semmit nem ért már.
Egyébként, csak összehasonlításképpen, érdekes velük kapcsolatban felemlegetni a 2004-2005-ös szezont, amely mindkettejük számára meghatározó volt: Messi ekkor mutatkozott be, Don Andrésnél pedig az áttörés éve volt ez, amikor elkezdte módszeresen kitúrni Decót a kezdőből. De azt hiszem minden Barca-drukker számára is etalon marad az a Ronaldinho-féle gárda, amelyik a hosszú kupamentes időszakot zárta le a bajnoki címmel. Szerintem egyetértünk: csodás csapat volt az. Nos, mérlegre téve a mostaniakkal sem a 84 pontjukkal, de a 73 (!) szerzett góljukkal sem igazán állják az összevetést. De aki erre csak legyint, mondván az rég' vót', az nézze meg a tavalyi eredményt: egyetlen árva pont a különbség, mellesleg most a 91 is ugyanilyen kevés lett volna.
Szóval én nem értek egyet az idei csapatot fitymáló véleményekkel, amiket sokféleképpen láttam megfogalmazódni, és nagyjából úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy könnyen adtuk a bőrünket, és hagytuk kicsúszni a kezünkből a bajnokságot. Olyasmi ez, mintha a maratonistát a végén megrójuk: fiam, a 27. és a 36. kilométert lomhán futottad, pedig ott lejtős-hátszeles volt a pálya, azért lettél csak második. A bajnokság talán legfontosabb eleme éppen a kiegyensúlyozottság (nem gomesi értelemben), hogy a végén ne kelljen néhány elátkozott pillanatot felhozni kifogásként. Ebben kétségtelenül jobb volt idén a Madrid. Nem marad más nekünk, mint gratulálni nekik, és máris előretekinteni. De ez a bajnoki teljesítmény nagyon magas szintű volt idén (is), a 116 rúgott gól meg embertelenül sok.
Nem tudom mi hiányzott (dehogynem, Dani Alvés), csak azt hogy hiába volt saccperkábé rendben a dolog, azt valahogy végig érezni lehetett, hogy nincs annyira együtt a gárda, mint az utóbbi két évben. Sem taktikailag, sem motivációban, sem semmiben. Szerintem joggal bízhatunk abban, hogy az új mester adta új lendület jövőre magasra repít minket újra. Nyilvánvalóan nem rossz alapokra kell építkezni, és ha sikerül azt az idén nagyon hiányzó 2-3 új embert megtalálnia, akivel igazán teljes lehet a keret, akkor jövőre minden adott lesz a visszavágáshoz.
