Kifejezetten ellentmondásos szezonon vagyunk túl (végre), ezért a naaaaagy év végi szezonértékelővel is talán egy kicsit jobban megszenvedtünk, mint az elmúlt néhány év során bármikor. Téma és mondanivaló persze van dögivel, mi pedig igyekeztünk mindenre kitérni, ami az elmúlt szezonban történt... és persze arra is, ami sajnálatosan nem.

Idén próbáltunk egy csavart belevinni a történetbe és nem a szokásos évről évre ismétlődő kérdésekkel bombázni az agytekervényeket. Az "új szabályok" szerint minden blogger feltehetett kettő, azaz két kérdést (ez pontosan annyi, ahányszor egyedüli csapatként tripláztunk) amelyekre a többieknek válaszolniuk kellett. Íme hát az első kör, amelyben megcsócsáljuk egy kicsit Luchót, a taktikát, Messi szerepkörét, az igazolásokat és felelevenítünk néhány emlékezetesebb pillanatot is, mert szerencsére még így is volt belőlük rendesen.

BENDAK kérdez:

Mi a véleményed az újakról, ill. azok beépítéséről? Megérték a befektetést, esetleg másokat kellett volna leigazolni, vagy inkább megadni a La Masiának a bizalmat?

Pulga: Nyáron elköltöttünk 120 milliót hat játékosra, akik közül csak Umtiti vált be. Ez gáz. Gomes és Alcácer totális mellélövés volt, utóbbi különösen, ha azt vesszük, hogy Sandrót ingyen engedtük el Málagába, ahol 14 gólt lőtt. Digne megbízható csereember, de sohasem lesz belőle kezdőjátékos, Cillessenről csak a fullkretén arc marad meg, egyedül Denis Suárezt nem tudom hová tenni. Iniesta az utolsó egy hónapot leszámítva formán kívül focizott (már ha játszott egyáltalán), az ő helyén lehetett volna próbálgatni, de Enrique valamiért nagyon mellőzte. A La Masíából lehet szemezgetni, de hogy megint előkerül egy Xavi, Iniesta, Thiago, Fábregas, Messi, Busquets etc., arra most nem nagyon fogadnék. Laportáék leváltása óta amúgy is háttérbe került az akadémia, és ha Bartomeu komolyan gondolja ezt az egymilliárdos bevételt, illetve hogy világmárkává teszi a Barcát, akkor háttérben is marad valószínűleg.

John: Amióta elkezdtünk klasszisokat, vagy klasszisoknak látszó/ígérkező játékosokat vásárolni, egyre inkább el kell fogadnunk, hogy a La Masia elvesztette és el is fogja veszteni a korábbi dicsőségét. Mert hiába akármilyen jól kitalált utánpótlás-rendszer és hiába a majdnem korlátlan anyagi és szellemi forrás, a La Masia is csak annyit tud tenni, mint bárhol a világon az utánpótlásbázis: cirka ötévente adni egy klasszist, és legfeljebb két-három évente adni egy alapjátékost. És lehet, hogy még túlzottan optimista is voltam az időintervallumok becslésében. Így aztán hiába az idealista érzelmek, a La Masia nem tud és nem is fog a jövőben annyira meghatározó lenni, mint volt a Pep-korszakban. Emellett azt gondolom, az előző szezon volt az, amikor az átigazolási tilalom feloldása paradox módon visszaütött a csapatra. Mert amíg az új embereknek korábban volt „kényelmes” fél éve a beilleszkedésre, ezt az „előnyt” hirtelen elvesztettük és végig kellett néznünk azt, ami egyébként minden csapat életében természetes: az ideérkezőknek időre, türelemre és támogatásra van szüksége a beilleszkedéshez. A másik szempont ugyanakkor az lehet, hogy míg korábban viszonylag kevés játékost tudtunk igazolni egy átigazolási szezonban, mert többen nem vállalták be, hogy fél évig csak edzésekre járhatnak, hirtelen nagyon sok új és fiatal játékos érkezett, akik eleve a rutintalanságuk miatt sem tudták megadni a minőségi cseresort, de amiatt sem, mert nem volt idejük se a beilleszkedésre, se a minőségi javulásra egyénként. És még az sem kizárt, hogy Lucho is elsősorban azért bukott meg, mert ezzel a két, de egy tőről fakadó új körülménnyel nem tudott megbirkózni.

Szvob: Umtiti nem kérdés, a beilleszkedése fantasztikus volt, tökéletes amit hoz és szerintem még bőven fejlődni fog, mert akar. Alkatrész kolléga bíztató számomra, kiegészítő támadónak egy B felállásban vagy egy A variácóban abszolút lehet helye. André nagy mellényúlás volt, a látottnál szerintem többet tud, de nem hiszem, hogy itt a helye, sem képességben, sem idegrendszerben nem alkalmas: sem a játékban nem tud eleget, sem pedig a szurkolói nyomás, eredménykényszer elviseléséhez nem elég. A La Masia nem termel továbbra sem rossz játékosokat, de eléggé jókat, vagy zseniket sajnos nem, másrészt nincs eléggé jó kezekben, harmadrészt meg a harmadosztály nem volt elég arra, hogy megfelelően fejlődjenek a tehetségek. Mindazonátal a lehetőséget meg kell adni, már csak azért is, mert ez a Barca, nem pedig mondjuk a PSG.

vigvik: Umtiti nyilván kafa. Digne második opciónak szerintem teljesen oké, bár ugye semmi egyebet nem kínál, mint egy közepes Jordi Albát, ilyen szempontból a lób. Matyi sokkal értelmesebb tartalék volt a balon, mert ő másra is jó. (Hát legalábbis elvileg.) Cilessennek ha ez a szerepkör megfelel, akkor nekem is. Paco eszméletlenül gyatrán indult, én le is tettem róla, de a szezon végére mutatott potenciált, egyelőre megtartanám. Denis Suáreztől lényegesen többet vártam. Iniesta cipője nagy rá... mit nagy rá, csónakázik benne. Ha képes lenne a jobb oldalon játszani, akkor több fantáziát látnék benne a jövőre vonatkozóan, de nem ez a tapasztalat ezidáig. Mindenesetre őt sem adnám el egyelőre, túl nagy a rizikója, hogy kikukázunk egy potenciális saját nevelésű kezdőjátékost. És akkor Gomes. Nyilván ember nem tartaná meg ezek után, de én mégis azt gondolom, hogy adnunk kell Lucho szavára, és még legalább egy szezonnyi lehetőséget biztosítani neki. Összességében a szezon előtt is Gomestől és Digne-től prüszköltem a legjobban, és a véleményem nem sokat változott.

John kérdez:

Miben látod az okát annak, hogy a korábbi években megszokott - szinte már előre kalkulálható - január-februári döcögés helyét idén átvették az egész szezonra jellemző kiszámíthatatlan és sokszor váratlan megtorpanások?

BENDAK: Lucho mind a három szezonban más-más stratégiát követett. Az elsőben azt csinálta, amit a Celta Vigónál. Benyomott egy fizikai felkészítőt február környékén, viszonylag jól is rotált, a csapat pedig tip-top formában hozta az utolsó néhány hónapot ill. hetet. A másodikban Rafa Pollal megpróbáltak a teljes szezon során tartani a fizikai szintet, de a csapat mentálisan gödörbe került, pontosan arra a két-három hétre, amikor a BL (és majdnem a bajnokság is) kicsúszott a csapat kezei közül. Az utóbbi szezonban az igazolásokkal igyekezett egyensúlyt találni a két minta között, de a rotációt sok alkalommal nem igazán éreztem átgondoltnak. A túl sok változtatás, taktikai variációk és „váratlan húzások” odáig vezettek, hogy a csapat sokszor elvesztette a fonalat, és szorult helyzetben nem volt meg az az alapjáték, amihez visszatérhettek volna. Sok-sok ilyen „apró kilengés” pedig túl sok pontba került..

Pulga: Szerintem ez összetett dolog. 1) A kezdő játékosoknak nincs minőségi alternatívája, legalábbis nem tudnék megnevezni egy posztot, ahol két ugyanolyan képességű ember lenne. 2) Korábban úgy védekeztünk, hogy birtokoltuk a labdát, ha meg elveszítettük, még az ellenfél térfelén visszaszereztük. Ebből ma már szinte semmi sincs meg. Enrique Barcája egyszerűen ilyen. A direktebb foci, az állandó labdabirtoklás nélküli játék miatt benne van, hogy a támadó futballt játszó Celta, Bilbao vagy PSG négyet lő, ha nem tudunk időben visszarendeződni. 3) Amíg ki vagyunk szolgáltatva az MSN játékának, addig tőle függünk: előfordul, hogy Neymar nyom hét olyan percet, amivel megfordítjuk a megfordíthatatlannak vélt BL-párharcot, vagy épp Messi 13 másodperccel a vége előtt megnyeri a Clásicót. És előfordulhat olyan is, hogy az MSN-nek nincs kaput eltaláló lövése a PSG ellen, a Juve elleni visszavágón is csak egy(!).

Szvob: Mivel rövid és meglehetősen ingatag volt a padunk, így gyakorlatilag egy keretből kellett Enriquének dolgozni. Meglehet az is, hogy ő maga igyekezett bizonyos meccseket kevesebb befektetett energiával megúszni, hátha bejön, mivel tudta, hogy ennyi van a spájzban, ebből kell főzni valami legalább ehetőt, hátha bejön, kettővel több hiba volt a kelleténél, nem is számolta el végülis nagyon. Sok minden a keretmélységgel függ össze, éppen ezért lesz fontos, hogy mit sikerül a nyárból emberben és taktikában kihozni Szenyor Hangyának.

vigvik: A január-februári formahanyatlás elmaradására egy xavisat tudok válaszolni: passz. Valószínűleg másképp építették fel a szezont kondícionálisan. A sok, "apró" ponthullajtásról viszont van véleményem. Látványosan jobbára a kisebbek ellen betliztünk a bajnokságban, az első nyolcban végző csapatok ellen mindösszesen három döntetlen volt a 11 győzelem mellé a mérleg - nem itt ment el a liga... Ez szerintem egyértelmű motivációs gondokra utal. Talán egy kicsit intezívebben forgatva a csapatot, ez megodlható lett volna, a második vonal biztosan igyekezett volna megragadni a lehetőséget. Másrészt a BL-ben a nagyok ellen sem ment már tavasszal, itt meg esetleg pont a fáradtság ütközhetett ki? Abban mindenesetre nagyjából biztos vagyok, hogy ha mindenki nem is, de az MSN erősen túl van játszatva, és ők nagyon meghatározzák a csapat teljesítményét, szóval ha egy indokot kell mondanom, akkor ez lenne az.

Pulga kérdez:

Az állandó vitatéma: ez volt Neymar legjobb szezonja?

BENDAK: Számomra nem. Kétség kívül rengeteget fejlődött a srác (főleg védekezésben és taktikailag), de még mindig ökölbe szorul a kezem, ha eszembe jut hányszor cipeli feleslegesen a labdát. Bizonyos játékhelyzetekben ez rohadt jó fegyver, de sokszor időbe és potencionális helyzetekbe kerül az efféle labdatoszogatás, ergo meg kell tanulnia mikor és mennyit kell a labdát terelgetnie. A Barca számomra a gyors, rövidpasszos, egyérintős játékról szól. Abban, hogy nem ez volt a kakadu legjobb szezonja persze Luchónak is benne van a keze bőven. Az FC Barcelona nem védekező-kontracsapatként lett kalibrálva, Messitől és Iniestától ne az legyen az elvárás, hogy bekkeljen, meg rendszeresen lépjen vissza védekezni. Pep ezért is oldotta meg nagyon okosan: bekkelés helyett magasan letámadott és a labdát járatta. Ebben a rendszerben perszehogy tündököltek az ilyen zsenik is... A Lucho által preferált idegenebb szerepkörben meg is szenvedett a csapat minden egyes alkalommal. A támadósornak – így Neymarnak is – sokkal magasabban kellene szerepelnie, letámadnia, és ott, az utolsó harmadban kellene tudni kamatoztatni a tudását.. nem hátul a 16osunk előtt.

John: Az érem egyik oldala, hogy valóban meccsek mentek el a létfontosságú pillanatokban kihagyott helyzetein, a másik pedig az, hogy idén lépte meg azt a küszöböt, hogy már Messivel a pályán is kulcsfigurája tudott lenni győzelmeknek, de kiemelten fontos meccseknek is. Ami még nagyon fontos elem a játékában, hogy taktikai variációt is tudott biztosítani a csapatnak azzal, hogy védekezésben gyakran visszalépett „negyedik középpályásnak”, ezzel pedig tehermentesíteni tudta Messit, akinek lehetősége lett ezért is kulcsfigurává válnia, főleg a szezon utolsó szakaszában. A legjobb szezonjáról szerintem akkor beszélhetnénk, ha mindezek BL, és/vagy bajnoki trófeát is értek volna, de az nagyon jó, hogy ezt ő maga is így érzi. Én azt látom, idén sikerült végre úgy csapatjátékossá válnia, hogy eközben az egyéni játéka kizárólag a gólok hiánya miatt kifogásolható. És ez a jövőre nézve nagyon ígéretes.

Szvob: NeJmar a KiráJ!

Hogy ez volt-e a legjobb, egy nehéz kérdés, mert azon múlik, hová helyezzük a lécet, figyelembe veszünk-e körülményeket, vagy csak a számokat nézzük. Ha csak az utóbbit, egyértelműen nem. Ha az adott körülmények között szemléljük, mely szerint megszűnt a csapat támadó jobb széle és rá hárult minden felelősség a szélen való támadásépítésben, úgy egyszerűen brilliáns munkát végzett. Rengeteget vállalt, rengeteg figyelmet kötött le és borzasztó akarattal játszott. Engedjük meg neki, hogy azt gondolja, ez volt a legjobb szezonja, vagy ha nem ezt gondolja, akkor mondhassa ezt.

vigvik: Szerintem igen. A számok szerint az előző talán jobb volt, de ugye statisztika, tangabugyi, láncfűrész, és máris megy két ujj... Na, szóval koncentráljunk a témára fiatalok: a gólok száma visszaesett, cserébe mezőnyben sokkal többet vállalt - nekem ez az idei Neymar jobban tetszik, mint a tavalyi.

Szvob kérdez:

Mi volt a kedvenc jeleneted az idényben?

BENDAK: Természetesen a pillanat amikor Sergi Roberto belecsípett Neymar ívelésébe szinte leírhatatlan katarzist váltott ki belőlem is, de ami méginkább megmaradt, az Messi gólöröme, amivel elcsendesítette az egész Bernabeut. “Itt vagyok. Eldöntöttem. A legjobb vagyok, akit valaha is láttatok, és ezt ti is tudjátok.”… bitches… Brutális pillanat volt, ami örökre beégett a jelenlévő madridi szurkolók retinájába, ebben biztos vagyok.

 John: Ezt szerintem nem is kell részletezni, de azért megteszem… Sokáig dolgoztam aznap, későn értem haza, csak az utolsó negyedórára. Addig nem is tudtam, hogy állunk, itthon pedig a 3-1 fogadott, ami egyenlő volt a kieséssel. Aztán jött Neymar szabadrúgás gólja, majd a remény váratlan felcsillanása az ötödikkel, végül az őrült kapkodás az utolsó pillanatokban. Neymar felívelt labdájáról azt gondoltam, csak az utolsó kétségbeesett próbálkozás, aztán amikor láttam, hogy Sergi kilép és még bele is ér a labdába, azt gondoltam bemenni már nem fog. Amikor pedig bement, azt gondoltam, befújják lesnek. Gyakorlatilag fel se fogtam, hogy a játékosok rohannak, mint az őrültek, sőt még akkor se esett le, hogy megvan, amikor már egy kupacban őrjöngtek a pályán. Egyszerűen nem tudtam elhinni, csak néztem döbbenten a képernyőt. És akkor elöntött egy olyan boldogság-eufória kombináció, amit életében csak nagyon ritkán élhet meg ember. És hitem szerint nagyon ritkán köszönheti ezt a focinak, vagy akár a kedvenc csapatának. Még akkor is, ha az a kedvenc csapat a Barcelona, akik pedig az elmúlt években rengeteg-rengeteg boldog pillanattal ajándékozták meg szurkolóikat.

Pulga: Gondolom erre két válasz van: a PSG elleni fordítás és a megnyert Clásico. Ha választani kell, én az utóbbit mondom, Messi 500. Barca-gólja (ráadásul győztes gól a legnagyobb rivális otthonában) és különösen a gólöröme miatt, ahogy néhány másodpercig feltartotta a mezét a Real-szurkolóknak, az megfizethetetlen és örök emlék.

vigvik: Bocs Szvob., de ez egy alákérdezés: PSG 6-1, Madrid 2-3, Messi szóló az utolsó bajnokin, kupagyőzelem - azt nagyjából fel is soroltam a szezont. Helyettük akkor én azt választanám, amikor a Villarreal elleni pontvesztés után, posztírás közben ráleltem Livia Gullo instájára.

vigvik kérdez:

Messi a csapat alfája és omegája. Azonban idén ez a jobb öszekötő és klasszikus tizes közti szerepköre taktikai gondokat is szült, mert Alvés hiányában a kiürült jobb szélt már nem igazán tudtuk értékelhetően bejátszani. Te hogyan oldanád meg ezt a problémát?

BENDAK: Barték számára egyértelműen a jobb bekk pótlása kell hogy legyen az abszolút prioritás. Nem is értem hogyan mertek nekivágni egy vérbeli, keménypöcsű jobb bekk nélkül az előző szezonnak. Oké, Luchónak pechje is volt egy kicsit a sérülésekkel, de ez nem lehet kifogás a világ egyik legnagyobb csapatánál. Messi a következő szezontól egyértelműen középre fog bútorozni, s egyfajta kapocsként fog funkcionálni a középpálya és a támadók között, ami által a súlypont áthelyeződik a középpályára, ahol Busival és Iniestával kell majd megoldania a labdatartást. (Ennek a látványára már most be vagyok gerjedve.) A jobb bekk gondot ez még nem oldja meg automatikusan, de talán nem lessz akkora “holt tér” a jobb oldalon, ill. Messi üresen hagyott posztját is pótolni kell valakivel, tehát a válaszom: nem csak egy embernek kell megoldania ezt a kérdést.

John: A kérdésben ott a válasz is, ugyanis a jobb oldal minőségét éveken keresztül alapjaiban határozta meg a Barçában az, hogy/amikor Messi ott játszott. És határozza meg azóta az, hogy újabban bentebb helyezkedik. Alvés erős részben azért lehetett nagyon jó a Barçában, mert közel játszott hozzá Messi. És most lehet szinte bárki a helyén, lényegesen nehezebb dolga van/lesz, mert/amíg Messi távolabb van tőle. És nem hiszem, hogy bárki is képes lehetne a jobb oldalon mindaddig kimagasló játékot nyújtani, amíg ez így marad. A megoldást így én inkább a középpályán keresném. Persze soha nem lesz még egy Xavink, akinek köszönhetően Messi „maradhatott” a jobb oldalon, de ha sikerül megoldani a problémákat a középpályán (és hiszem, hogy Valverdének is ez a célja), az szabadabbá teszi Messit, így talán a jobb oldal és a jobb oldalon játszó játékosok is erősebbé/látványosabbá/biztosabbá/meghatározóbbá/kevésbé sebezhetővé válnak.

Pulga: Igazolnék egy jobbhátvédet. Amíg Messi itt lesz, ő lesz a csapat alfája és omegája, még ha ezt a felelősséget szépen lassan át is kéne tolni Neymarra. Meglátjuk, hogy Valverde milyen formációban játszatja a csapatot, az alap a 4-3-3 lesz, de szinte biztos, hogy látjuk majd 4-2-3-1-et is. Ha sikerül szerezni egy minőségi jobbhátvédet (vagy Aleix Vidal összekapja magát, aki amúgy 4-2-3-1-ben jobbszélsőként is tud játszani), az sokat dobhat a széljátékunkon (a szezon elején Sergi Roberto is erősen kezdett, ki is osztott jó néhány gólpasszt), de Messi valószínűleg már marad középen. Azzal nyerünk a legtöbbet. 1) Ha visszalép, létszámfölényt tudunk kialakítani a középpályán 2) Az Albának/Neymarnak belöbbölt mélységi indításai levédekezhetetlenek 3) Még középen is képes bármikor megverni 2-3-4 embert, amivel azonnal gólhelyzetbe kerülünk a kapuval szemben 4) 54 gólt lőtt úgyis, hogy a csatár és a középpálya között játszott.

Szvob: Az én javaslatom és vágyam igen egyszerű, ráadásul Messi már megmutatta a saját útját. Leo posztjában és feladatkörben a jövőben 40% Messi és 70% Xavi lesz és kellene hogy legyen. Igen, tudom, hogy ez összesen 110%, de ha bejön, akkor tényleg 110% lehet amit tőle várhatunk, ráadásul ettől a kettős szereptől nem független és nem idegen az a “függetlenített párttitkár” szerepkör, amit a legjobban szeret játszani a két támadó mögött, a lehető legminimálisabb, 6-8 km között futásteljesítménnyel. Talán még egy helyttes támadó is feltűnhet ennek okán.

Ti jöttök!