„Kezdetben vala a káosz, és a káosz vala a Barçánál, és a Barça vala a káosz.”

Majdnem pontosan így kezdődik 'János Evangyélioma', de azzal, hogy kicsit/nagyon kicsavartam az idézetet, a mondat meglehetősen jól le is írja a pillanatnyi helyzetünket. Merthogy bajunk az van most számos. Ráadásul a bajokból is a legdurvábbat kaptuk ki erre a szezonkezdetre.

Mert egy futballcsapat életében a bajforrás lehet egy-egy játékos, lehet az edző, esetleg a szakmai/orvosi stáb, lehet szervezeti felépítésből adódó a probléma, de a legdurvább, amikor a legfelső szintek nevezhetők meg – akármilyen részben – felelősként. A Barça XXI. századi történelmében már kaptunk mindegyikből, ezért is tudhatjuk, hogy utóbbi a legveszélyesebb, mert a változ(tat)ás nehézsége miatt akár hosszan elhúzódó negatív időszakot, neaggyisten’ válságot feltételezhet/eredményezhet.

Sokan sokféle bajt láthatnak a mostani vezetőségben, amit én a legnagyobb problémának látok pillanatnyilag, hogy nem diktálják az eseményeket, hanem passzív szemlélői/elszenvedői. (Velünk együtt). Miközben nekik kellene a legpontosabban tudniuk, sőt „megjósolniuk”, de pláne diktálniuk a várható trendet, nem tesznek mást, meglepődnek azon, hogy Neymar elment tőlünk. Hogy aztán meg kénytelen-kelletlen esztelenül kapkodva próbálják valahogy megmenteni a szezont minőségi rapidigazolásokkal, ezért pedig úgy indulnak bevásárolni, hogy totálisan feladják az alkupozíciójukat.

Egy dolog, hogy Neymar mennyire volt gerinctelen a klubbal szemben (mert egyébként az volt), a vezetőségnek idejében tudomást kellett volna szereznie arról, hogy egyáltalán fennáll a távozásának valós lehetősége. Amikor pedig egyértelművé vált, azonnali és határozott lépéseket kellett volna tenniük, hogy megoldást találjanak a problémára. Nem pedig töketlen majomként mantrázgatni heteken keresztül úton-útfélen, hogy „á, úgyse megy el”. Hogy aztán meg szintén töketlen majomként szaladgáljunk a fűhöz, meg a fához valami épkézláb játékosért, miközben a fű, meg a fa szimplán hülyére vehet minket, mert tudják, hogy bármennyit kifizetünk egy használható játékosért.

Ugyanakkor nem gondolom azt sem, hogy az MSN irány tökéletes, esetleg hosszútávon fenntartható lett volna, mert joggal hiányolhattuk már tavaly is a CSAPATOT mögöttük. Ha viszont már így alakult, azt is gondolom, hogy Neymar lépése jó volt kényszerhelyzetbe hozni a klubot, hogy az elindulhasson a megújulás irányába. Mert ha az egyén(iség)ek kiesnek a képből, nem marad más, csak a CSAPAT, erről pedig tudjuk, hogy a lehető legjobb -, ha nem az egyetlen - út a sikerek felé.

Csak ne higgyük, hogy egyik napról a másikra újra a sikeresség útjára léphetünk. El kell fogadnunk, hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy az utóbbi évek sikerszériája után az útkeresés, építkezés időszaka vár ránk. El kell fogadnunk, hogy hosszú évek után nem feltétlenül BL/bajnoki-esélyesként indulunk egy szezonnak. És elsősorban e szerint lesz érdemes minősíteni/értékelni az előttünk álló szezon történéseit/eseményeit.

Na meg persze minden józan megfontolás ellenére is hittel, bizalommal!

Visca el Barça!

Spanyol bajnokság, 1. forduló:

FC Barcelona – Real Betis

2017.08.20. 20:15, Sport1