Cikksorozatunk első két részében rövid történelmi és kulturális utazást tettünk a katalánok földjén, hogy megismerjük az okok egy részét, amelyek ahhoz vezettek, hogy október elsején a tartomány a Spanyolországtól való elszakadásáról népszavaz. De mi bajuk a spanyolokkal? Hogy jön ide a foci? Hogy jutottunk el egyáltalán idáig? Vannak még válaszok. Három részes cikksorozatunk befejező része következik.
Jó szórakozást!
(Későn kelőknek: első rész, második rész.)
A katalán‒spanyol ellentét okairól röviden
A katalán‒spanyol ellentét több okra is visszavezethető. Földrajzi okokból kialakuló ellentét, hogy Katalónia az Ibéria-félsziget északkeleti részén, a Földközi-tenger partján fekszik, ezért elhelyezkedése jelentős kereskedelmi előnyt jelent a félsziget többi részével szemben, közelebb vannak például a jelentősebb európai piacok, Barcelona kikötője pedig kifejezetten szerencsés geopolitikai helyzettel bír. A földrajzi helyzetből keletkező kereskedelmi előnynek is köszönhetően versenyképes ágazatok fejlődtek a történelem során.
Az ellentét okai történelmi fejlődésben is fellelhetők, hiszen az arab hódítások után a katalán területeken kevesebb ideig éltek mórok, mint Spanyolország többi részén, ezért Katalónia jelenős részére nem terjedt ki a rekonkviszta. Ez utóbbi azért azért fontos, mert a rekonkviszta fontos változást hozott a földtulajdonlásban: ugyanis miután visszahódították a területeket a móroktól, a spanyol nemesség és az egyház jelentős területeket kapott, így kevesebb kézben összpontosultak a földbirtokok. Katalónia azon részeiben tehát, ahol nem volt jelen a rekonkviszta, nem alakult ki a klasszikus feudalizmus. A nagyobb földbirtoklás helyett a kereskedelemre és a gazdasági terjeszkedésre helyezték a hangsúlyt, valamint a feudális földbirtokrendszer jelentette kizsákmányoló gazdálkodás helyett fenntartható és versenyképes ágazatok fejlődtek. A dolog jelentőségét jelzi, hogy a nemesség és az egyház meghatározó szerepe még évszázadokkal később, a spanyol polgárháború idején is jelentős törésvonal volt a politikában. A polgárháború és az azt követő rémuralom a mai napig komoly lenyomattal bír a spanyol és a katalán néplélekben is.
A gyarmatosítás is felemásan hatott Katalóniára, ugyanis a Katalán/Aragóniai Királyság a középkorban hatalmas Földközi-tengeri birodalmat épített ki, ami magában foglalta többek között a Baleár-szigeteket, Szardíniát, Szicíliát, Görögország déli részét és a dél-franciaországi kikötővárosokat, valamint Montpelliert is, míg a spanyol gyarmatosítás idején Katalónia nem részesült a gyarmatosítás hozadékából. Az ily’ módon megszerzett javak a kasztíliai nemességhez vándoroltak, a nemesség pedig földbirtokainak növelésére és fényűzésre fordította a pénzt. Ez a folyamat még inkább növelte a szakadékot a spanyol nemesség és a katalán elit között.
Mindezek eredményeként Katalóniában egy erős középosztály, később öntudatos polgárság alakult ki, akik törekedtek az oktatás és az infrastruktúra fejlesztésére is, fogékonyak voltak a felvilágosult eszmékre és a pártolták a művészeteket. Többek közt Aragónia és Kasztília egyesülése után is a tanult középréteg segítségével állt ellen a katalán parlament a magas adóknak, amit a kasztíliai parlamentnek nem sikerült elérnie.
Nagyon fontos oka még az ellentétnek, a jelentős kulturális és nyelvi különbség is, az eltérő szokások, hagyományok rendszere is, amelyek okai és eredete viszont az eltérő történelmi gyökerekben kultúra-, társadalom- és gazdaságfejlődésben keresendők.
FC Barcelona vs. Real Madrid
Onnantól, hogy 1920-ban XIII. Alfonz királytól a Madrid megkapta a királyi (Real) jelzőt, a csapat a főváros és az egységes spanyol nemzet szimbólumává vált. Így már a korai időkben is benne volt találkozóikban a katalán–spanyol ellentét is, de nem volt igazán vérremenő. Spanyolországban csak 1929-ben kezdődött az országos bajnokság, előtte csak ritkán, a Király Kupában találkoztak a felek. Akkoriban még az is előfordult, hogy a két csapat a meccs után együtt vacsorázott, ami a diktatúra éveiben, vagy akár manapság már elképzelhetetlen lenne. Az ellentét a Franco-időszakban mélyült el végérvényesen. Franco durván elnyomta a katalán nemzeti mozgalmat, a Real pedig a rendszer kivételezett csapata lett.
A diktatúra évei alatt az FC Barcelonát meglehetősen negatívan diszkriminálták, de csak éppen annyira, hogy a Real általában magabiztosan megelőzze a tabellán. Mivel akkoriban a BEK-ben még tényleg csak a bajnokok indulhattak, a Madrid néhány pontos előnye általában elég volt, hogy sokkal több nemzetközi trófeát nyerjen, mint a Barcelona. Sok legendát hallani ennek okán a meccsek befolyásolásáról. 1943-ban volt egy kupameccs, amikor a spanyol államrendőrség vezetője személyesen fenyegette meg a Barcelona játékosait az öltözőben, és a csapat ezután elszenvedte legmegalázóbb vereségét: 11-0-ra kaptak ki a Madridtól. A meccsen sportújságíróként jelen lévő Juan Antonio Samaranch (a NOB későbbi elnöke) is, bár francóista volt, kénytelen volt konstatálni, hogy itt kilóg a lóláb. A Barcelona semmiféle ellenállást nem fejtett ki.
Cikksorozatunk második részében eljutottunk napjainkig, megnéztük, hol tart ma a katalán függetlenedési törekvés, azonban hiányos a kirakós, amíg nem nézzük meg, hogyan érvelnek a katalánok a függetlenség mellett, illetve az ellenzők, milyen szempontokat hangsúlyoznak. Érvek jönnek pro és kontra, hogy a végén persze mindenki azt gondoljon, amit csak akar.
Katalónia függetlensége melletti érvek
- A lakosság támogatása
A lakosság körében nagy a társadalmi és politikai támogatottsága a függetlenedésnek (legalábbis az elmúlt tíz évben nagy volt) aminek okán jelentősen megnőtt a lehetősége Katalónia függetlenségének, egyfajta politikai és társadalmi konszenzus is kialakulni látszott. Jelentős társadalmi támogatás mellett ugyanis egy, az elszakadással szükségszerűen együttjáró, akár évtizedes nehezebb időszak is könnyebben vészelhető át. Hogy valójában mekkora a támogatottság, október elsején kiderül.
- Teljes gazdasági, politikai szuverenitás
A függetlenség elnyerése esetén nem vonna el több pénzt a spanyol kormány Katalóniától, így a katalánok teljesen szabadon dönthetnék el, hogy a megtermelt jövedelmüket mire fordítják. A politikai függetlenség elnyerésével nem kellene a katalánoknak a spanyol igazgatási és politikai intézményekhez igazodniuk, így lehetőség lenne a teljesen önálló katalán igazgatás kiépítésére.
- Nem kell a szegény spanyol tartományokat támogatni
A gazdasági szuverenitáshoz kapcsolódik, de a függetlenség egyik nagyon fontos érve az, hogy nem kellene tovább támogatni a szegény spanyol tartományokat, így Katalóniában maradna a megtermelt jövedelem.
- Nagyobb önállóság az infrastruktúra és a kultúrafejlesztésében
A katalánok egyik fő problémája, hogy úgy vélik, a spanyolok elhanyagolják Katalónia infrastrukturális fejlesztését. Ha a madridi kormány nem vonna el jövedelmet Katalóniától, jobban lehetne a térséget fejleszteni, továbbá nagyobb összeg jutna a katalán kultúra és oktatás támogatására is.
Katalónia függetlensége elleni érvek
Bár nagyon erős érvek szólnak Katalónia függetlensége mellett, a függetlenséget ellenzők is komoly álláspontot képviselnek:
1. A legfontosabb ellenérv az Európai Uniós tagsággal van összefüggésben. Az Európai Uniós tagság nem jár automatikusan. Az újonnan létrejövő szuverén államnak újból kérnie kellene felvételét az Európai Unióba, ami akár több évet is vehet igénybe. Mi történne a 7 millió katalánnal, aki most rendelkezik uniós útlevéllel, ha az Európai Unió megvonná tőlük ezt a jogot?
2. A másik nagyon fontos érv szintén kapcsolatban van az Európai Uniós tagsággal, de csak közvetetten kapcsolódik hozzá. Több spanyol és EU-s tagállam bejelentette, hogy cégeik, ha a terület függetlenedik, el kell, hogy hagyják Katalóniát. A kivonulást bejelentő államok álláspontját alátámasztja az is, hogy a független, ám nem EU-s tagállamban a jogi és politikai környezet mindenképp megváltozna, azokat az előnyöket, amelyek eddig uniós tagállam részeként jártak, elvesztenék a vállalatok. Jogi értelemben nincsen olyan EU-szerződés, sem gyakorlat, amely a belső bővítés vagy belső kiválás kérdését szabályozná, így ez a terület nagyon sötét ló mindenki számára. Ahogy fentebb írtuk, ma 7 millió katalán rendelkezik uniós útlevéllel, az Európai Unió megvonná tőlük ezt a jogot? Katalónia egyébként minden EU-tagsági elvárásnak és kötelezettségnek megfelelne, a katalán vezetők szerint, továbbá egy független Katalán Köztársaság kettős katalán-spanyol állampolgárságot ismerne el lakosai számára.
3. A harmadik érv a függetlenedéssel szemben, hogy jelentős gazdasági visszaesés történne Spanyolországban, amit végül Katalónia is megérezne gazdaságilag. Spanyolország leggazdagabb része Katalónia, jelentős befizetője, sőt nettó befizetője (ami azt jelenti, hogy többet tesz be, mint amennyit kivesz) a központi spanyol költségvetésnek. A Katalónia által befizetett pénz nagy része a szegényebb spanyol területek felzárkóztatásra fordítódott eddig is, ezért például Andalúzia vagy Extremadura működése megoldhatatlanná válna egyes gazdasági elemzők szerint, ami általános spanyol recesszióhoz vezetne. És mivel Katalónia gyakorlatilag hosszú évszázadok óta szimbiózisban él Spanyolországgal, a visszaesés végül őket sem kerülné el.
4. A negyedik fontos ellenérv elsősorban külpolitikai jellegű: a már független Katalán Köztársaságnak ki kellene építenie nemzetközi és diplomácia kapcsolatait. Felvételt kellene kérni például az ENSZ-be, konzulátusokat és nagykövetségeket kellene létesítenie. Ez a folyamat jelentős politikai és anyagi teher lenne, nem beszélve arról, hogy az államként való elismerést és a diplomáciai kapcsolatok kiépítését nem biztos, hogy minden eszközzel segítené a spanyol állam – érthető okokból.
5. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy Katalónia és Spanyolország között meglehetősen ellenséges viszony alakulna ki - jelenleg ugyanis a spanyol választók túlnyomó része ellenzi a katalánok függetlenségét.
6. Katalónia függetlensége elindítana más függetlenségi, szeparatista, nacionalista mozgalmakat akár Spanyolországon belül, akár az Európai Unión belül is - kvázi kiengedné a szellemet a palackból. Spanyolországban például jelentős támogatottsága van a független Baszkföldnek, de Európán belül könnyen igen kényes nemzetközi jogi kérdéssé válhatna Székelyföld, vagy Erdély ügye is, de akár a vallon-flamand konfliktusra is érezhető hatása lehetne.
A Csapat szerepe
Az FC Barcelona nem nemzeti csapat, sokkal inkább szimbólum, a katalán nemzeti identitás szimbóluma. Mivel Katalóniában a teljes függetlenség csak az utóbbi szűk tíz évben lett slágertéma, korábban a katalánok között is kisebbségben voltak a teljes szeparatisták, így a Barcelona sem volt soha az elszakadás zászlóshajója, csak egy nagyon fontos nemzeti jelkép, büszkeség, egyfajta megtestesült hazaszeretet. A klub történelmének első száz évében a katalánok többsége csupán széles körű, Spanyolországon belüli autonómiát kívánt, hogy viszonylagosan függetlenül intézhessék ügyeiket. A Barcelona, mint klub, egyes magánvéleményeket leszámítva nagyon óvatos ebben a kérdésben: nem foglalnak állást egyértelműen a függetlenség mellett, noha egyes játékosaik, tisztviselőik, vagy klub-ikonjaik rendszeresen megteszik, amely szabadságot viszont a klub nem igyekszik korlátozni.
A maga területén persze aktív a Barca: a csapat az utóbbi tíz-tizenöt évben egyre bátrabban használja a katalán szimbólumokat (csapatkapitányi karszalag, a senyera színei a mezen, hintapolitika a szurkolók általi politikai szimbólumok használatában), de fontos látnunk, hogy a Barcelona igen kényes helyzetben van. Már nemcsak egy sportklub, katalán szimbólum, hanem egy globális márka, hatalmas költségvetéssel gazdálkodó üzleti vállalkozás, így tekintettel kell lenniük a nem katalán rajongóik alapállására, érzelmeire, elvárásaira is. A kínaiakat például (pedig a távol-kelet meglehetősen fontos piac a világ futballja számára) biztosan elriasztaná, ha túlzottan szeparatista hangot ütnének meg, mivel Kína egy erős tibeti szeparatizmussal harcol, és mindenféle precedenstől irtózik. A Barcelona klubként – egy-egy játékos magányos partizánakcióit nem számítva – például az esetleges függetlenségi népszavazáson leadandó szavazatról sem nyilatkozik, mindössze többnyire annyit mondanak, hogy támogatják a szavazást és mindenki voksoljon úgy, ahogy szeretne.
Fontos kérdés az is, hogy egy teljes függetlenedés eredményeként elképzelhető, hogy a Barca nem játszhatna többé a spanyol bajnokságban, amit mindenképpen el akarnak kerülni, hiszen hatalmas bevételektől és komoly játékospiactól esnének el.
„Tant se val d'on venim"
Mindegy honnan jöttél – szól a Tot El Camp egyik sora. Noha az FC Barcelona minden volt az alapításakor, csak nem katalán, a külföldi társalapítók (angolok, németek, franciák) néhány év alatt kikoptak a csapat mellől, míg a svájci Hans Gamper pedig tökéletesen katalánná (és Joanná is) vált. Barcelona mindig is nemzetközi város volt, így könnyebben befogadtak külföldi játékosokat. Bár az is igaz, hogy régebben az akkori szabályok miatt kevesebb idegenlégiós játszhatott, de aki ide került, huzamosabb ideig meg is ragadt a csapatnál. Közülük többen teljes egzisztenciájukat Barcelonába helyezték, ahogy ezt tette a magyar kontingens, Kubala, Kocsis, Czibor is. A csapat gerince azonban általában katalán vagy legalábbis spanyolországi volt. Sok játékossal történt meg, hogy miután a Barcelonába igazoltak, akár egész életükre Katalóniában ragadtak, Cruyffnál például katalánabb nem is lehet senki, de Hriszto Sztojcskov máig Barcelonában él, és határozottan kiáll a katalán nemzeti ügy mellett.
Mindenképp történelem
Bármi is lesz tehát az októberi szavazás eredménye, történelmet látunk éppen. Ha sikeres lesz a katalánok elszakadási törekvése, azért, ha nem lesz az, akkor sem lesz könnyű a helyzet, mert már semmi nem lesz többé a régi és minden félnek, spanyoloknak, katalánoknak, ellenzőknek, támogatóknak dolguk lesz a helyzet valamilyen kezelésével. Reménykedjünk a legjobbakban, kívánjunk sikert és szerencsét a katalánoknak és támogassuk a csapatot tűzön-vízen át!
--------------------------------
UPDATE 1.:
A cikk lezárása után érkezett a hír, hogy
a spanyol alkotmánybíróság csütörtök este felfüggesztette az október 1-jére kiírt katalán függetlenségi népszavazást.
A referendumot kiíró rendeletet, valamint a népszavazásról szóló törvényt a spanyol kormány támadta meg a bíróságon, amely néhány órával a beadvány megérkezése után rendkívüli ülésen döntött is annak eljárásba vételéről.
A vitatott jogszabályok felfüggesztése automatikus, amíg a testület meghozza ítéletét. Az alkotmánybíróságnak erre öt hónap áll rendelkezésére. Az alkotmánybírák határoztak arról is, hogy figyelmeztetnek 70 magas beosztású katalán köztisztviselőt és a 947 katalán polgármestert, hogy kötelességük a népszavazás megakadályozása.
Carles Puigdemont katalán elnök a katalán TV3 televízió esti műsorában eközben arról beszélt, hogy a spanyol kormánynak minden eszköze megvan a népszavazás megfékezéséhez, de nem fog sikerülni neki, mert hat évnyi "piszkos háború" után napokra vagyunk a szavazástól. Mint mondta, már 16 ezer együttműködő és több mint 560 önkormányzat áll készen. "Nem lehet azt mondani ezeknek a demokratáknak, hogy nem azok" - jegyezte meg.
A politikus kijelentette: a népszavazást megrendezik, még ha abból "feljelentés-cunami" lesz is.
