A legyőzhetetlenség mítosza kétélű fegyver. Egyrészt képes elhitetni veled, és az ellenféllel is, hogy megállíthatatlan vagy. Belemászik a gondolataidba, s olyan önbizalommal, olyan mentális erővel ruház fel, amely a kívülállók számára valóban azt az üzenetet hordozza: „Nyerni fogsz!” Te pedig Barca szurkolként akarva-akaratlanul is egy emberfelletti sorozatot képzelsz el: veretlen bajnoki cím, Bajnokok-ligája diadal, triplázás... azaz a néhány hónapja még elképzelhetetlen célokat elérhető, elképzelhető, megmarkolható célokként látod... Az önbizalom és a győztes mentalitás persze nem csak az élsportolóknál, a mindennapi életünkben is alapvető fontossággal bír. Hinni kell magadban, a győzelemben, s abban, hogy elérheted a céljaidat. A gond csak akkor van, ha ha azt is elhiszed magadról, hogy sérthetetlen vagy...
Ne tévesszen a szurkolók, vagy média nagymellényű mézes-mázos ömlengése. Azok, akik a felemelkedésedre vágytak, sokszor ugyanúgy kívánják a vesztedet is. S ugyanúgy rúgnak majd beléd, amikor elbuktál, mint amikor pajzsraemelve magasztaltak mindenért. Ekkor kell észnél lenni. Most kell észnél lenni.
A szerdai eredmény egyetlen dolog miatt adhat okot a „búsúlásra”, ez pedig az ellenfél kiléte. Semmi más. Ha reálisan közelítjük meg a dolgot, a bajnokság végén talán majd még meg is köszönhetjük az orkoknak, hogy a számunkra utolsó, elfogadható pillanatban rántották le a csapatot a földre. Ez volt az utolsó hibalehetőség, ez még belefért, s ez legyen a legnagyobb okuk az ünneplésre Mordorban. A következő két hétben még két alkalommal találkozunk QSF csapatával, aki nem túl sok tanulságot vonhat le a győzelemből. Taktikailag maximum annyit, hogy a Barca labdatartásra fog törekedni, no meg, hogy gyors labdajáratással és oldalváltásokkal igyekszünk megnyitni a zárt védelmüket. Röviden: nyúlszart.
QSF annyit látott, hogy Valverde feltolt a gyakorlatilag legerősebb kezdője ellen egy olyan brigádot, amiben az az Alena volt a támadóközéppályás, aki eddig minden héten egy-két emelettel gyengébb ellenfelek ellen nyomta az ipart. Egy full homály Vidalt a jobb oldalon, aki egy csupaszív srác, de teljesen egyértelmű, hogy legalább olyan alkalmatlan a Barcás játékára, mint Diego Costa egy francia romantikus film főszerepére. A francia pótbalbekket, akiről újra megbizonyosodhattunk, hogy gyengébb támogatással a picivel komolyabb feladatok esetén olyan kétségbeesett arckifejezéssel harcol, mint Győzike a tábla előtt az ABC-vel. Denis Suarezt, akiről megtudtuk, hogy megint nem tudtunk meg semmit. Mert poszton kívül játszott, mert keveset játszott, mert fogalmunk sincs, hogy mit és miért játszott. Egy Rafinhát, akit valószínűleg csakis az Inter kedvéért dobtunk be a forró lecsóba,.. és egy Messi klónt. Nekik pedig maradt egy Piatti az ingujjukban...
Idegenben, egy ilyen csapattal állt ki Valverde, mivel pontosan tudja, hogy van még hátra két mérkőzésre, s dörzsölt vén rókaként nem pakolja ki az összes kártyáját az első randin. És mi ebben a legszebb? Még így is, ilyen szedett-vedett kezdővel, egy teljesen alapvető taktikával is közelebb álltunk a győzelemhez, mint a hazaiak az utolsó percekig. Aggodalomra tehát nincs ok, a vereségre pedig akár La Fontain-i minőségű tanmeseként is tekinthetünk. Mától folytatni kell ott, ahol a bajnokságban abbahagytuk. Azokkal a játékosokkal, akik valóban érdemesek a Barca mezére, olyan mérkőzéseken, ahol nem lehet efféle komolytalan kezdővel nekihunyászkodni az ellenfélnek...
Hogy ehhez lesz egy-két szava Quique Setién mesternek és néhány ex-Barcásnak, az is fix, ugyanis a Betis nagyszerű időszakot él meg. Hosszú évek után idegenben fektették két vállra egy nyolc gólos meccsen az örök rivális Sevillát, majd lovagolták meg ezt az eufóriahullámot egy Leganés veréssel odahaza. A játékuk labdabirtokláson alapuló, látványos, támadófelfogású foci, amely néhány szaki szerint jelenleg az egyik legélvezetesebb Európában. Erről árulkodik a rúgott góljaik száma is, ugyanis a zöld-fehéreknél(36) csak a Barca(52) és a Valencia(41) lőtt több gólt az idei bajnokságban. Ezt a látványos statisztikai adatot azonban beárnyékolja a másik oldal, ugyanis 36(!!) alkalommal szedték ki a labdát a gólvonalon túlról Adanék... márhogy azt a bíró is gólnak könyvelte el.
Ezek a számok, és a tény, hogy hazai placcon utolsó hat mérkőzésükből egyetlen alkalommal tudtak nyerni (rádásul az Atletico és a Athletic Bilbao ellen még gólt sem lőttek) tökéletesen szimbolizálja az inkonzisztens szezonjukat. Elképesztő nyíltsisakos támadójáték, óriási adok-kapok, sebezhető védelem, kiszámíthatatlan végeredmények.
Mire számíthatunk? Setién nem fogja átengedni a területet a Villamarínban. Akarja a labdát, s ehhez ha kell letámad, ha kell agyig felnyomja a csapatát, ha kell beparkolja a középső védőit a félpályára. Kockáztat, mert góllövésre játszik, nem túlélésre. Ennek fényében bizonyára nagy örömködésre adhat okot Feddal és Mandi visszatérése, akiknek óriási szerepük van a játékszervezésben. A középpálya a tipikus, rövidpasszos jétékhoz lett alakítva, ahol a hármas pozíciótol függetlenül sok futással és kemény szerelésekkel tarkítva igyekeznek leszűkíteni és nyomás alatt tartani a területet. Senkit se lepjen meg, ha Quique Setién egy embert folyamatosan Busquetsen tart majd, illetve azon sem, hogy már a védőket letámadva próbálják elkerülni, hogy Messihez eljusson a labda. Hiányzó is akad azért odaát, hisz a Sanabria, Campbell, Barragan hármas még mindig maródi, azaz egy rendkívül gyors, egy rendkívül gólerős és egy rendkívül rutinos játékos is kimaradt a hírek szerint a Betis keretéből, bár utóbbi játékára látnak némi esélyt a hazai orvosok.
Ernőbának a folyamatos sérülések ellenére azért jutott némi jó hír is. Paulinho megtaposása szerencsére nem annyira súlyos, mint először hittük, így bevetésre készen várhat a padon, bónuszként pedig Umtiti is pusztításra alkalmas. Az utazó keretre nézve két névre azért felkapjuk a fejünket. Az első Alenáé, akinek Valverde Denis Suarez kárára szavazott bizalmat, ami rendkívül sokat elmond a 24 éves „öröktehetség” jelenlegi formájáról, valamint Deulofeu, akit a sajtó nagyjából hetente elad valmelyik olasz csapatnak...
Kezdés: 20:45
Betis Sevilla:
Adan; Guerrero, Feddal, Mandi, Durmisi; Boudebouz, Guardado, Ruiz; Tello, Leon, Joaquin
FC Barcelona:
Ter Stegen; Semedo, Pique, Vermaelen, Alba; Busquets, Rakitic, Gomes; Sergi Roberto, L.Suarez, Messi
